Lehetséges, hogy van akinek szexualitás áttekintése sértő kifejezéseket tartalmaz ezért - kérem az ne olvassa tovább!

3. rész

A görögök -  Szûcs Ákos írásai

  Milyenek voltak a görög istenek? Olyanok, mint maguk a görögök. Okosak, méltóságteljesek, de telis-teli emberi gyarlósággal. Keresztény kultúrán pallérozódott gondolatvilágunkat bizony meghökkenti az istenek ilyen ábrázolása. Az Uránosz ellen lázadó fiú, Kronosz, egy gyémántsarlóval levágja apja nemzõszervét, majd feleségül veszi nõvérét, gyermekeit pedig megeszi. Az új fõisten Zeusz mindenféle alakot magára ölt hogy házasságkötésekor elrejtõzhessen felesége féltékeny pillantása elõl. Félrelépéseinek se szeri se száma, általában állat képében jelenik meg a légyotton, de volt aranyesõ is, s az sem zavarja különösebben, hogy a sas képében elragadott Ganümédész történetesen szintén hímnemû. Poszeidon átka következtében Minósz felesége beleszeret egy bikába és Daidalosznak kell egy mûtehenet ácsolnia, hogy annak belsejébe bújva a hölgy szerelme beteljesülhessék. Mikor Héphaisztosz rajtakapja feleségét, Aphroditét, Árésszal, a ruhátlan párra egy vashálót vet, s az Ölümposzi istenek asztalára helyezi a két szorult helyzetben lévõ szerelmest. Az istenek jót kacagnak azon, hogy milyen leleményes ez a kovácsisten, s eszükbe sem jut, hogy meglepõdjenek a házasságtörésen.
  A görögök nemiséghez való viszonya gyökeresen más volt, mint manapság. A krétai nõk dekoltázsa a kebel alatt húzódott, s a mellbimbókat rúzsozták ki. A görög poliszok tele voltak priaposz, pán, szatürosz vázafestményekkel, szobrokkal, amelyek - hogy úgy mondjam -, ezeket a félisteneket nemileg erõsen felzaklatott állapotban ábrázolták. A komédiát játszó színészek hatalmas bõrfalloszokat kötöttek a derekukra, úgy rohangáltak a színpadon, s hogy ezek teljesen nyilvánosan történtek, arra utal, hogy a görögök egyáltalán nem érezték szeméremsértõnek. Annál szigorúbban õrködtek feleségük erkölcse fölött. Egy lány jogilag apja gyámsága alatt volt, késõbb a férj, majd ha megözvegyült a legidõsebb fia uralkodott fölötte. (Egy nõ nem köthetett egy véka gabona áránál nagyobb üzletet.) 16-18 éves korukban mentek férjhez, szinte mindig szûzen, miután az apa és a leendõ férj megegyeztek az anyagiakban. A nõ dolga a házimunka és a gyermeknevelés volt, az utcára csak a városfelügyelõk (akkori rendõrök) tudtával és akkor is csak kísérettel léphettek ki. Nem csoda, hogy a lányok férjhezmenetelük elõtt siratóéneket énekelve búcsúztak a boldog gyermekkortól. A bezárt, élmény és információszegény helyzetbe kényszerített feleség természetesen nem tudott lelki társa lenni az általában mûvelt, népgyûlésekre, színházba, sportversenyekre, lakomákba járó férjnek. A politizálás ugyanis megkövetelt bizonyos képességeket, minimum az írás - olvasás tudományát, hiszen a népgyûlési határozatokat, törvényeket kõtáblára vésték. Aki ezeket nem tudta elolvasni azt „magánéletbe visszahúzódó embernek”, görögül idiotésznek nevezték. Hát nem volt éppen dicséret. A férfiak azonban menekülhettek, az örömtelen, szerelem nélküli házasélet elõl, hiszen - míg a nõ házasságtörése elûzéssel, s a szeretõ agyonverésével járt -, addig a férfiak a házon kívül vígan élhették világukat. Mit mondjak: élték is, hiszen a görög városállamokban prostituáltban nem volt hiány. A legolcsóbb tucatörömlányok a bordély elõtt vártak kuncsaftra, lenge öltözékben, bájaikat felfedve hívogatták a testiségre vágyó kisebb igényû laposabb erszényû urakat. Õket pornéknek hívták, a róluk készült rajz a porné-gráfia. Mikor nem volt vendég, szõttek - fontak így gazdagították a szabadidejükben is az õket futtató „vállalkozókat”. A középárfolyamot az ún. „hárfás és fuvolás” lányok képviselték, akiket egy-egy lakomára lehetett bérbe venni, az eszem-iszom közben zenével, tánccal és még egy-két dologgal szórakoztatták a vidám társaságot. A görögöket nem nyomasztották a gyakori partnercserébõl származó XX. századi problémák sem, hiszen a fertõzõ nemi betegségek az ókorban gyakorlatilag ismeretlenek voltak. A prostituáltak arisztokráciáját hetéráknak hívták. A szó társnõt jelent, és már ez is sokat elárul a férfitársadalom tagjainak megbecsülésérõl. A hetérák mûveltek voltak, zenén és táncon kívül értettek a politikához, gyakran a mûvészetekhez is, szellemesen társalogtak, így a férfiak lelki kapcsolat utáni vágyát is ki tudták elégíteni. Nem csoda, hogy áruk néha a csillagos égig emelkedett. A legnagyobb megbecsülésben Aszpáziának, Periklész kedvesének volt része, aki olykor a kor legnagyobb bölcselõit is megleckéztette éles eszével, gyorsan pörgõ nyelvével, intelligenciájával. Tudunk olyan hetéráról, kinek szobra Delphoiban volt fölállítva egy makedón és egy spártai király szobra között, sõt olyanról is, aki nagy vagyont gyûjtvén, újjáépítette városának falait, amit Nagy Sándor lerombolt.
  A vidéki kisbirtokos parasztoknak azonban nem volt pénzük hetérára, de még hárfás lányokra sem. Õket más gondok aggasztották. Mivel a görög poliszok többsége szigeten, vagy hegyek által körülvett völgyben feküdt, így ha az adott terület túlnépesedett, bizony nem tudtak új földeket mûvelés alá vonni. Eleinte ilyenkor a lakosság egy részét kihelyezték más vidékre (ezt hívjuk görög gyarmatosításnak) de mikor elfogytak a szabad földek más megoldást kellett kitalálni. Rettenetes kutyaszorítóban voltak! Ha saját feleségükkel szeretkeznek abból könnyen lehet szaporulat, akkor viszont éhezni fognak. Más feleségével veszélyes, hiszen senki nem teszi ki magát egy kis etyepetyéért az agyonverés veszélyének, a fiatal lányok ártatlanságára pedig nagyon vigyáztak. A prostituáltak messze voltak és drágák, így a kör bezárult. Az ösztönök azonban követelik a jussukat, így a szegényebb férfiak kénytelenek voltak megtalálni az egyetlen kiskaput: egymást. Ezt gazdasági homoszexualitásnak nevezzük, mikor az ember kényszerbõl fordul saját neme felé. A homoszexualitás másik fajtáját a törzsi társadalmak korából örökölték a görögök, ez az un. beavatási homoszexualitás. Ezt az aktust Krétáról ismerjük, tulajdonképpen jobb, ha pederasztiának nevezzük. Ez úgy történik, hogy egy férfi bejelenti a családnak, hogy el akarja vinni a serdülõ fiukat. A család nem rejti el, de amikor a fiúszöktetés megtörténik, úgy tesznek, mintha üldöznék, viszont arra nagyon vigyáztak, hogy ne érjék utól (ugyanis: nagyon örülnek a megtiszteltetésnek). A fiú 60 napig van a férfi társaságában, ezalatt megtanul vadászni, társaságban viselkedni, és minden olyan dolgot amire a késõbbiekben szüksége lehet. A két hónap eltelte után a férfi visszaviszi szüleihez, s egy ökröt, egy köpenyt, és egy kupát ad neki. Az ökör a vadászat, a köpeny a harc, a kupa a férfiasság jelképe, így tulajdonképpen egy férfivá avatási szertartásról van szó. A homoszexualitást tehát az összes (!) krétai férfi átéli életében legalább kétszer, egyszer mint avatott, egyszer mint avató. Ez a szokás Spártában is élt, sõt, megbüntették azt, akinek nem volt ilyen kapcsolata. A spártaiak nagyon szép emberek lehettek, hiszen egy egész város egy nagy body-building szalon és fittness klub volt. A nõk öltözéke egy középen kilyukasztott vászonlepel volt, mely addig ért, mint ma egy miniszoknya, s mivel alsónemût nem viseltek, így igen izgalmas hétköznapok lehettek Spártában. De akinek még ez sem volt elég, az megvárta az évenként egyszer rendezett ünnepet, ahol a fiatal lányok és fiúk egymás szeme láttára meztelenül táncoltak és tornáztak. Spártában a házassághoz senki nem vett zsákbamacskát. Az athéniak a fiúszerelmet magasabbrendû kapcsolatnak vélték a nõkkel folytatott viszonynál, hiszen a homoszexualitás csak a férfi - férfi közötti lelki kapcsolattal, barátsággal együttjáró mellékes dolog volt. Ezért szerintük a férfiszerelem az Égi Aphrodité, a heteroszexualitás a Földi Aphrodité ajándéka. Kissé paradoxonnak tûnik, de logikus ezek után, hogy a homoszexuális prostituáltakat viszont kizárták az állampolgári jogokból, megvették, elutasították õket, hiszen egy magasabbrendû kapcsolatot szállít le a puszta érzékiség szintjére. (Pfúj, pont olyan vagy mint a feleségem!)

  Azt hiszem ezek után már érthetõ a görög istenek „furcsa” viselkedése, hiszen õket a görögök alkották saját képmásukra, és hûen tükrözik életszemléletüket. Minden téren szabad emberek voltak, így egy kis házasságtörés vagy prostituálttal való kapcsolat nem tartozott a szégyenteljes dolgok közé. A homoszexualitásra pedig - szükségbõl erényt kovácsolva és filozófiával alátámasztva - még olykor büszkék is voltak. Platón szerint az a legjobb hadsereg, ahol a katonák egymás szeretõi, hiszen borzasztóan ciki a kedvesem elõtt gyávának mutatkozni. Egyes történészek szerint a thébaiak Szent phalanxsza ezt az elméletet igen nagy hatékonysággal ültette át a gyakorlatba.

forrás : http://www.kunsagi.com/szextortenet/gorogszex.html

és most, ha elindul, ezt a filmet láthatod  :

Káma-Szútra - A szerelem meséje (1996)

http://www.zixshare.com/video.php?video=YWUwZTU4MGU3MDMyMjk0ZTMyOWM5NDZkOWNjYThiMWYvNGYyZmNlNWMvZGYvbWFudWFsX2M5YWNkMWMzZjMyYjlmNDg0ZmE4ZGJhNjI5YTVmMDExM2U0MmVmZGY%3D&video_name=S2FtYS1zdXRyYS1hLnN6ZXJlbGVtLm1lc2VqZS4xOTk2Li5mbHY%3D&video_id=eX0a4cy1325779259