A menedzsment a napokban jelentette be, hogy az eredetileg 2005-ben indult beruházási program egy újabb elemét fejezi be, egy hárommilliárd forint értékű fejlesztéssel a meleghengerműben. A Dunaferrnél azonban a fő kérdés az úgynevezett folyékony fázis (az acéltermelés) megmaradása, ami közvetlenül 3,5-4 ezer, közvetve pedig több tízezer munkahelyet érint. Az üzem két kohója közül az egyiket januárban állították le a kötelező javítás miatt, ezt azonban a másik egységen is végre kellett volna hajtani már tavaly. Az orosz tulajdonosnak legkésőbb április végéig el kell döntenie, hogy felújítja-e az I. kohót, egyébként idén már nem tudják üzembe helyezni a nagyolvasztót, a II-es egységet pedig legkésőbb az év végén le kell állítani − fogalmazott a napokban tartott nagygyűlésen Mucsi Zoltán szakszervezeti elnök.

A kormány jelenleg két lehetséges forgatókönyvvel számol, ám mindkettő a szükséges fejlesztések végrehajtásáról, a folyékony fázis megmaradásáról szól. Ha erre a tulajdonos nem hajlandó, akkor a kabinet a vasmű szakmai befektetőnek való továbbértékesítésére kéri az orosz felet − mondta a Napi Gazdaságnak Dorkota Lajos kormánymegbízott, a Fejér Megyei Kormányhivatal vezetője. Dorkota szerint a piaci hírekkel ellentétben (amelyek arról szólnak, hogy a Dunaferr iránt egyetlenként érdeklődő dél-koreai Posco a Malév-leállással nagyjából egy időben elállt ilyen irányú szándékaitól) az ázsiai vállalattal folytatott utolsó megbeszélések idején, három-négy hónappal ezelőtt még élt ez a lehetőség. A kormánybiztos szerint jelenleg nem folynak tárgyalások a kormány és a vasmű itteni vezetése között − bár nyáron még központi segítségben bízott a Dunaferr: a közvetlen támogatás az uniós tiltás miatt nem lehetséges, ezért egy kedvezményes hitel lehetősége merült fel, a politikus szerint azonban a menedzsment azóta nem kezdeményezett tárgyalásokat.

Dunaújváros nem lesz Ózd, nem lesz Diósgyőr - ígérték meg

Vasmű - Nagygyűlést tartottak a szakszervezetek

Sokan voltak a vasmű érdekvédelmi szervezetei által meghirdetett kedd délutáni nagygyűlésen a Városháza téren (egyes becslések szerint két-háromezren)  de lehettek volna többen is: meglehetősen szellős maradt a tömeg.

Sokan, becslések szerint két-háromezren mentek el a vasmű érdekvédői által rendezett kedd délutáni nagygyűlésre a Városháza térre. De lehettek volna többen is... (Fotók: Lázár Zsolt)

A menetrend a következő volt: Mucsi Zoltán szakszervezeti elnök bevezetője után  lejátszották a Munkás gyászindulót, célzatosan orosz szöveggel. Levetítették a Ha él a gyár, él a város! című kisfilmet. Móri Imre nyugdíjas, volt szakszervezeti aktivista, majd Csapó  Tamás,  az ifjúsági szervezet vezetője, azután Borbély Zoltán, a vasmű központi üzemi tanácsának elnöke, végül ismét Mucsi Zoltán mondott beszédet. A gyűlés után sajtótájékoztatót rendeztek.

Mucsi Zoltán

A vasmű két nagy érdekvédelmi szervezete: a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség, és a Dunaferr Ifjúsági Szervezet rendezte azt a nagygyűlést, ami ma délután zajlott le a Városháza téren, becslések szerint két-háromezer ember részvételével.

Mucsi Zoltán Vasas-elnök bevezetőjében hangsúlyozta: céljuk a gyűléssel az, hogy korrekten tájékoztassák a közvéleményt a Dunaferr helyzetéről, és rávegyék a politikusokat, hogy lépjenek fel a hazai nyersvas- és acélgyártás megmaradásáért! Mint mondta: az orosz tulajdonosnak legkésőbb április végéig el kellene végre döntenie, hogy felújítja-e az I-es számú kohót, vagy nem: ha addig nincs döntés, idén már nem tudják üzembe helyezni a nagyolvasztót. Ami igen rossz kilátásokat jelentene a II-es számú  kohó legkésőbb év végi leállásával, így három-négyezer vasműs munkavállaló, beszállítókkal együtt több tízezer térségbeli dolgozó jövőjével kapcsolatban.

Borbély Zoltán

Móri Imre a gyárat építőkre, majd a vasmű privatizációjában érdekeltek ígéretére emlékeztetett: a magánosítás megoldja majd a gyár gondjait. Ezzel szemben azt látják, hogy a tulajdonos érdeke mindent felülírhat.

Csapó Tamás hangsúlyozta: soha nem volt ilyen rosszul vezetett a vasmű, olyanok irányítják, akik nem ismerik a gyárat, a várost, és pár hónap múlva vissza se néznek arra, hogy mit műveltek itt!

Borbély Zoltán felelevenítette: 86 napja nincs döntés a kohó újjáépítéséről - miközben rossz gazdasági döntések sorát hozták meg a privatizáció óta: erőművet vettek szükségtelenül, csődbement kft-t támogattak milliárdokkal.

Galériák

Mucsi Zoltán záróbeszédében megemlítette: furcsa módon éppen a nagygyűlés napjára időzítették a hírt a vasmű vezetői egy majdani, októberben kezdődő meleghengerműi felújításról, három milliárd forint értékben. Nagyjából ennyibe kerülne az I-es kohó átépítése is: amire eddig azt mondták,  nincs rá pénz. Erre honnan lett hirtelen? - kérdezte Mucsi. Hangsúlyozta, lehetetlennek tartják, hogy a vasmű öt éve folyamatosan veszteséges: ilyen kohászati üzem nincs egész Európában. Ám  úgy látja, hogy a főrészvényesnek nincs  rövid távú stratégiája sem.

Minden felszólaló hangsúlyozta a hazai politikusok felelősségét, nem csak a privatizációban, hanem abban is, hogy nem lépnek fel a Dunaferr érdekében, nem kényszerítik a tulajdonosokat a gyárnak, a városnak, a városkörnyéknek és az országnak megfelelő döntésekre.

Ugyancsak hangsúlyozta mindegyik szónok, hogy a szervezett dolgozók nem hagyják magukat, és akár segítenek a politikusok, akár nem: harcolni fognak munkájukért!

Kinek kell kezébe venni a gyár sorsát?

Régen járt annyi országos médium a városban, mint kedden, a gyűlés utáni sajtótájékoztatón.

Itt ismét Mucsi Zoltán Vasas-elnök nyitotta a felszólalók sorát. Mint mondta: a szakszervezetek elérkezettnek látják az időt, hogy kezükbe vegyék a gyár sorsát. A tavalyi, jórészt eredménytelen és év végéig halogatott bértárgyalások meggyőzték őket arról, hogy sokkal radikálisabb módszerekre van szükség.

A Vasas szakszervezet vezetői: Molnár László, Borbély Zoltán, Mucsi Zoltán -  Cserna Gáborral a gyűlés utáni sajtótájékoztatón (Fotó: Lázár Zsolt)

Újságírói kérdésekre válaszolva Borbély Zoltán azt mondta: a tavalyi eredményekről még nincs elfogadott mérleg, de a hírek szerint húsz-harmincmilliárd forint veszteséggel zárta 2012-t a Dunaferr-társaságcsoport. Megjegyezte: a vasmű állami visszavásárlásával kapcsolatban vannak bennük kétségek, mivel az mindig két félen múlik.

Arra a kérdésre, hogy mennyire elszánt a kormány a vasmű visszavásárlására, például az ukrán acél behozatalának megnehezítésére hajlandó-e védővámokat bevezetni, elhangzott: az unió közös vámpolitikája miatt nem lehet kétoldalú vámelőírásokat bevezetni.

Az mindenesetre biztos, jegyezték meg a szakszervezeti vezetők, hogy ha leáll a két kohó, ha bezárják az acélművet, a folyamatos acélöntőművet,  a kokszolót, akkor legalább három-négyezer ember veszítheti el a munkáját a vasgyárban.

Határozott ígéretet tett

A többször megszólított politikusok becsületét Cserna Gábor dunaújvárosi polgármester védte meg, aki (miután végigállta a nagygyűlést) a városházán rendezett sajtótájékoztatón elmondta: a Dunaferr nem csak a város, a kistérség, hanem az ország sorsát is meghatározó cég.

A polgármester kijelentette: felelősséggel tesz ígéretet arra, hogy záros határidőn - egy-két héten - belül meg kell születnie a kohóátépítésről szóló pozitív döntésnek. Erre a miniszterelnök utasította a külgazdasági államtitkárt, aki hamarosan látogatást tesz a vasmű fő tulajdonosának számító orosz bank elnökénél. Az államtitkár tárgyalásainak elősegítéséhez a város vezetői minden szükséges, a vasműt érintő iratot eljuttattak.

Hangsúlyozta: véleménye szerint mindent meg kell tenni a vasmű fennmaradásáért  ha kell, akár vissza kell vásárolnia az államnak!

http://duol.hu/hirek/vasmu-nagygyulest-tartottak-a-szakszervezetek-1539177

Dunaferr-szakszervezetek: ha él a gyár...

"Ha él a gyár, él a város!" – ezzel a jelszóval és mottóval szerveztek tiltakozó demonstrációt az ISD Dunaferr Zrt. reprezentatív szakszervezetei a Városháza térre ma délután. (A DO bírja a szónokok ígéretét arról, hogy beszédeik szövegét elektronikus úton is eljuttatják szerkesztőségünkbe, így később a teljes állományokkal frissül összeállításunk!)

"Gyors megoldást!"

Mint bevezetőjében Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője kiemelte, a tiltakozó akció határozott célja a városlakók és az ország nyilvánossága figyelmének felkeltése, valamint a felelős politikai tényezők motiválása annak érdekében, hogy mielőbb szűnjön meg a vállalatcsoport, ezen belül is kiemelten az úgynevezett folyékony fázis jövőjével kapcsolatos bizonytalanság.

Mottó, jelszó, tény a falon A Vasas-elnök kiemelte a korábbi felhívásukban már említett tényezőt: az érdekképviseletek határozott szándéka, hogy hangsúlyozza a politikai szereplők felelősségét – lépjenek föl hatékonyan és gyorsan annak érdekében, hogy megmaradjon a Dunaferrnél folyó nyersvas- és acélgyártás. A tiltakozó akciót hangsúlyosan politikamentes demonstrációnak szánják a szervezők, emelte ki köszöntőjében az érdekképviseleti vezető.

A demonstráció elején a munkás gyászinduló csendült fel – stílszerűen oroszul! –, majd a nyugállományú vasasok képviseletében Móri Imre idézte fel évtizedes emlékeit a Dunai Vasmű hőskorából, kiemelve a döntéshozók és tulajdonosok felelősségét:

– Nem tudjuk, 800, 1500 vagy éppen 3000 ember munkája, 800, 1500 vagy 3000 család jövője kerül-e veszélybe – egy viszont biztos: a számok mögött emberek, családok vannak, így jogos kérdés, felülírhat-e mindent a tulajdonos nyers érdeke! 

A szónok szerint a még munkahellyel rendelkezők jövője szempontjából is érthetetlen a politikusok hozzáállása – ennek kapcsán Móri Imre gyors kormányzati beavatkozást sürgetett a helyzet mielőbbi megoldása érdekében.

Kapcsolódó link:

Munkás gyászinduló – oroszul

 

Kapcsolódó melléklet:

Móri Imre beszéde

 

"Mi vár a gyárra, a városra?"

A közcímben feltett súlyos kérdést már Csapó Tamás, a Dunaferr Ifjúsági Szervezet elnöke tette fel a becslések szerint több ezresre duzzadt demonstráló tömeg hallgatóságának, majd kifejtette: még soha nem voltunk olyan helyzetben, mint manapság – a gyár jövője és ezzel a város sorsa attól függ, fenntartja-e az orosz főtulajdonos a folyékony fázist:

– Gyermekeinknek, unokáinknak lesz-e munkahelye a városban? Lesz-e olyan megélhetési forrása, hogy el tudják tartani családjukat, fel tudják nevelni tisztességben gyermekeiket? Nem kell-e elköltözniük az ország másik felébe, vagy esetleg külföldre?

A jövő (is) itt van Az "ifik" vezetője a Dunaferrt olyan emberhez hasonlította, akit elhanyagol a környezete – nem kezelik a kisebb bajait, ellustul, elhagyja az ereje –, majd élesen kritizálta a jelenlegi vezetést:

– Úgy látjuk, a vasmű még soha nem volt ilyen rosszul vezetett – a mostani vezetők eljátszották a kollektíva bizalmát! Olyan emberek irányítanak, akik nem ismerik a gyárat, a várost, nem kötődnek ide – és ez meg is látszik a hozzáállásukon. Olyanok döntenek a munkavállalók és a gyár sorsáról, akik pár év, de lehet, hogy már néhány hónap múlva messze járnak – el is felejtik, mit műveltek itt. Elég volt a halogatásból, a mellébeszélésből: a külföldi tulajdonosok hasznosítsák, és ne lerabolható tárgynak tekintsék a Dunaferrt!

Kapcsolódó melléklet

Csapó Tamás teljes beszéde

86 napja nincs döntés

Hasonló húrokat pengetett Bobély Zoltán, a Vasas Központi Üzemi Tanács elnöke is – mint az elmúlt évek legfontosabb állomásait felelevenítő szónoklatában kiemelte, hetek, sőt hónapok óta tartja bizonytalanságban a folyékony fázis jövőjéről a tulajdonos a vasműs munkavállalókat, a szakszervezeteket, a magyar döntéshozókat:

– A leállás óta 86. napja nincs döntés az I. számú kohó újjáépítéséről – akár az is bekövetkezhet, hogy városunkban megszűnik az acélgyártás! Mit tapasztalunk most? A szakmai hozzá nem értés, a döntésképtelenség vagy éppen elhibázott döntések nyomán százmilliók, milliárdok folynak el feleslegesen – ez a vezetői magatartás sok-sok tízmilliárd forinttal rontott a Dunaferr pénzügyi helyzetén. Egymás között szoktuk viccesen emlegetni, hogy a tulajdonosnak joga van hülyének lenni – most ott tartunk, hogy igen, joga van, de ennek most mi isszuk a levét...

Finoman megdől, mint minden tézis A szakszervezeti vezető több nemzetközi példát is hozott a kormányzati beavatkozásokra, kiemelve: a probléma megoldása nem tűr halasztást; "ha a politikai szereplői magunkra hagynak bennünket és a főtulajdonosok úgy döntenek, hogy a városban nincs szükség acélgyártásra, nem sokat tehetünk – de harcolni fogunk, hogy megmaradjon az integrált acélgyártás". Borbély Zoltán további lépéseket is kilátásba helyezett, majd a vasas hármas jelszavával (Egység, Összefogás, Szolidaritás) búcsúzott a demonstrálóktól.

Kapcsolódó melléklet:

Borbély Zoltán beszéde

 

"Ne legyen válsággóc!"

A főrészvényesek átgondolatlan, következetlen és kiismerhetetlen döntései, sőt, esetenként a döntések elmaradása miatti bizonytalanság ellen emelt szót beszédében Mucsi Zoltán Vasas-elnök. Mint kifejtette, nemcsak a kohó, nemcsak a gyár jövője került veszélybe:

– A folyékony fázis megszűnése akár négyezer dunaferres dolgozó munkahelyének elvesztését jelentheti, közvetve a térségben akár tízezres munkanélküliséget eredményezhet – minden eszközzel ki kell állnunk annak érdekében, hogy ne legyen újabb válsággóc a város és közvetlen környéke!

Politikamentes, szakszervezeti, mentő A Vasas első embere szintén kiemelte a politikai tényezők felelősségét – minden felelős erőnek össze kell fognia annak érdekében, hogy a Dunaferr működjön, a város tovább éljen, hangsúlyozta Mucsi Zoltán. Közvetlenül a politikusokat is megszólította az érdekképviseleti vezető, kiemelve, hogy minden eszközt meg kívánnak ragadni annak érdekében, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet:

– Nincs baloldali vagy jobboldali munkanélküliség! Nincs konzervatív vagy liberális éhezés – és nincs vallásos vagy ateista nyomor! Magunkról van szó, a gyermekeink, unokáink jövőjéről dönthet a főrészvényes – össze kell fognunk, mert tönkremehet a város, és tönkremehetnek az életek!

Kapcsolódó melléklet:

Mucsi Zoltán beszéde

Határozott szándék

A demonstráción részt vett Cserna Gábor polgármester, országgyűlési képviselő, valamint több térségi település, így Baracs, Nagyvenyim és Mezőfalva polgármestere is – lemondta viszont a részvételt dr. Dorkota Lajos kormánymegbízott, országgyűlési képviselő.

A tiltakozó akció a Himnusz közös eléneklésével ért véget, majd – a téren többen hiányolták – az akciót követő tájékoztatón már szót kért és kapott Cserna Gábor polgármester, aki megerősítette: egyetért azzal az érdekképviseleti állásponttal, hogy a vasmű sorsa közvetlen hatással van a város, a térség, az ország jövőjére. 

Vásárlási szándékot fontolgat (katt a képekre a nagyításhoz) A városvezető kiemelte, a közelmúltban Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor kormányfő találkozóján már esett szó a Dunaferr helyzetéről, de azóta is történtek fontos fejlemények: dr. Dorkota Lajos kormánymegbízott a napokban tárgyalt a kormányfővel a vállalatcsoport jövőjéről, külön szakmai összeállítás született a folyékony fázis jelentőségéről a műszaki-technológiai vonatkozásoktól kezdve a foglalkoztatás súlyos kérdéséig. A következő lépés Cserna Gábor szerint a közeljövőben várható – Szíjjártó Péter külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkár napokon belül találkozik az orosz főtulajdonos képviselőjével.

Akadt még egy polgármesteri gondolatfutam – a nyilvánosság előtt Cserna Gábor most először fogalmazta meg (egyelőre saját ötletként aposztrofálva) a Dunaferr reprivatizációjának gondolatát; szerencsére amikor a szakszervezeti vezetők figyelmeztették, hogy nemcsak vételi, de eladási szándék is kell az üzlethez, gyorsan visszakozott, és azt már nem fejtette ki, mégis miként, hogyan, milyen forrásból ütnék nyélbe az üzletet, valamint miként, hogyan, milyen stratégia mentén üzemeltetnék gazdaságosan a komplexumot egy olyan globális acélpiaci helyzetben, amely a 2008-as válság óta inog, recseg, ropog és ahol a (világpiaci szempontból) kis szereplők nyomtalanul tűntek, tűnnek el a süllyesztőben.

Márpedig a város csak akkor él, ha a gyár is él, mint tudjuk. Ha nem tudjuk, hát lássuk - sokadszor, újra: