Lehunyom a szemem
2012.04.01. 11:51 miről van itt nagybasz0
4 komment
Címkék: zene
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr34353583
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.01. 12:00:22
Szomorú, de annyira nagyon szép szám!!!
Néha érez hasonlót az ember gyermeke...csak mégis feláll és megy tovább.
Hiszen 1x tényleg úgyis megáll, mint a lejárt óramű.
Szép és csúnya, hosszú és rövid addig az út. Mikor milyen tájon haladunk éppen át.
Néha érez hasonlót az ember gyermeke...csak mégis feláll és megy tovább.
Hiszen 1x tényleg úgyis megáll, mint a lejárt óramű.
Szép és csúnya, hosszú és rövid addig az út. Mikor milyen tájon haladunk éppen át.
Horizont 2012.04.01. 16:29:39
Ez már költészet, felsőfokon! Gyönyörű és szomorú!
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom
Puha föld legyen a vánkosom
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok
Idebent épp a semmi terem
De kiálts csak rám és én elhiszem
Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök
S ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak s születnek óceánok
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom
Puha föld legyen a vánkosom
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok
Idebent épp a semmi terem
De kiálts csak rám és én elhiszem
Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök
S ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak s születnek óceánok
