Egy blog jól összefoglalja azt a meglepetést amit a tegnapi beszéd okozott. Ez a szöveg pedig minden elmond: "csak a szotyit köpködi a stadionban vagy köp a nemzetére is?"...
"Gyűlöletté fokozott megosztottság" - interjú a TÁRKI alapító-elnökével
A Hetek interjúja Kolosi Tamással, a TÁRKI alapító-elnökével az elszabotált rendszerváltásról.
Azt állítják legfrissebb, Társadalmi riport című kötetük elején, hogy Magyarország sokadik, rendszerváltás utáni kitörési-felzárkózási kísérlete is kudarcba fulladt. Ezt ma már ilyen kategorikusan ki lehet jelenteni?
– A legutóbbi kötetünk fókuszában az állt, hogy mi lehet az oka annak, hogy Magyarország, amely a rendszerváltás kezdeti időszakában a közép-kelet-európai régió országai közt éllovasnak számított, mára sereghajtóvá vált. Erre próbáltunk Tóth István György kollegámmal magyarázatot keresni, és ennek kapcsán hosszabb távú társadalomfejlődési perspektívákat is vizsgálni. Magyarországon az elmúlt 50-60 év modernizációs kísérletei lényegében kudarcba fulladtak. Ebben szerepet játszottak több évszázados történelmi tényezők is, de ennél sokkal jelentősebbnek tartjuk azt, hogy maga a rendszerváltás eleve egy olyan békés átmenet volt, amelyben az irányító szerepet betöltő értelmiség megkötött bizonyos fajta kompromisszumokat, melyeknek árát ma kell megfizetnünk.
Milyen kompromisszumokra gondol?
– Például arra, hogy a tömeges munkanélküliség elfedésére a kilencvenes években százezrével küldték korhatár előtt nyugdíjba az embereket. Vagy arra, hogy a rendszerváltó értelmiség igyekezett azokon a területeken, amelyekben elsősorban érdekelt volt, így az egészségügyben, az oktatásban – különösen a felsőoktatásban –, a tudományban, a kultúrában vagy a közigazgatás bizonyos területein a rendszerváltást, a piacosítási folyamatokat elszabotálni. Elmaradt úgymond a nagy elosztórendszerek reformja, s emögött nagyon is konkrét rétegérdekek domináltak.
Egy harmadik probléma szintén az értelmiséghez kötődött, nevezetesen hogy a rendszerváltás nálunk egy túlideologizált folyamat volt, mivel a politikacsinálók elsősorban nem azzal foglalkoztak, hogy mi lenne hasznos az egész ország szempontjából, hanem az ideológiai csatákat erőltették. Ez 2000-től vált egészen tragikussá, amikor a nézetbeli konfrontációk egy kölcsönös gyűlölethullámba csaptak át, melynek következtében ma a különböző politikai erők és szekértáboraik nem tisztelik egymás méltóságát, és kétségbe vonják a másik tisztességét.
Ön miként látja: európai viszonylatban mennyire egyedülálló a magyar társadalom politikai megosztottsága?
– A különbség főként abban rejlik, hogy nálunk a társadalom demokratikus középmezőnyében is – amelyhez az emberek 70-80 százaléka tartozik mindenhol – egy gyűlöletté fokozott megosztottság érvényesül. A középmezőnyben egyfajta nemzeti minimumnak, vagy ha úgy tetszik, társadalmi kompromisszumkészségnek alapelvként kellene jelen lennie, ám ez nálunk hiányzik. Más európai országokban is vannak szélsőséges politikai erők, és a politikai középen belül is léteznek markáns nézetkülönbségek, de azok nem fajulnak el idáig. A kialakult helyzetért a fő felelősség a magyar politikai elitet terheli, de véleményem szerint felelős érte a magyar értelmiség is, amely nemhogy akadályozta volna ezt a gyűlöletkeltő politizálást, hanem maga is beszállt, és ennek megélhetési rétegévé is vált az utóbbi évtizedben.
Mindenki arra számított, hogy a kilencvenes évek átmeneti vajúdása, a jogállam és a piacgazdaság kiépülése után fellélegezhetünk. Ezek szerint az ezredforduló után rontottunk el mindent?
– Nyilván történtek korábban is alapvető politikai és gazdasági hibák – gondolok itt például az Antall-kormány médiaháborújára vagy a Horn-kormány elhibázott privatizációs politikájára –, de mindezzel együtt a kilencvenes éveket a magyar történelem egyik legsikeresebb évtizedének tartom, és ennek tartotta a nemzetközi közvélemény is. A kilencvenes évek első felében Magyarországra több külföldi tőke jött, mint az összes többi rendszerváltó országba együttesen. Ez a sikertörténet vált később kudarcok sorozatává, amiben szerepet játszott Orbán Viktornak a jobboldalt kisajátító és az egész társadalmat megosztó politikai nézete, vagy szerepet játszott a későbbi szocialista kormányzatok megalapozatlan osztogató politikája, és ennek következtében az ország erőteljes eladósodása is. És sajnos szerepet játszik benne az is, hogy 2010-ben az Orbán-kormány egy kétharmados parlamenti többség felhatalmazásával akár hozzá is kezdhetett volna ezeknek az évtizedek óta elmaradt reformoknak, de nem ezt tette.
Orbánék deklaráltan a társadalom átalakítását tűzték ki célul, egypólusú politikai erőteret emlegetnek, és a piacgazdaságot sem tekintik már elvi prioritásnak. Véget ért vajon a demokrácia?
– Jóllehet az utóbbi három év kormányzati politikájában sok minden megkérdőjelezhető a demokratikus hatalomgyakorlás terén, mindezzel együtt Magyarország alapvetően máig parlamenti demokráciaként működik. A jelenlegi kormányzat legnagyobb problémájának én az államosítási hevületet, illetve a gazdaságba való nagyon erőteljes állami beavatkozást tartom, valamint a társadalmat megosztó politikai gyűlöletlégkör fenntartását, amelynek következtében a másik oldalon demokráciadeficitet lehet emlegetni, egy hasonló gyűlöletpolitizálással reagálva.
Önmagában nincs azzal probléma, hogy egy kormány megfelelő többségi felhatalmazással hozzányúl azokhoz a kétharmados törvényekhez, amelyek még a rendszerváltás idején lettek megalkotva, s amelyekről menet közben kiderült, hogy nem működőképesek. Az viszont probléma, hogy hogyan nyúl hozzá; hogy kapkodva, elemzésekkel nem megalapozva zajlik egy követhetetlen jogalkotási dömping. Sőt, egyes területekhez, például az egészségügyhöz vagy a felsőoktatáshoz szerintem – és minden nemzetközi összehasonlítás ezt mutatja – sokkal radikálisabban hozzá kellene nyúlni. Még egy olyan korrupt egészségügyi rendszer, mint amilyen a magyar, sehol Európában nem létezik. A magyar felsőoktatásnak pedig nem az a problémája, hogy túl sokan tanulnak benne, és a végzettek mindenhol kiszorítják az alacsonyabb végzettségűeket, mert ez világszerte így van, hanem az a problémája, hogy a kibocsátó eredményessége néhány szak kivételével messze elmarad az európai egyetemek színvonalától. Sajnos ezek az egyetemek előbb jutottak autonómiához, mintsem a rendszerváltás az egyetemi szektorban megtörtént volna, s ennek következtében a szocializmusban kontraszelektált egyetemi rendszer a saját kontraszelektáltságát autonóm rendszerben éltette tovább. Ehhez igenis hozzá kellene nyúlni, ha fel akarunk zárkózni Európához, de ez sem történt meg.
Kérdéses az is, hogy valójában kiket ér el az oktatási expanzió, hiszen kötetük szerint a származásnak a magas iskolai végzettségre gyakorolt hatása mintha még emelkedett is volna az utóbbi években…
– Önmagában a származásnak a hatása arra, hogy valaki milyen életpályát fut be, nagyjából ugyanolyan erősnek tekinthető világszerte. Magyarország azért különleges, mert abban a folyamatban, ami a származástól a társadalmi státuszig vezet, az iskolának kiemelkedő szerepe van. Nálunk erőteljesebbek a származási különbségek az iskolarendszer különböző szintjei és különböző típusai között, mint bárhol Európában, ami azt is jelenti, hogy a jobb iskolákban sokkal nagyobb az értelmiségi, felső középosztálybeli gyerekek aránya, mint más országokban. Ebből adódik, hogy a gyermekek későbbi boldogulásában az iskola szerepe meghatározóbb, mint a szülők társadalmi státusza.
A hazai köztudatban az él, mintha mi lennénk az unió egyik legszegényebb, legalulfizetettebb társadalma. Az adatok ezt mennyire támasztják alá?
– Az utóbbi három évben a szegénységi mutatókat vagy a jövedelmi egyenlőtlenségeket tekintve a válság hatására értük el az uniós átlagot. Tény, hogy a jövedelmek tovább polarizálódtak, a felső és alsó tíz százalék között a jövedelemkülönbség nyolcszoros lett, és nőtt a szegénység is, de ennél sokkal jelentősebben nőtt a középrétegből a szegénység közelébe lecsúszott népességcsoport aránya.
A kormányzati retorika ezzel szemben egy alulról nyitott középosztályt emleget, ahová biztosított a felemelkedés lehetősége. Kérdés, ki mit tekint középosztálynak.
– Általában középosztályon vagy középrétegen azokat szokták érteni, akik a társadalmi hierarchiában középen helyezkednek el. Lehetnek eltérések abban, hogy ki milyen szélesen határozza meg a középréteget. Van, aki azt mondja, hogy ebbe nem tartozik bele az elit 5 százaléka és a legszegényebbek 15 százaléka, s ez alapján beszélhetünk egy 80 százalékos középrétegről. Vagy differenciáltabban és szűkebben határozzák ezt meg, az átlagjövedelem fölötti és alatti 25-30 százalékot sorolják a középső réteghez. Ez nézőpont kérdése, egy tudományos publikációban elvárás ennek pontos meghatározása, míg a publicisztikában vagy a politikai közbeszédben sokkal kevésbé szigorúak az elvárások.
Van ugyanakkor a középosztálynak egy másik, ideologikusabb értelmezése is. Ilyen megközelítés volt a két világháború között az úri középosztályról beszélni, vagy ide sorolható az a nézet is, mely szerint a hagyományos munkásság helyébe egyre inkább a szolgáltató szférában dolgozó középosztály lép. A középosztály ideologikusabb értelmezéseihez különböző magatartásformákat, gondolkodásmódot, életstílust, származási követelményeket és még sok egyebet hozzá lehet rendelni.
Mennyire lehet ma egy homogén középréteget meghatározni?
– Nem homogén rétegről van szó, bár e tekintetben az utóbbi harminc év hozott egy jelentős változást. A nyolcvanas évek elején végzett rétegződésmodell-vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a népesség kétharmadát az úgynevezett státuszinkonzisztenciák, státusz-megnemfelelések jellemezték. Tehát akik középen voltak, azokra nem az volt általában jellemző, hogy jövedelemben, hatalomban, életvitelben, kulturális szintben, tehát minden vizsgált szempontból a hierarchia közepén voltak, hanem úgy kerültek a társadalom közepére, hogy egyik tekintetben a középnél lényegesen lejjebb, a másikban sokkal feljebb helyezkedtek el. A kilencvenes évektől kezdve viszont már egyre inkább azt mutatták a kutatásaink, hogy a mai középréteg sokkal homogénebb, sokkal kevesebb kilengés van a társadalmi státuszában. Többek között ennek a következménye az is, hogy míg harminc évvel ezelőtt önmagában a jövedelmi vagy vagyoni különbségekből nem lehetett következtetni a társadalmi státuszra, vagy csak nagyon kis valószínűséggel, ma a jövedelmi-vagyoni helyzet minden eddiginél egyértelműbben visszatükrözi valakinek a társadalmi hierarchiában más szempontokból is elfoglalt helyét.
Hetek, Makki Marie-Rose
Egy nap a NER-ben amikor "egyszerre ömlenek rád egy nap történései, gyakorlatilag levegőért kapkodsz. Csak a tegnapi nap botrányai következnek, összefoglalóan, a teljesség igénye nélkül."
Belecsapnak! – Kezdődik az ellenzéki összefogás
Bajnai Gordon egy év múlva segít Orbán Viktornak összepakolni a holmiját – az immár Együtt–Korszakváltók Pártja nevében a volt miniszterelnök tegnap, hathetes országjárása záró eseményén a Millenárison magabiztosan beszélt az ellenzéki összefogásról, és ez világossá vált szavaiból, amelyet ő vezethet majd győzelemre az MSZP támogatásával. Én készen állok – mondta Bajnai. – Lesznek komoly viták – írta ma megjelenő cikkében Mesterházy Attila, az MSZP elnöke. Mesterházy és Bajnai jövő pénteken kezdődő egyeztetései tehát semmivel sem ígérkeznek egyszerűbbnek, mint amikor a volt kormányfő tavaly október 23-i színre lépésével megkezdődött a szocialisták és az Együtt rivalizálása az ellenzék vezető erejének szerepéért.
Mindkét pártnak van „kormánykész” programja, saját miniszterelnök-jelöltje, szervezett bázisa, biztos szavazótábora – legalábbis a saját vezetői szerint. Bajnai szombati beszédével megüzente: a kormányváltás garanciája az ő pártja, amely azokat a szavazókat is képes megszólítani, akik a Fideszt és az MSZP-t is elutasítják. Mesterházy vasárnapi írásában jelezte: a szocialisták számára az Együtt egy párt a sok közül, amelyik összefog velük. Mindkét elnök erőt mutatott – egymásnak már biztosan.
Bajnai: készen állok, kezdhetjük
Új névhez új megszólítás dukál: miután az Együtt 2014 nevet egy szocialista és egy MSZDP-s politikus „levédette” Bajnai Gordon tavaly októberi színre lépése után, a volt miniszterelnök által vezetett szövetség az „Együtt – a Korszakváltók Pártja” elnevezést választotta. Ennek megfelelően Bajnai a „korszakváltó magyarokat” szólította meg tegnapi beszédében, mellyel a hat héten át tartó országjárását zárta le. A budapesti Millenárison szimpatizánsok részvételével tartott rendezvény után már „kifelé” figyelnek jobban: pénteken megkezdik az egyeztetéseket a szocialista párttal.
Az árvízi összefogást méltatva a volt kormányfő megjegyezte: ahogy az ár lassan elhagyja a határt, úgy tűnik elő a homokzsákok fedezékéből a hétköznapi megosztottság, de a történtek mégis reményt adnak arra, hogy a normális Magyarország az év minden napján megteremthető. A 90 településen 13 ezer emberrel és általuk a magyar valósággal találkozó Bajnai arról beszélt, hogy ami egy budapesti pártszékházban csökkenő GDP, gyengébb forint vagy trafikmutyi, az helyben sokaknak megszűnő munkahely, a devizahitel miatt utcára kerülő pedagóguscsalád és becsületes vállalkozók tönkretétele. „Ami föntről nézve Simicska Lajos, az helyben a polgármester testvére, a fideszes képviselő sógora vagy komája” – fogalmazott, megjegyezve: ami itt 500 ezer elvándorolt magyar, az helyben az itt maradt édesapák és édesanyák fájdalma, szomorúsága és keserűsége. „A bánat, amit ezeknek az embereknek a szemében láttam… nem tudom, hogy fognak megbocsátani ennek a rezsimnek” – halkította le a hangját Bajnai Gordon.
A politikus szerint ma Magyarország valójában fél a hatalomtól, szenved a reménytelenségtől és nagyon dühös amiatt, hogy már megint átverték. A kormány képviselői fenyegetik és zsarolják az embereket: kirúgással, hol az üzletbérlet vagy a földje elvételével, adóhatósággal, ügyészséggel, hamis vádakkal – mindezt a kommunistákkal és az ötvenes évekkel állította párhuzamba Bajnai, emlékeztetve: „azt ígérték”, hogy megvédik a nyugdíjakat, a devizahiteleseket, a munkahelyeket. „Tudják, hogy hangzik az új magyar átok: védjen meg téged a kormány!” – ironizált nagy tetszést aratva. Szerinte ezen emberek többsége kormányváltást akar, mert ha ez a világ marad, az 500 ezer fiatal nem jön vissza külföldről, és nem lesz, aki fenntartsa a nemzetet, ráadásul Orbán Viktor kivezeti az országot az unióból, és Szent István öröksége helyett Koppány országát építi, továbbá a sok „Simicska-fióka” és „helyi Orbán” a maradék gátlását is elveszíti, és bármit megtesz. „Ezért kell megállítani őket! Meg is állítjuk! Együtt megállítjuk őket, mielőtt túl késő lenne” – ígérte.
Mint mondta, az országjárás alatt azokkal az emberekkel találkozott, akik kormányváltást akarnak, de nem kormányvisszaváltást – ők valójában nem bizonytalanok, csak elutasítják mindazt, ami 2010 óta történt, és nem kérnek abból sem, ami 2010 előttről ide vezetett. „Nem ízlik nekik a narancs. De attól még bizalmatlanok a szegfűvel szemben is. Olyan világot akarnak, amelyben nincs se őszödi beszéd, se felcsúti vezér” – fogalmazott, hangsúlyozva: a bizalmatlanok nélkül nincs kormányváltás, ha pedig nincs kormányváltás Magyarország jövője is elvész. „Számukra a reményt mi tudjuk megadni, az Együtt–PM Szövetség” – jelentette ki Bajnai, azzal indokolva: ők nem ismétlik meg a múlt hibáit és képesek visszaadni a politika becsületét. Azonban ezek a sokszor átvert, sokszorosan csalódott emberek nem mennek el szavazni, ha nem kapnak garanciákat arra, hogy végre megtörténik a korszakváltás is. „Ez a mai Magyarország vastörvénye. Csak akkor lesz kormányváltás, ha garantált a korszakváltás” – mondta, azt hangoztatva, hogy éppen ezért a legfontosabb erő az Együtt.
A volt miniszterelnök ironikusan szólt az október 23-i beszéde után kialakult ellenzéki „összefogásversenyről”, pedig akkor azt is mondta: a korszakváltás reménye nélkül nincs esély a győzelemre. „Ha arra fogunk össze, hogy visszaállítsuk a 2010 előtti világot, a Fidesznek háromnegyede lesz 2014 után” – jósolta a volt kormányfő, aki szerint viszont korszakváltó összefogással lehet kétharmadot szerezni. Hosszan méltatta a kormányzása idején kapott szocialista támogatást, az ezáltal sikeres válságkezelést – „egy életre erőt merítettem abból az egy évből” – fogalmazott. „Jövő héten elkezdjük a tárgyalásokat az MSZP-vel. És egyre csak arra gondolok, hogy ha a válságkezelő kormány egy évében képes volt az a párt arra, hogy a személyes ambíciók helyett az ország érdekét válassza, akkor miért ne lenne erre képes most is?” – tette fel a költői kérdést. Rögtön ezután arról beszélt: országjárása során azt tapasztalta, hogy a választók többsége jobban értékeli a kormányzati tapasztalatot és szakértelmet, a higgadtságot és a hosszú távú gondolkodást, mint a hatalmi játszmákat, az erőfitogtatást. A válságkezelő kormány egy éve sokak számára egy új korszak tesztüzeme volt; egy sikeres kísérlet, amely megérdemel egy újabb esélyt – jelentette ki Bajnai, aki közölte: 200 szakemberrel közösen, 3 év alatt kidolgozták a „jó kormányzás programját” és egy évtized stratégiáját. Kulcsra kész tervünk van Magyarország rendbetételére, van szakértelmünk, van országos szervezetünk, akár holnap neki tudnánk fogni a munkának – hangoztatta. „Most együtt jobb országgá tehetjük Magyarországot, normális országgá. De csak akkor, ha jobbá tudjuk tenni a politikát, és ha mi egymással is normálisan viselkedünk” – fogalmazott, azt ígérve: akkor lebontják az Orbán–Simicska rezsimet, újjáépítik a jogállamot, igazságot szolgáltatnak a trafikmutyik és a földrablások áldozatainak, lesz szolidaritás, igazságos adórendszer és esélyt teremtő oktatás, erős és széles középosztály. „Senki sem lehet olyan gazdag, hogy a törvények felett álljon. És senki sem lehet olyan szegény, hogy emberhez méltatlan színvonalon éljen” – mondta Bajnai Gordon, aki a törekvő emberek támogatását állította középpontba. A volt kormányfő csodát nem, csak sok munkát és reményt ígért. „Mi készen állunk. Én készen állok. Kezdhetjük” – zárta szavait, majd ingujját felgyűrve nekilátott megválaszolni az e-mailben és a Facebookon érkezett kérdéseket. A legnagyobb tapsot az utolsó kérdésre adott feleletére kapta; arra, hogy egy év múlva ilyenkor mit fog csinálni. Azt válaszolta: segít Orbán Viktornak összepakolni az irodai holmiját.
Mesterházy: üdv a fedélzeten
Az MSZP nem reagált a volt miniszterelnök beszédére, de eljuttatta lapunkhoz Mesterházy Attila vasárnap megjelenő blogbejegyzését. „Üdvözlünk a fedélzeten, Gordon!” – így kezdődik az Ideje belevágni című írás, amely még Bajnai beszéde előtt elkészült. A szocialista párt elnöke azt írta: ők már fél éve tárgyalásra készen várnak minden olyan demokratikus erőt, amely az Orbán-rendszer leváltásáért küzd és az emberek érdekében hajlandó az összefogásra. Bár „számos párttal és civil szervezettel” már egyeztettek, „Gordon pártjával” még nem, de ez nem rajtuk múlt. „Az így elvesztett idő nem hozható vissza, de többé nem ajándékozhatunk a Fidesznek heteket, hónapokat. Az ellenzéknek át kell vennie a kezdeményezést. Ennek alapfeltétele, hogy mindenki csatlakozzon a már elkezdett tárgyalásokhoz” – fogalmazott. A pártelnök „büszkén” emlékeztetett arra, hogy az MSZP „a teljes kormányzati spektrumot lefedő programcsomaggal rendelkezik”, amelyet kész megvitatni a partnerekkel, és amelynek pontjai mellett „jó pár párt és mozgalom sorakozott már fel”. Ettől még persze nyitottak az újabb szervezetek javaslataira is.
Mesterházy külön megemlítette az ügynökakták nyilvánosságát és a korrupcióellenes intézkedéseket mint „nyitott kapukat”, melyeket Bajnaiék döngetnek. A szocialista politikus a legfontosabbnak a szegénység elleni küzdelmet, a gazdasági növekedés beindítását, a kis- és középvállalkozások versenyhelyzetének javítását, a valódi munkahelyek létrehozását nevezte, továbbá közölte: radikálisan javítani kell a nők és a nyugdíjasok, illetve az oktatás és az egészségügy helyzetén. „Ezen áll vagy bukik Magyarország sorsa. Mindent egybevetve úgy látom, hogy a szakpolitikák nagy többségében hamar meg tudunk majd állapodni” – írta.
Azt viszont határozottan kijelentette, hogy „eszükbe nem jut” restaurálni a 2010 előtti állapotokat, hiszen pont ennek elkerülését célozta meg az MSZP sokarcú megújulása. „Azzal tehát szembe kell néznünk, hogy nyilván lesznek komoly vitáink” – írta Mesterházy, aki példákkal folytatta: az MSZP új alkotmányt akar, háromkulcsos adórendszert és ingyenes felsőoktatást.
A pártelnök továbbra is egyetért Bajnaival abban, hogy a lényeg az, miként tudnak a legtöbb szavazóhoz eljutni és minél több képviselői helyre váltani a közösen megszerzett voksokat. „Ez nem személyes ügy, hanem közös felelősség”, melyben szerepe van a jelöltek személyének. „Jól ismerjük egymást. Van miről tárgyalnunk. Megalapozott a remény, hogy ha végre tárgyalni kezdünk, gyorsan és eredményesen zárhassuk le a folyamatot. Mi itt vagyunk. Erre vártunk. Ideje belefogni. Ideje összefogni. Magyarország megérdemli a változást” – zárta szavait Mesterházy Attila.
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/belecsapnak_kezdodik_az_ellenzeki_osszefogas
Bajnai: csak akkor lesz kormányváltás, ha garantált a korszakváltás
Bajnai Gordon szerint a párt nélküli szavazók megnyerése szükséges az ellenzék választási győzelméhez, ehhez pedig az kell, hogy garanciát adjanak nekik: 2014 után korszakváltást hajtanak végre.
"Kormányváltás csak akkor lehetséges, ha ezeknek a választóknak olyan hiteles pártot tudunk felmutatni, amelynek jelöltjeire jó szívvel tudnak szavazni. (...) Ezt a reményt mi tudjuk megadni" - jelentette ki az Együtt-PM választási szövetség vezetője szombaton a budapesti Millenáris Parkban a szervezet két hónapja tartó országjárását lezáró rendezvényen.
Bajnai Gordon azt mondta: noha a párt nélküli szavazókat bizonytalannak szokás nevezni, abban biztosak, hogy elutasítják, ami az országgal 2010 óta történt, de nem kérnek abból sem, ami 2010 előtt ide vezetett. "Nem ízlik nekik a narancs, de ettől nem szerették meg a szegfűt sem. Olyan világot akarnak, amelyben nincs se őszödi beszéd, se felcsúti vezér" - jelentette ki.
A volt miniszterelnök szerint a párt nélküli, csalódott választók nem mennek el szavazni, ha nem kapnak garanciákat arra, hogy nemcsak kormányváltás, hanem korszakváltás is lesz. Ezért - folytatta - csak egy korszakváltó ellenzéki összefogásnak van esélye a győzelemre, ha csak "arra fogunk össze, hogy visszaállítsuk a 2010 előtti világot, a Fidesznek háromnegyedes többsége lesz 2014 után".
Bajnai Gordon az MSZP-vel a jövő héten megkezdődő tárgyalásokról szólva hangsúlyozta: kormányfőként jól együtt tudott dolgozni a szocialista párttal, amely akkor a személyes ambíciók elé helyezte az ország érdekét. "A válságkezelő kormány idején a nélkülözhetetlen parlamenti támogatást biztosító Mesterházy Attila tudott nagyvonalúan együttműködni. (...) Miért ne lennénk képesek ugyanerre most a kormányváltás, vagyis az ország érdekében?" - tette fel a kérdést.
Az Együtt-PM 80 várost érintő, két hónapig tartó országjárását úgy összegezte: Magyarország fél, mert "a hatalom fenyegeti", szenved a reménytelenségtől és retteg a jövőtől, és dühös, mert érzi, hogy "már megint átverték".
Bajnai Gordon úgy fogalmazott: meg kell állítani az Orbán-kormányt, ellenkező esetben az kivezeti az országot az Európai Unióból, és "ha ez a rezsim marad, akkor a sok Simicska-fióka és helyi Orbán a maradék gátlását is elveszíti: úgy érzik majd, bármit megtehetnek, mert semminek sincs következménye".
Beszélt arról is, hogy az Együtt-PM szövetségnek kész terve van Magyarország rendbetételére, programján kétszázan dolgoztak az utóbbi három évben, és van már országos szervezete is. "Alkalmasak és készek vagyunk a feladatra. Akár holnap neki tudnánk fogni a munkának" - jelentette ki.
Bajnai Gordon beszéde után olyan kérdésekre válaszolt, amelyeket az országjárás során tettek fel neki. Szólt arról, hogy célzott kedvezményekkel segítenék a munkahelyteremtést a leghátrányosabb helyzetű régiókban, és arról, hogy első intézkedéseik egyike lenne a felsőoktatási hallgatók "röghöz kötésének" megszüntetése.
A Hajdú-Bét-ügyet firtató kérdésre megismételte, helyesli, hogy a baromfifeldolgozó egykori beszállítói újabb kártérítést kapnak az államtól. Azonban politikai szándéknak tudta be, hogy ez három évvel a kormányváltás után történt meg, amikor ő ismét politikai pályára lépett. Jelezte továbbá, hogy 2004-ben és 2006-ban is közbenjárt a pórul járt gazdák megsegítése érdekében.
Bajnai Gordon szintén kérdésre elmondta: nem ért egyet az MSZP élelmiszeráfa-csökkentési javaslatával, szerinte az nem elég baloldali, mert nemcsak a rászorulóknak segítene, hanem mindenkinek, ráadásul megvalósítása nagyjából 300 milliárd forintba kerülne. Ennyi pénzből - jegyezte meg - lehetőség lenne a segélyezési rendszer átalakítására, támogatást adni azoknak, akik kiszorultak az ellátórendszerből.
A devizahitelesek támogatásáról azt mondta: az Orbán-kormány által bevezetett árfolyamgátat meg kell tartani, de mire az 2017-ben véget ér, meg kell erősíteni a forint árfolyamát, ez pedig a Magyarország iránti bizalom visszaszerzésével érhető el. Azt is elmondta, hogy a munkanélkülivé váló devizahiteleseknek lehetővé tennék, hogy két évig csak havi tízezer forintot kelljen törleszteniük.
A rendezvényen az Együtt-PM politikusai és szimpatizánsai alkották a közönséget. Bajnai Gordon a legnagyobb tapsot akkor kapta, amikor az utolsó kérdésre, arra, hogy egy év múlva ilyenkor mit fog csinálni, úgy válaszolt: segít Orbán Viktornak bepakolni, bedobozolni az irodai holmiját.
MTI
Al-Dzsazíra: Magyarország a szakadék szélén
Az általános vélekedés szerint egy modern európai nemzet nem teszi újra magáévá Hitler nézeteit. Azonban az al-Dzsazíra riportere, aki áprilisban éppen azért érkezett hazánkba, hogy ezt a kérdést megvizsgálja, gyorsan megállapította: nem sok kétség maradt a felől, hogy Magyarország újra a tekintélyelvű politizálás felé mozdult el. Ellis számára már csak az kérdés: hogyan történhetett ez, és hogy milyen messzire mehet el ez a folyamat.
A dokumentumfilmes első észrevétele az volt, hogy az országot három éve vezető Orbán Viktor miniszterelnök drasztikusan megváltoztatta az ország politikai arculatát. Bírálói csak „Viktátorként” emlegetik Orbánt, és azzal vádolják, hogy – azzal, hogy tetszése szerint akármikor újraírhatja az alkotmányt – rombolja a demokráciát. (Ettől azonban nem csökken a népszerűsége.)
2010-ben magyarok milliói szavaztak arra, hogy Orbánnak és a Fidesz vezette jobboldali pártkoalíciónak kétharmados parlamenti többséget adnak – ma ez Orbán figyelemre méltó politikai hatalmának forrása.
Orbán felemelkedése egybeesett a magyar romák elleni gyűlölethullám és az antiszemitizmus egyenlő mértékben megrázó növekedésével. Ez Gyöngyösi Márton a – hivatalosan ellenzéki, de Orbán kormányának számos kormányzati pozícióját betöltő politikusokat adó – neonáci Jobbik parlamenti képviselőjének tavaly novemberben elhangzott kijelentésével tovább mélyült. Gyöngyösi a magyar zsidók – de különösen a parlamentben helyet foglaló, vagy közéleti zsidók, akik „nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek” – listázására szólított fel.
Heller Ágnes világhírű filozófus, a náci uralom idején létrehozott budapesti zsidó gettó túlélője. Heller kimondottan Fidesz-kritikus és nemrégiben egy államilag szponzorált rágalomkampány áldozata lett, amely szerint milliókat sikkasztott. A vádat nem tudták bizonyítani, így végül ejtették, de csak az után, hogy kormánypárti újságok címlapon hozták a rágalmazó irományokat.
„Két okból lettem megtámadva. Először is, azért mert zsidó vagyok – ez nagyon fontos, mert (a jobboldalon) a zsidókra népellenségként tekintenek - másodsorban pedig, mivel liberális vagyok, és ha valakire rámondják, hogy liberális, az rosszabb mintha nácinak neveznék” – mondta Heller.
De Hellerhez hasonlóan járt Konrád György, magyar író is, aki sokat írt az elnyomás éveiről. Konrád szüleit letartóztatta a titkosrendőrség, és csak egy csodán múlt, hogy megmenekült a deportálástól. Az író hetven évvel később újra azt látja, hogy náci félkatonai szervezetek masíroznak az utcákon.
Konrád Orbán Viktor kormányát puhadiktatúrának nevezi, mivel az uralkodó párt pártállamot hozott létre. Ez szerinte azt jelenti, hogy minden állami történést a párt irányít, és azt is, hogy az országnak egyszemélyi vezetése van. Így pedig, ha a „főnök” elégedetlen valakinek a szavaival vagy tetteivel, az akkor nem fog lehetőséget kapni a tisztességes életre.
Konrád György novellái kikerültek a nemzeti tantervből, míg a Hitler propagandaminiszteréért, Josef Goebbelsért lelkesen rajongó Nyírő József írásai épp most kerültek bele. Nyírő a 80 ezer zsidót náci haláltáborokba deportáló nyilaskeresztes párt vezette parlament tagja volt. Nyírőnek azonban megvannak a jelenkori rajongói, mint a magyar parlament házelnöki tisztét betöltő Kövér László is.
Kövér az al-Dzsazíra munkatársának a következőt nyilatkozta: „szerintem nem szabad Nyírőt nagyon rövid ideig tartó politikai karrierje alapján megítélnünk. Sok írót félrevezettek a nácik vagy még a bolsevikok ideológiái is” – közölte a magyar parlament házelnöke.
Az arab televízió megállapítása szerint úgy tűnik, hogy ma Magyarország újra alvajáróként halad a szakadék felé.
atv.hu / al-Dzsazíra
