Ízelítő Kiss Tibor (verseiből,) szövegeiből

Jekyll és Hyde

Kampókkal rángatta maga elé a jövőt 
És a múltat zsákban húzta maga után
A jelenben hirtelen őszülő időt
Sűrű füstként fújta át a tű fokán

Égi riadótól felajzott harsonák
Félelmeiből ácsolt egy kalyibát
Aki bújt aki nem senki nem járt felé
Innen az út nem visz csak lefelé

Egyszer aztán megjelent neki az Úr
És az égboltról a tintakék lazúr
Egyenesen a fejére csöpögött
Rájött hogy mindig ott élt a fény mögött

Ettől az elméje azonnal kettévált
Így lett Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Azóta harcol a jó és a rossz szokás
Én meg csak drukkolok neki
hogy menjen a kézfogás

Hé barátom

Hé barátom, tégy föl egy teát,
Dobjuk fel magunkat legalább!
Csak ránk ne essen a hangulatunk,
Mert attól mindketten elkábulunk.

Én is megszívtam, te is párszor,
Ahogy az időt múlattuk akárhányszor.
Egy sodrott mosollyal az álomból kikel
A kedv, ha épp rá senki nem figyel.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Nem egy ízben voltunk vértelen,
Mint hullámsávok pokoli vízen,
De ha mámorantennánk vérvételre állt,
Még Kháron szívében is Ámor maszturbált.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,
Régebben is elmulattuk
Azt az időt.
Valahogy mindig elvoltunk,
Magunktól elvonva húztunk
Lólábunkra nyúlcipőt.

Mint almában kukac, a fejemben jár
Egy eltévedt gondolat, észt guberál.
Az érzést hívja, de az nem figyel,
És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel.

Szellő

Pislogsz hogy mi van most hátakkor
Tekerjünk nézzük meg belülről
Csináljunk bélést a bánatból
Vagy inkább vegyük át még egyszer előröl

Hét pisztoly hét golyó hét halál
A lélek a húsban már alva jár
Látom, hogy odabenn áll a bál
De milyen jól áll neked ez is jól áll

Indul az agy a szív és a tüdő,
Jó veled mikor csúszik az idő.
Remeg a hús a csontban a velő,
Észrevétlenül szalad az idő.

Indul az agy a szív és a tüdő,
Jó veled mikor csúszik az idő.
Remeg a hús a csontban a velő,
Észrevétlenül szalad az idő.

Megyünk de mégsem közeledünk
Tombol a türelem
Odakinn kutyák csaholnak
De minket elrejt a szerelem.

A szótlan vágyak hegedűjét
pengetve terelem
Az álmos embert oda ahol
Semmi sem idegen.

Indul az agy a szív és a tüdő,
Jó veled mikor csúszik az idő.
Remeg a hús a csontban a velő,
Észrevétlenül szalad az idő.

Indul az agy a szív és a tüdő,
Jó veled mikor csúszik az idő.
Remeg a hús a csontban a velő,
Észrevétlenül szalad az idő.

Én és a bank

Kettesben élünk, én és a bank
az első közös kis lakásban,
Meztelen testünk összefeszül
A hitelből vett nászágyban.
Ő kölcsönadott nekem egy leheletet,
És én cserébe gazdagon jutalmazom.
Beengedtem és most már marad,
hosszú évekig baszhatom.

Árva lélek balladája (Majom-tangó 1996)

A lélek kiszáll és elköltözik
Húsországból ha elüldözik.
Batyujában hamubasült magánya.
Bánatában az utcán strichel,
Bebújna ő már akárkivel,
De a testre szabott hiány az Isten ágya.
Így hát a lélek mint senkinek sajátja,
Élőnek halott és halottnak apáca,
Ebben a pácban az Isten sem komája,
Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra.
Arra sétál egy rozzant fickó,
Lelketlen szegény, licenc-Mefisztó.
Pénze nincs, de a lélek megsajnálja.
A patkója kopott, a farka véres,
Igazán nászra már nemigen képes,
De vérében van, hogy a lelket megkívánja.
Így hát az öreg magából kikelve
Ugrik a lélekre lelkeket lehelve.
Patkóját feldobja, s nyöszörgi lihegve:
Az ördög sem baszhat manapság hitelbe.

Tébolyda

A másik oldalon mindig fúj a szél
Sötét nyirkos köd szitál
Ingujjba rejtett altatókon él
Egy megtébolyodott világtalan király

Mesébe illő szereplők
Egyenként Kharón ladikján
Retúr jegyekkel farzsebükben
Integetnek hogy milyen kár
- hogy itt maradtál

Vigyél el innen kicsi eső
Vigyél messze innen el
A mögöttem ácsorgó idő
Halszemeivel játszik egy Teddy bear

Kómában fekvő idegenek
Fogaik között szorítják
A remény rózsaszín magvait
És a fejemben zúgnak a szirénák
- traktorral mentek a szívén át

Vigyél el innen kicsi eső
Vigyél messze innen el
A mögöttem ácsorgó idő
Maradványain táncol egy Teddy bear

Csukom az ajtót kattan a zár
Tétova homályon lépek át
A kakukkos óra egy pillanatra megáll
Méricskélem a tű fokát

Hogy átfér-e rajta a menekülő
Hirtelen őszülő idő
Hátán egy csontokkal teli zsák
És a bokorból lesnek a hiénák
- tankokkal mentek a szívén át

Vigyél el innen kicsi eső
Vigyél messze innen el
A mögöttem ácsorgó idő
Elém farol egy luxus Bentley-vel

Csikorgatja egy koldus a fogsorát
A hulladékgyűjtő fölé hajolva
A fejéből épp egy arasznyit ha kilát
Bezárt a Magyar Királyi Tébolyda