Menyasszonyom tisztességgel elsirat majd,
Adósságaimat barátaim megadják,
És helyettem mások dalolnak minden dalt,
S még ellenségeim is isznak egyet rám.

Nem adnak kezembe többé jó könyveket,
Szakadt, vén gitárom húr nélkül lóg,
Nem szállhatok többé se följebb, se lejjebb,
Nem süt reám sem a Nap, sem a Hold.

Nem engednek szabadon, jogom sincs hozzá,
Faltól falig járkálhatok én,
Nem léphetek soha sem balra, sem jobbra,
A rácson túl az ég - csak az az enyém.

Azt álmodom, hogy lakatomat leveszik,
És hogy visszaadják gitáromat,
Ki vár otthon engem, hogyan ölel át,
Ki énekel majd és milyen dalokat?