Fekete Vince

Café Balcan
 

A Café Balcan nem apácazárda. A Café Balcan nem fényes lokál. A Café Balcan ott van a piac mellett, a lakástól, a munkahelytől egy jó köpésnyire, ahonnan már akár vakon, háttal, hason kúszva is hazatalál az ember. A Café Balcan testhezálló korcsoma, kilincse fényes, mint a bordélyházaké, ajtajának sarka nem csikorog, levegője ózon, főleg az itteni férfiorrnak,hangulata isteni. A Café Balcanban jól érzi magát az itteni ember. Az életét is odaadná érte, hogyha kell.

A Café Balcan nem lájbi tépő, nem köpködő, nem sapkabélés-szaggató hely, hanem az esszenciája mindeniknek, és még ennél is több. A Café Balcan jó meleg, barátságos helyiség, barátságos asztalokkal, barátságos színekkel és barátságos arcokkal meg emberekkel.
A barátságos radiátor csövein pedig barátságos művirágok díszelegnek, a padlón parkettmintás linóleum van, fent kubista álmennyezet, neonfény, nejlonfüggönyök. A Café Balcan a legjobb hely, különösen az ittenieknek. Itt mindig naprakész lehet az ember. Tájékozódhat a napi árfolyamokról, az arany, az ezüst, a ló, a tehén, a szilvórium, a részvények, a szekond hend nyugati autók, a dekódolt mobilok, a pityóka, a húsvéti bárány áráról. Arról, hogy mennyi a disznó élősúlyban, mennyi a tiszta hús kilója, mennyibe kerül a szántás-vetés hektárja, hogy forrik-e már az idei bor, s hogy mi a legújabb politikai meg gazdasági helyzet. Egy ilyen helyről ki se kell mozdulni, és olcsón eredeti Solingen késkészletet vagy arannyal futtatott eszcájgot vásárolhatsz. De vehetsz itt öt pár zoknit tízezerért, bakancsot kétszázért, s ha túl makacs vagy és kitartó, ugyanazt akár hetvenezerért is megkaphatod. Vásárolhatsz aranygyűrűt, karórát, megveheted a friss sajtót, hogy napra légy az ország meg a város gondjaival. Hátat fordíthatsz addigi vallásodnak, és ott helyben áttérhetsz a jóságos bácsika meg nénike hitére, ha kell. Vehetsz itt bicskát, eladhatod a bőrkabátod, a késed, a távcsövedet, a mobilodat, a fényképezőgépedet. És vehetsz itt hófehér csipkés török melltartót (színest, csíkost, bohókást, testszínűt stb.), meg bézs nejlonharisnyát a házastársi feszültségek hatékony kezelésére, vehetsz tobzódó romantikus vagy könnyű sportos hálóruhát, fehérneműt, bájos hálóinget a házasélet csikorgó szekerének kenegetésére. Alkudhatsz slipre, pityegés helyett fürelízelő ébresztőórára, diplomatatáskás eszcájgkészletre, báránybőr sapkára, fokhagymakoszorúra, ércüstre, fakanalakra, vállfákra, meg igazi népművészeti tárgyakra. Épp csak drágakövek nincsenek (holdkő, borostyán, gyöngyház, zafír, gránát), de csak szólni kell a nagy bajuszúnak, s már holnap reggel fél kilencre ott lesz bármelyikből egy fél tucat, nyilván eredeti. Ha pedig adakozni szeretnél, arra is megvan a Café Balcanban a lehetőség: koszos, szürkésbarna recepteket mutogatva jönnek szinte ötperces pontossággal, gyógyszerre kellene, kenyérre, a gyerekeknek, egy új templom építésére, vagy csak úgy, a gyűjtés kedvéért, vagy már megszokásból. Zugárusok, hittérítők, pénzváltók, saját zsebre koldulók, bedolgozók, kicsavart végtagú nyomorékok, helyiek és importok (ókirályságiak, Pruton túliak), rokkantnyugdíjasok, alsóneműárusok, zárjel nélküli cigarettát árulók, munkások, huszadrangú külvárosi ügynökök – megfordul itt mindenki egy-egy röpke levegővételre, egy-egy féldecire, pofa sörre, vagy csak tájékozódni, valamit venni, de inkább valamit elsózni. Itt nem kell attól tartani, hogy valaki felsikít, mint egy piáros asszisztens, amikor véletlenül megérintik a könyökét, és hogy szexuális zaklatás miatt ezért feljelentik az illetőt. Itt nem úgy van, mint más vendéglőkben, a kiülős-beülős lokálokban, a zenés-táncos szórakozóhelyeken, a kerthelyiségekben, hogy leül az ember és mozizik, miközben szól a langymeleg zene, és ő kortyolgat valami szivárványszín koktélt, mialatt a táncparketten megy a rákendról és kiéhezett férfitekintetek falják halomszámra a női idomokat. Itt attól sem kell tartani, hogy a „mi már kakiltunk is, levegőztünk is, és ti?” kutyasétáltató szomszéddal fut össze az ember. Itt a „van tüzed?”, „nem láttuk mi valahol már egymást?”, „olcsón adom, jó áru”, „ide ülhetek?”, „jöjjön át hozzám” működik. Ide csak válogatott atyafiak járnak,akik esténként lehet, hogy nem zabpelyhet meg müzlit esznek, utána meg nem fincsi rostosüdit isznak otthon. Nem is a fogyókúrás receptek gyűjtői vagy a vegetáriánus konyha kedvelői koptatják itt a padlót, nyomják a pultot meg a székeket naphosszat. A decire beugró színészek, vékonypénzű diákok, megkeseredett családapák, megunt feleségek, éhbérért dolgozó művészek, írók, költők, szerkesztők egy-egy idetévedt darabja csak hab a tortán. Ők csak a kirívó példák. Ők itt csak kívülállók, bámészkodók lehetnek, akiket elvisel ugyan, de nem nagyon komál ez a társaság. Csak palimadárként. Mert ide nem kell báli ruha, nem kell szmoking, ez nem virtuális randevú, találkahely, hanem ez a valóságos világ. Maga a hótt csupasz valóság. A zajló élet. Ahol nem kell hordószám csorgatni a könnyet azért, mert Luke exbarátnője, Rachel váratlanul visszatér és jól összezavarja Luke érzelmeit. Rory pedig a nagyi pénteki vacsorája helyett Deannel ünnepli a 3 hónapos évfordulójukat. A szép este befejeztével Dean szerelmet vall neki, ami teljesen megzavarja Roryt, és végül szakítanak… A Café Balcan az itteni embernek a hangyaboly egy jó meleg mocsár közepén, könnyíthet itt a lelkén meg a pénztárcáján, egy pohár alján a múltba révedhet akár, fél deciért pedig megtudhatja tenyeréből a jövőt, mielőtt elkéri a bárostól a budikulcsot…