„Én magam úgy vagyok felépítve, hogy van egy jobb kezem és van egy bal kezem is. Mindkettőt használom. Hülyeség lenne a bal kezemet a jobbal tépni, vagy a jobb kezemet a ballal marni...


Laár András: Itt az Idő, most vagy soha! – (És ez már tart egy ideje.)

Rendkívüli energikus időket élünk, egyre mágikusabb a valóság. Soha nem látott igazságtalanságok, hazugságok, és ostobaságok záporoznak ránk, rosszindulattal átitatott báj-vattába csomagolva, és ugyanezzel egy időben, de egy finomabb dimenzióból, óriási varázslehetőségek, gyógyító erők, bölcsesség-energiák áradnak felénk, amelyek a tiszta, igaz szeretet fényét sugározzák.

“Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”

Tényleg ez a kérdés… Átlátunk végre a szitán, vagy hagyjuk magunkat még tovább kábítani? Azoktól, akik már sokszor bebizonyították, hogy egy szavukat sem lehet elhinni, és csak azon munkálkodnak, hogy mi ténylegesen megdögöljünk. Na, de kik ők? Hiszen egyik adja a másik kezébe a stafétabotot, és mindegyik ugyanazt csinálja. Az egyik kicsit finomabban, rafináltabban, a másik nyíltabban, arrogánsabban, de ugyanazt művelik… Egyik jön a másik után, és konkrétan szívják a vérünket, és láthatóan ki is lóg a szájukból a szívószál. Eltűnik az egyik alak, de rögtön jön a másik. És mi, a naiv csorda-bélák, újra és újra elhisszük, amit mindegyik újonnan érkező mond, hogy most már tényleg mindjárt jobb lesz, csak még egy kicsit kell várni, mert a csúnya előzők, sajnos akkora kárt okoztak, hogy egyelőre még ennek isszuk a levét… Csak ugye, mióta él ez a szöveg? Emberemlékezet óta. Én amióta csak figyelek a folyamatokra, mindig ezt hallottam az aktuális beszélők szájából. Na, ez aztán a rabság! A hiszékeny ostobaság ketrecébe zárt, naiv kényelemszerető engedelmes középszer… Hogy még mindig kívülről várjuk a megoldást? Ezektől? … Hogy majd ők megoldják, hogy boldogok legyünk? … De, hát emberek! Ébresztő! Nem az a céljuk, hogy nekünk jobb legyen! Az cél, hogy ők uralkodjanak rajtunk! … Na, de kik? …És itt a NAGY CSAPDA! Mert nem ám a zsidók, vagy a cigányok, vagy a kínaiak, vagy a szlovákok, vagy a románok, vagy a csehek, vagy a németek, vagy az oroszok, vagy az amerikaiak. Hanem a HÜLYESÉGEK!
Hát persze, ezeket a hülyeségeket szájak mondják. Hol ez mondja, hol az. Hirdetik, sulykolják, tanítják, beültetik a fejünkbe, de az a valaki, aki ezt teszi, az mindig változik. Nem köthető konkrét személyhez. Nem köthető konkrét néphez, rasszhoz sem. De ezek a hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk.

Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok. Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől.
Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat.

Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás:
„NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”
Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!

Szeretettel: Laár András

-------------------------------------

Nyuszkó Tivadar és Kagyló Bandi

Írta és rajzolta: Laár András

Nyuszkó Tivadar álldogál a mezőn, a tó mellett, nyargalva arra jön Kagyló Bandi. Kezében színes reklám-brossurát lobogtat. Nyuszkó ráköszön.

Ny: Szia, Kagyló Bandi! Mi van, megdöglött valahol egy ló?

K: Micsoda?

Ny: Csak, mert olyan lóhalálában rohansz. Hová, hová, ilyen optimista arccal?

K: Szia Nyuszkó Tivadar! Képzeld csak, mostantól gazdag leszek, mint egy Gólem… vagy mint egy Mammon, vagy, mint egy Dárius kincse.

Ny: Nono! Azt azért érdemes volna eldönteni, hogy melyik… meg azt is, hogy mennyire… Nem orosz maffiavezért akartál mondani, vagy banktulajdonost?

K: De, de! Pont azt… És pont annyira.
Épp most megyek megkötni a szerződést a kirendeltséghez.

Ny: Micsoda? Ki rendel és mit? És mit lehet ott szerezni? Egy kis szőrt? És azt kötöd magadra? De Bandi! Az egyáltalán nem állna jól teneked. Rólad mindenki tudja, hogy gyárilag csupasz vagy!

K: Nem, nem Tivadar! Ez egy ilyen betéti szerződés. Ide van írva: Öné lesz a Tó Kincse. Fáradjon be kirendeltségünkhöz, mostantól érvényes az akciós ajánlatunk, legyen az ügyfelünk, lépjen be ingyen a Tó Kincse Levesbe.

Ny: Tó Kincse Leves? A „Tó Kincse” az rendben van… elsüllyedt hajók, kincses ládák, meg drágakövek az iszapban… De „leves”? Még soha nem hallottam ilyet.

K: Még én sem, de ez nekik a legújabb ajánlatuk. Ide van írva: Egyedülállóan újszerű LEVESBETÉTI akció. Ha Ön kagyló, rák, vagy halacska, most kösse meg a szerződést, most lépjen be a Tó Kincse Levesbe. A legelőnyösebb feltételekkel. Azt is írják, hogy nem kell számlavezetési díjat fizetni, meg fenntartják az ajánlatukat a hónap végéig, meg, hogy ez a legkorszerűbb ajánlat-csomag: a finoman fűszerezett Levesben lehet üldögélni, lesz meleg víz, és ha a hónap végéig igénybe veszem, még kamatot sem kell fizetni. És, hogy mostanság egyre értékesebb a Leves, nagyon megy fel az ára, és hogy utólag, ha már kiderült mennyi lett rajta a haszon, akkor majd osztalékot fizetnek a betét-tagoknak.
Persze csak azoknak, akik még akkor is benn maradnak, amikor már a megrendelők elfogyasztották az egész Levest. A hülyének is megéri.

Ny: Hű, ez nagyon jól hangzik! Főleg ez az „utólag, ha már kiderül” rész. Meg az üldögélés sem lehet rossz. Álldogálni sokkal komplikáltabb, mert ahhoz végig kinyújtva kell tartani a lábakat. De Bandi! Nincs itt valami átverés? Az apró betűs részt is elolvastad?

K: Hát persze! Én egy elég dörzsölt kagyló vagyok ám. Nem lehet az orromnál fogva vezetni, mert nekünk kagylóknak nincsen is ám, orrunk… Az apró betűs részben csak annyi van, hogy nem vállalják a felelősséget azért, hogy ha az ügyfél már benne ül a Levesben, és véletlenül a felhasznált víz hőfoka ideiglenesen felszökik, és akkor esetleg egy időre magasabb értéket mutat az átlagosnál, az úgynevezett „főzés” alatt, a nemzetközi piaci igényeknek megfelelő módon.

Ny: Aha, hát az jó! Hogyan is vállalhatnának ilyenért felelősséget? A hőmérséklet hol felszökik, hol pedig leesik. Egyszer hopp, másszor kopp. Arról tényleg nem ők tehetnek. És mondd csak Bandi pajtás! Nyulakra is érvényes az ajánlat?

K: Á! Sajnos nem. Csak kagylókra, csigákra, rákokra, és kisebb halakra. De van itt egy másik reklám-papír is. Ez az Arany Pörkölt akciós ajánlat. Ez nyulaknak, birkáknak, sertéseknek, és marháknak szól. Ez talán érdekelhet téged is Tivadar barátom.

Ny: Hohó! Arany! Az kell énnekem! Bandikám, mutasd csak! (böngészi a brossurát) ö … ö … ö … Úgy látom, ez is a hónap végéig érvényes. És itt sem kell befizetni semmit, ingyen be lehet szállni a pörköltbe. Ho-ho-ho-hó! Azt mondják paprikás lesz a szaft. … Mi a fene lehet az a “szaft”? Csak nem valamiféle jutalék? … A paprika, az viszont tényleg finom, azt ismerem. Te Kagyló Bandi! Te tudod, mi az a pörkölt? Nem az, hogy még örököl is valamit a végén az ügyfél?

K: Hát lehet, nem tudom. De biztos az is valami jó buli lehet, ha ilyen nagy állatok is benne vannak, mint a marhák, meg a birkák. Biztosan megéri.

Ny: No, akkor én is megyek teveled! Nem hagyok ki egy ilyen ziccert! Lehet, hogy csak most utoljára lesz ekkora szerencsénk!

Vége.