A világ hét csodája
A fenséges és gigantikus építészeti remekművek ma is ámulatba ejtik az embereket. A hét csodából napjainkra már csak az egyiptomi piramisok maradtak fenn, de állt Szemirámisz függőkertje, Alexandriai világítótorony, Olimpiai Zeusz-szobor, Kheopsz fáraó piramisa, Rhodoszi Kolosszus, Epheszoszi Artemisz templom, Halikarnasszoszi Mauzóleum .
A GÍZAI PIRAMIS (Kheopsz-piramis)
A sors furcsa fintora, hogy éppen a legrégibb világcsoda vészelte át a legszerencsésebben az évezredek múlását. Kheopsz, egyiptomi uralkodó hatalmas piramisa az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt világcsoda. A kínai Nagy Fal mellett Kheopsz síremléke a világon létrehozott, legnagyobb emberi építmény. A világcsodák listáján övé az első hely. Magassága 146, 6 méter, vagyis akkora, mint egy ötven emeletes felhőkarcoló. Építéséhez annyi követ használtak fel, hogy azokból könnyedén kitelne az összes templom anyaga, amelyeket az elmúlt 1100 évben Magyarország királyai emeltek! A piramis közel 2.000.000 mészkőtömbből áll. Az első kő kifaragása előtt azonban még rendkívül komoly előkészítő munkára volt szükség. Mivel a kész piramis súlya meghaladja a 6.400.000 tonnát, csakis kemény sziklatalajt választhattak alapul, amit hosszas keresgélés után a Nílus-parton találtak meg.
SZEMIRÁMISZ FÜGGŐKERTJE
A világcsodák listáján az előkelő második helyen szereplő építményt Nabú-kudurriuszur király, a nagy hódító ajándékozta feleségének, egy perzsa hercegnőnek. A hercegnő személyét számos titok övezi. A tudósok még abban sem biztosak, hogy a hölgy tényleg a legendás hírű asszír királynőről, Szemirámiszról kapta-e nevét. A krónikák tanúsága szerint a harcias király ezzel a pompás ajándékkal akarta kiengesztelni szép feleségét, aki igencsak neheztelt rá, gyakori hadjáratai miatt.
Szemirámisz függőkertjét gyakran hívták többesszámú alakban függőkerteknek. Ez azért lehetett így, mert az építményt alkotó hét szint mindegyike egy-egy önálló, zárt kertrész volt. A hét óriási lépcsőfok minden eltérés ellenére egységes egésszé forrt össze. A teraszok legszélére sokezer kúszónövényt ültettek, amelyek indái és levelei beborították a falat, lecsüngtek egészen az alattuk lévő szintig. A hét önálló kertrész így valósággal egymásba nőtt. Különösen nyári forróság idején-amikor nem volt ritka az 50ºC-os rettentő hőség sem- rabszolgák valóságos serege szorgoskodott a kertben. A kertészek megállás nélkül pumpálták az éltető vizet a számtalan keskeny csatornába. Ezek a csatornák a kert minden részét ellátták vízzel. Akadtak itt apró patakok, vízesések, a parányi tavakon kacsák ringatóztak, békák kuruttyolását lehettet hallani. Még lent Babilon szenvedett az iszonyú melegben, addig fent a kertben nem ismerték a vízhiányt, s a kellemes környezetben élvezni lehetett a méhek zümmögését, a nyíló, tarka virágok látványát.
ZEUSZ OLIMPIAI SZOBRA
Az ókori Görögországban minden negyedik évben sajátos dolgok történtek. A legvadabb háborúk kellős közepén, amikor például Athén Spárta ellen harcolt, egy nagy csapat fiatalember egyszer csak letette a fegyvert, és mit sem törődve az egymással szemben álló, félig fölfegyverzett seregekkel, elindult az Olimpia felé. Az ifjak nyugodtan vonultak a véráztatta földeken, céljuk, az Athéntól 260 kilométerre, déli irányban fekvő, Zeusznak szentelt kultikus központ irányába. Maguk mögött hagyták a lángoló, kifosztott városokat, és elérkeztek a nyugalom és béke szigetére.
A Szent Liget felé vonuló résztvevőket nem volt szabad háborgatni, másrészt viszont a távoli vidékeken tomboló háborúkat sem kellett abbahagyni. A béke csupán Olimpia környékére korlátozódott. A görögök hite szerint legfőbb istenünk, Zeusz rendelkezett így, hiszen neki szentelték az olimpiai játékokat. A villámok mindenható urának a legkisebb óhaja is fellebbezhetetlen parancsnak számított a görögök, vagy ahogy magukat neveztnék, a hellének számára.
A legendák szerint Zeusz atyja, a félelmetes Kronosz Olimpia közelében élt, egy festői szépségű dombon. Egy jóslat megijesztette a nagyhatalmú istenséget, mert azt állította, hogy uralmának egyik fiúgyermeke fog majd véget vetni. Ezért valamennyi gyermekét lenyelte. Felesége, Rhea sajgó szívvel nézte a csecsemők sorsát, és mikor megszületett hatodik gyermekük, Zeusz, elhatározta, hogy cselhez folyamodik. Az újszülött helyett egy jókora követ csomagolt a pólyába, és azt adta oda kegyetlen férjének. Kronosznak nem tűnt föl a csalás, gyanútlanul lenyelte a követ. Zeusz azután titkos helyen nőtt fel. Megerősödve bosszút esküdött. Olyan italt adott Kronosznak, hogy elevenen felöklendezte lenyelt gyermekeit. Zeusz diadalmaskodott és atyját a görög alvilág, a Tartarosz mélyére taszította. Ettől a naptól kezdve ő uralkodott az egész világ, az istenek, az emberek, de még az időjárás felett is. Megparancsolta, hogy győzelme emlékére rendezzenek olimpiai versenyeket. Zeusznak, a hellének legfőbb istenségének parancsára Kr. e. 776-ban megszervezték az első olimpiai játékot. A négyévenként megrendezett ünnepségsorozat keretében nemcsak sportversenyekre, de vallásos szertartásokra is sor került.
Mit kaptak az olimpiai bajnokok?
Talán meglepő, de az olimpiai versenyek győztesei csupán egy olajágból font koszorút kaptak. Ez az egyszerű jutalom hihetetlenül nagy megtiszteltetésnek számított, mivel azt fejezte ki, hogy az elismerés nem az emberektől, hanem az istenektől jön. Az olajfát ugyanis, amelyről egy gondosan kiválasztott ifjú az ágat egy aranyollóval lemetszette, hitük szerint maga a hatalmas Héraklész, Zeusz fia ültette. A díjat ilyen módon maga Zeusz adta!
ARTEMISZ TEMPLOMA
A partra szálló hellén telepesek a Kaysztrosz folyó torkolatának közelében, egy védett helyen rábukkantak az őslakók egyik szentélyére. A bennszülöttek egy megszentelt fa előtt áldoztak istennőjüknek, egy sok kebellel á rázolt, ősi ázsiai természetistenségnek. A görögök hamarosan bekapcsolódtak a helyi kultusz ápolásába, csupán az istenasszony nevét változtatták meg. Úgy vélték, hogy az őslakosok istene (Diana) nem más, mint a gyönyörű Artemisz, a szűz holdistennő, a híres vadász. Hitük szerint ő védte a városokat, a nőket és a fiatal állatokat is.
A hellén világ legcsodálatosabb építménye, Artemisz gyönyörű temploma vált a lángok martalékává, amikor egy sötét éjszakán lecsapott a torzult lelkű gyújtogató. Az őrült pusztítás alig néhány percig tartott, az epheszoszi polgárok szent helye elszenesedett romhalmazzá vált. A felkelő Nap első sugarai már csak füstölgő romokat világítottak meg, s a megrepedt márványoszlopok, a megolvadt bronzedények körül álló, kétségbeesett városlakókat. Artemisz azonban kegyenek mutatkozott. A romok között kutató epheszosziak hirtelen ujjongásban törtek ki, a pusztítás kellős közepén ugyanis rábukkantak az istennő szinte teljesen épségben maradt szobrára! Csoda történt! -gondolták mindannyian, és azonnal elhatározták, hogy az égi jelnek engedelmeskedve újjáépítik a lerombolt templomot. Epeszosz városa új otthont teremtett szeretett istenségének, még szebbet, még nagyobbat, mint amilyen a lerombolt volt. A hellének rögvest az építkezők segítségére siettek. Nemigen akadt olyan város, vagy falu, ahonnan ne küldtek volna gyors segítséget.
MAUSZÓLOSZ SÍREMLÉKE
Az ifjú fejedelem óriási elszántsággal folytatta apja megkezdett munkáját. A kikötőt körbefogó hegyek lejtőin fekvő várost erős védművekkel vette körbe. A település középpontjában hatalmas kiterjedésű agorát építtetett ki. A tér fölött Árész hadisten temploma emelkedett. Mauszólosz úgy gondolta, hogy az agora és a templom közötti térségben épül majd fel az a jelentős épület, ami majd az idők végezetéig híressé teszi nevét. A legtöbb perzsa király valósággal rajongott a görög művészetért, kultúráért. Ez alól Mauszólosz sem volt kivétel.
A fejedelem úgy döntött, hogy síremlékét nem helyi mesteremberekkel építteti fel, hanem Hellász legjelentősebb művészeit bízza meg a nem mindennapi feledattal. Mauszólosz meghirdetett egy pályázatot, amelyre számos híres művész küldte el jelentkezését. A pályázat rendkívül nagy visszhangot váltott ki. Nem volt építész, aki ne akart volna részt venni a nagy erőpróbán. A nagy feltűnést keltő pályázatot Szatürosz és társa, Phüteosz görög építészek nyerték meg. A síremlék belső kamráját 39, egyenként 11 méter magas oszlop fogta körbe. Az oszlopcsarnokot egy 24 lépcsőfokból álló, piramis alakú tető óvta az időjárás viszontagságaitól. A piramis csúcsát márványból faragott négyesfogat díszítette. A teljes síremlék 49 méter magas volt, tehát nagyobb, mint egy 16 emeletes, modern lakóház. Mauszólosz nem láthatta a befejezett épületet. A fejedelem Kr. e. 353-ban halt mag, a mű ekkor még nem készült el. 
A király felesége, Artemiszia parancsot adott az építkezés folytatására. A királynő nemcsak felesége volt az elhunyt fejedelemnek, de egyben a húga is, mivel a kis-ázsiai fejedelmek a testvérházasság szokását is átvették a csodált egyiptomi fáraóktól. Artemiszia egész fiatalon lett rajongva szeretett bátyja felesége. Férje halála utánő örökölte a trónt, ami erőteljes egyiptomi hatásra utal. Artemiszia királynő magának is pompás remekművet állíttatott. A piramis tetejét ékesítő négyesfogat, a quadriga elé befogott lovakat nem egy személy hajta, hanem kettő, Mauszólosz és Artemiszia. A történetírók szerint a fejedelemnek nem tetszett volna a dolog, de már kész helyzet előtt állt, hiszen elkészült a renkívül szép quadriga.
A RHODOSZI KOLOSSZUS
A felhergelődött uralkodó megelégelte, hogy katonái hiába rohamozzák az erődítéseket, ezért egy soha sem látott méretű és erejű hadi gépezet építésére adott parancsot. Hamarosan az ostromlott város elé gördült az ókori világ leghatalmas pusztító fegyvere, a Helepolisz, a városok rombadöntője. A 44, 4 méter magas kilenc emeletnyi fatorony óriási kerekeken gördült. Belsejében nem csak egy gigászi faltötő kos rejtőzött, de számos katapultáló szerkezet is, amely nehéz sziklatömböket tudott kilőni, többszáz méter távolságra. A hagomány szerint 430 ember vontatta ezt a félelmetes szörnyeteget. A felső emeleten íjászok sokasága állt, ők felüről zúdítottak nyílzáport a meglepett védők fejére. A fal melé érve a torony falának egy részéről kiderült, hogy nem is fal, hanem csapóhíd. Ezeket leengedve az ostromlók a magasból rohanták meg a rhodosziakat. A védők hiába lőttek több száz tüzes nyilat a toronyra, a deszkapalánkokat állatbőrök borították, amelyeket az erre a célra kijelölt katonák rendszeresen vízzel öntöttek le. A nedves bőr ugyanis nem gyullad meg. A megdöbbent rhodisziak kétségbeesve nézték a rettentő pusztítást. Rémületükben térdre borultak, és hangos szóval könyörögtek hazájuk legfőbb istenéhez, Héliosz napistenhez, hogy ne hagyja cserben őket. Megfogadták, hogy a Helepolisznál is nagyobb szobrot emelnek az istenség tiszteletére, ha kimenti őket szorult helyzetükből.
Nem véletlen, hogy az ostromlott rhodosziak éppen Hélioszhoz, a nagyhatalmú napistenhez fohászkodtak segítségért. A görög mondavilág számos istenalakja közül Zeusz fia állt a legközelebb hozzájuk. A hellén mitológia szerint Zeusz, az istenségek atyja és fejedelme felosztotta gyermekei között a világot. Ekkor Héliosz valahogyan kimaradt az osztozkodásból. Amikor a napisten visszatért szokásos földkörüli útjáról, azt kérte atyjától, hogy azzal a szigettel kárpótolja, amelyet aranyozott égi fogatában repülve látott meg lassan kiemelkedni az Égei-tenger kék vizéből. Ez a sziget Rhodosz volt. A sziget lakói valóra váltották Héliosznak tett ígéretüket. A szobor felépítése azt is megmutatta, hogy a rhodosziak nemcsak istenfélő emberek, de legalább ugyanennyire ravasz kereskedők is voltak
A hetedik világcsodáról nagyon sokáig nem tudták, hogy tulajdonképpen nem a hetedik, hanem a nyolcadik a sorban. A híres világítótorony építése előtt ugyanis Babilon hatalmas várfalait sorolták a csodák közé a második helyre. A torony azonban annyira tetszett az ókori embereknek, hogy egyszerűen kihúzták a régi falakat a felsorolásból, és a lista végére felírták a Nílus deltáját díszítő, 130 méter magas építészeti remekművet. Nem véletlen, hogy az építmény ennyire megragadta az emberek képzeletét, hiszen mind a mai napig nem épült ennél magasabb világítótorony.
AZ ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY
Az új nagyváros terveit maga a nagyhatalmú király, Nagy Sándor készítette el. Megvizsgálta a területet, és kijelölte az agora és a kereskedelmi központ helyét. Szinte mindenre gondolt. Meghatározta, hogy hol álljanak a templomok, és eldöntötte, hogy melyik görög istenség kapjon helyet az új épületben. Végül pedig parancsot adott, amely szerint az Alexandria közelében fekvő Phárosz szigetén, egy sziklán, minden addigi toronynál nagyobb és magasabb világítótornyot kell építeni!
Az ókorban a tengerészeti jelzőtornyok kizárólag nappal működtek. Valószínűleg így volt ez az alexandriai torony esetében is, legalábbis a kezdeti időszakban. Ekkoriban ugyanis a hajósok nem szerettek éjszaki kint maradni a nyílt vízen, és behúzódtak a kikötőkbe. Alexandria azonban túl gyorsan növekedett ahhoz, hogy ez a régi szokás továbbra is érvényben maradhasson. Egyre több hajó érkezett, megrakva egyiptomi búzával és zöldséggel, a külső kikötőben pedig hatalmas tengeri gályák sorakoztak. A városban mindent lehetett kapni, a görög boroktól kezdve az egzotikus fűszereken keresztül a spanyol fémtermékekig számtalan árucikk sorakozott a polcokon. A teherhajók üvegárukkal, papírusszal és szövettel megrakodva hagyták el a kikötőt. Végül már annyi hajó jött, hogy az éj leszállta előtt nem sikerül befejezni a rakodást. A sötétben nehéz volt a kikötőben manőverezni, ezért a hatóságok úgy döntöttek, hogy erős világítóberendezéssel látják el a híres tornyot. Mivel a fát külfölről kellett behozni és sokba került, használata föl sem merült. A torony tetején gyantát és olajat égettek, a fából pedig továbbra is házakat és hajókat építettek. Így történt, hogy a történelem során először a tengert járó hajók az éjszaka sötétjében is biztosan manőverezhettek. Szemük előtt ragyogott a világ első világítótornyának fénye! A tűz fényét tükrök segítségével gyűjtötték össze. Az ókori utazók szerint ez a fénysugár olyan erős erős volt, hogy "még a világ végén is jól lehetett látni"! Ez a ragyogás is szerepet játszott abban, hogy a torony már 279-ben felkerült a világcsodák listájára.
A torony ezer éven át dacolt a sors csapáival. Végül vele is az történt, ami a legtöbb világcsodával. A Kr. u. 796. esztendőben földrengés rombolta le. A torony talapzatán ma Kait Bey, mameluk szultán híres erődje áll. Az uralkodó 1480-ban építtette a várat. Korábban nem léteztek világítótornyok, az alexandriaiak nem tudták elnevezni az épületet. A sziget neve után Phároszként kezdték emlegetni. A szót átvették a mediterrán vidék népei is. A világítótorony latinul pharus, olaszul faro, portugálul farol, franciául pedig phare. Az összedől hetedik világcsoda emlékét így ma már csak ez a szó őrzi.
forrás : http://konyv.netkukac.hu/keret.cgi?/Summoner/SevenWonders.htm
Napjainkban :
Bernard Weber, a New Open World Alapítvány vezetője 2000-ben elindította a „A világ hét új csodája” (New 7 Wonders of the World) című világméretű online kampányt. A kezdeményezés célja, hogy felhívják a figyelmet a kulturális örökség sokszínűségére, valamint azok megőrzésének fontosságára.
A mai világ száz csodája közé olyan építmények tartoztak a szavazáson, mint például:
-a párizsi Eiffel-torony,
-a pisai Ferde Torony,
-a magyarországi Parlament,
-az amerikai Fehér Ház,
-a Stonehenge,
-az egyiptomi Szfinx,
-a római Colosseum,
-az indiai Tadzs Mahal
- a kambodzsai Angkorvat...
Weber fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szavazásnak semmi más célja nincsen, mint az, hogy ráirányítsák a világ polgárainak figyelmét a legfontosabb és legértékesebb világörökségekre.
A The New Seven Wonders megszavaztatta a ma élő föld lakóit az internet segítségével, hogy 2000 év elteltével mit tartanak ma maradandó, megőrizendő, legszebb, legcsodálatosabb építészeti alkotásnak a földön. Igaz hogy már létezik egy hasonló lista, amin mintegy 650 építmény szerepel. Az UNESCO Világörökség részeiről van szó, és tény, hogy nem a világ csodája címet viselik.
A csodalistát nemzetközileg elismert szakértők segítségével 2006. január elsejére véglegesítették: a 77 legtöbb szavazatot kapott jelölés közül ők válogathatták ki a 21 finalistát. 2007.07.07-én értesülhetünk a világméretű online szavazás eredményéről. Megtudhatjuk, hogy a ma élők mit tartanak a világ legújabb hét csodájának. Nézzük meg újra párat a 21-es végső listából (amin az országházunk sokáig igen jó pozíciót vívott ki magának).
Alhambra erőd Angkor Vat
Nagy Fal Tadzs Mahal
Hagia Sophia Szabadság-szobor
Operaház - Sydney Colosseum
- Kínai Nagy Fal
- Petra romvárosa -Jordánia
- A Rio de Janeiró-i Megváltó Krisztus szobra- Brazília
- Machu Picchu, egy inka város- Peru
- Chichén Itzá maja-tolték romváros- Mexikó
- Colosseumot - Olaszország
- Tádzs Mahal- India
