Május 1-je az állatfarmon
A belépő kis retro illusztráció. Kiemelés a fenti címen megjelenő Kakuk György írásából: Itt vannak Howard Zinn mondatai, 1886-ról.
„Nem a polgári engedetlenség a probléma. A probléma a polgári engedelmesség. A probléma, hogy világszerte milliók engedelmeskednek a vezetők diktátumainak, és ezen engedelmesség miatt milliókat ölnek meg. A probléma az, hogy az emberek világszerte engedelmesek, noha látják a szegénységet, az éhezést, az ostobaságot, a háborúkat és a kegyetlenséget. A probléma az, hogy a börtönök tele vannak zsebtolvajokkal és az igazi tolvajok vezetik az országot. Hát, ez a problémánk”, írta Zinn.
Nem én vagyok a hibás. Tényleg. Már egy hete komolyan készültem, olvastam, jegyzeteltem, hogy valami olyat tegyek ide, ami felér a mai ünnep méltóságához és komolyságához. Mikor, ha nem most? Amikor esik szét minden, amit társadalomnak hívtak valamikor. Amikor a szolidaritás szót, különösen ha azt a társadalmi szóösszetételben használják, úgy beszántották már, hogy lassan csak piros karikák, szigorú szülői figyelmeztetések feltüntetésével lehet leírni, kimondani. Már társadalom sincs nagyon, egyek vagyunk itt magunkban, csinálnak velünk azt, amit akarnak.
Ellenálltam a kísértésnek, bármily csábító volt is. Olvasgattam egy kis Keynest a társadalmi különbségek enyhítésének szükségességéről és az állam szerepéről mindebben.
Előkerült Csepeli egyik 2010-es előadásának leirata az összetartó társadalomról. „Utat tévesztettünk”, mondta a legelején. Na ja. A cselekvő és a szenvedő társadalom komparatív grafikonja ugyanitt, hogy ugye nálunk csak a görögök szenvednek jobban. Karácsony Sándort idézi: „A változás csak mint vágy, s nem mint reális lehetőség él Karácsony szerint a magyarokban. Várják a jövőt, melyre mint a szebb és a jobb elhozójára tekintenek. A jövő azonban nem több mint a ’sült galamb’, mely sosem repül a szájba. A változtatás gondolata ugyan megszületik, de a gondolatot ritkán követi tett (patópáloskodás).”
Végigfutottam Niedermüller éppen két hete itt a Galamuson megjelent írását, amely a jelenlegi rendszer hazugságait veszi sorba és szedi apró darabokra, „Senkit nem hagyunk az út szélén” címmel.
Itt vannak Howard Zinn mondatai, hogy legyen a dolognak valami történeti mélysége is, 1886-ról. Meg valami konklúziószerű. Teljesen mellékesen egyet ideteszek: „Nem a polgári engedetlenség a probléma. A probléma a polgári engedelmesség. A probléma, hogy világszerte milliók engedelmeskednek a vezetők diktátumainak, és ezen engedelmesség miatt milliókat ölnek meg. A probléma az, hogy az emberek világszerte engedelmesek, noha látják a szegénységet, az éhezést, az ostobaságot, a háborúkat és a kegyetlenséget. A probléma az, hogy a börtönök tele vannak zsebtolvajokkal és az igazi tolvajok vezetik az országot. Hát, ez a problémánk”, írta Zinn.
May Day – flickr/Poster Boy NYC
Aztán zárójelbe tettem minden erőfeszítést. Pontosabban, ami történik, az tett záróljelbe mindent. Most gyorsan, ha van még egyáltalán értelme, csak az utóbbi napok történésein fussunk végig, amiben csak egy apró kis színes a nemzeti lelkű motoros bőrtangás, rúdtáncos fotója, olyan epizód, amit ha el nem is felejtettünk, de napirendre tértünk felettek. Aztán jött a trafik-történet, ami ugyan felháborító, ám meglepő csak akkor lenne, ha nem úgy történt volna, ahogy.
Közben már érdeklődve olvassuk egy szekszárdi fideszes önkormányzati képviselő történetét, gyorsan összevetve Lázár János cinikus nyilatkozatával, és már várjuk, mi fog erről a fideszes politikusról – civil foglalkozását tekintve állatorvos, ami komoly távlatokat ígér a karaktergyilkossághoz – kiderülni. Mert valami ki fog, abban biztosak lehetünk, hiszen igazmondás megtorlás nélkül nem maradhat.
Gyorsan az is kiderül, hogy egy milláért kelt el Rogán Antal Louis Vuitton táskája, amiről csak azt nem tudtuk meg: ember hogy hordhat ilyet?
Szóval mindezek közben jön a történet Terikéről, Szabiról meg egy szegény vak komondorról, akik ott vannak egy örökkévalóság óta a Fideszben politizáló ember történetében – róla csak azt nem tudjuk, hogy került ő oda, ahogy ő maga sem tudja, mi lehetett a pálinkában, bár azt innen borítékolni lehet, hogy legalább 50 százalék alkohol volt benne, ami ugye, mennyiségtől és belátástól függően, elég a tudat módosításához. És ez a történet maga a Nemzeti Együttműködés Rendszerének apoteózisa. Amikor már nekünk, földi halandóknak is olyan magasságokba emelkedik a NER meg minden, amit jelent, hogy ép ésszel felfogni nem lehet, legalábbis nekünk, akik innen alulról (kívülről) szemléljük. És csak állunk bénultan, és amolyan valódi jelenésnek tekintjük a dolgot. Digitális barlangrajzok születnek (mémnek hívják őket) gyorsan, hogy megörökítsék ezt az egészet, komoly emberek szólnak hozzá, de fogódzót senki nem nyújt, hogy túlléphessünk az észlelést jelentő primer információn. Pedig ez velünk történik, itt vagyunk a közepében. Ezek is mi vagyunk. Mi vagyunk Terike, Szabi, meg Balog is … na jó, szegény vak komondort békén hagyom.
De az élet ott fenn, a NER-ben megy tovább, miközben mi még mindig hitetlenül csóváljuk a fejünket, rezzenéstelenül köpnek bennünket újra szembe, és törvényt hoznak arról, hogy ne tudhassuk meg, mire költik az adóforintjainkat.
Az utcák meg még mindig üresek. Nincs ott senki, néhány sietős járókelőn kívül. A tanárok is otthon, a diákok is otthon, a rokkantak is otthon, az orvosok is otthon, a trafikosok is otthon, munkások meg már nincsenek. Mindenki, mi magunk is otthon. A bezárt ablakokon keresztül szűrődik csak be valami zaj az állatfarmról, a disznók karának röfögése lehet, valahol ott tartanak, hogy ők egyenlőbbek.
A Jobbiktól kért segítséget a felszámolás előtt álló cég
| A munkák vége felé felmondták a szerződésüket és rendőri segítséggel távolították el őket az építési területről. Ekkor 67 millió forinttal tartoztak nekik.
Várhatóan a felszámolás sorsára jut a lassan két éve működő tabi kistérségi járóbetegellátó építőmestere, a várpalotai székhelyű Ma.Ro Invest Kft., éppen a tabi beruházás kapcsán – tájékoztatta szerkesztőségünket Kesztyűs Attila, a Jobbik Somogy megyei elnöke. A pártot a kft. kereste meg, mert már minden más lehetőséget kimerítettek arra, hogy felhívják a figyelmet: két éve várnak a pénzükre.
Megírtuk: a cég fut a pénze után és emiatt nem tudja kifizetni a hideg- és melegburkolókat, az anyagbeszállítókat. Az 1500 négyzetméteres egészségügyi központ építését a gépészet és a villanyszerelés nélkül 256 millió forintért vállalták, ami 170 ezer forintos négyzetméter-árat jelent, azaz a kft. szerint szinte nulla hasznot; csak azért vállalták, hogy munkát adjanak a dolgozóknak. A munkák vége felé felmondták a szerződésüket és rendőri segítséggel távolították el őket az építési területről. Ekkor 67 millió forinttal tartoztak nekik – és ez a mai napig sem változott.
– A várpalotai kft. azóta sem látott ebből egy fillért sem, perben állnak a fővállalkozóval és az építtetővel, a tulajdoni lapon is ott a perfeljegyzés – állította Kesztyűs Attila. – A cég ügyvédje felszólította a tabi önkormányzatot, hogy ne fizessen a fővállalkozónak, mert előre látható volt: nem akarják kifizetni az alvállalkozókat. A felszólítás azonban hiábavalónak bizonyult.
Schmidt Jenő tabi polgármester érdeklődésünkre azt mondta: ők kizárólag a fővállalkozóval álltak kapcsolatban. – Nekik kifizettük a szerződés szerinti pénzt, ezzel a magunk részről a projektet lezártuk. Ha bárkinek követelése van, a fővállalkozón keresse a pénzt!
Ima és munka - a szerző kommentárjaImádkozni könnyebb, a munkához állás se árt (két idézet Orbán Viktortól, az elmúlt hétről: 1. „Vissza kell állítani a kétkezi munka becsületét”; 2. „Vissza kell találni az imádság és a munka hagyományához.”). Szép a bencések jelszava: ora et labora (imádkozzál és dolgozzál). Ám éppen rekordot dönt a munkanélküliség (11,8 százalék a KSH adatai szerint, ami hároméves negatív csúcs), s a tabihoz hasonló esetek ezt csak növelik. Igaz, ha kizárólag kormánypárti sajtót olvasunk, akkor minden rendben: „Tovább bővült a munkaerőpiac”.
Jó hírem van: itt a szezonális foglalkoztatás ideje, a következő adat tehát biztos, hogy jobb lesz. Egyébként is, éljen május elseje!
