Szimbólumok, jelképek.

Számos szimbólumot ismerünk, amelyeknek eredetével, jelentésével már kevésbé vagyunk tisztában. E jelképek szerepe az emberi gondolkodás, világlátás összetettebb kifejezése. Az archaikus kultúrák a közvetlenül, szavakkal ki nem fejezhető, mélyebb beleérzést igénylő spirituális tudást jelenítették meg a segítségükkel.

 Formák és színek

A szimbólumok mértani alakzatokból és esetleg színekből építkeznek, amelyek már maguk is jelentéssel bírnak. A kör például – mint önmagába záródó végtelen vonal – az örökkévalóságot és a világ végtelenségét jeleníti meg, a négyzet pedig a világ rendjét képezi le, valamint a négy elem (levegő, tűz, víz, föld) harmóniáját összegzi az ősi jelképrendszerekben. A csúcsával felfelé tekintő háromszög a tűz és a férfi princípium, míg lefelé fordított változata a víz és a női elem megjelenítője.

A színek érzelmeket keltenek bennünk, így nem csoda, hogy a szimbolikában is meghatározó a szerepük. A fehér a tisztaságot jelképezi, egyes kultúrákban viszont a halál, az élettelen (vértelen) test színe; a sárga és az arany a Nap jelképe, a hinduizmusban az igazságé; a zöld a természet, az egészség és az újjászületés szimbóluma; a vörös az életerő, a tűz és a háború színe; a kék a víz és a béke színe; a fekete kultúránkban a halált jelképezi, ám például az egyiptomiak számára az örök újjászületést mintázza.

A mandala
A mandala ősi szimbólum, mágikus kör, az én tükröződése, a belső világ térképe. Segít megnyugtatni, regenerálni a szervezetet, növeli az agykapacitást, készítésekor energia szabadul fel, könnyebben beindul az öngyógyító képesség. Nem kell mást tennünk, hogy megtapasztaljuk ezt az élményt, mint rajzolni egy kört, és ösztönösen motívumokat, alakzatokat festeni bele.

Az emberi kultúrának ősidők óta fontos része a kör, már az ősi afrikai, európai, észak-amerikai kővéseteken találtak kör- és spiráldíszítéseket. Szimbólumként alkalmazták a tudatra, életre-halálra, az újjászületésre, a teremtésre. A mandala kör formája a természet teljességét, a folytonos mozgásban lévő világot jelképezi. Kört alkotni kísérlet az összhang megteremtésére. Ha sikerrel jár ez a kísérlet, akkor isteni erők szabadulnak fel.

A triskelion
A triskelion vagy triskele három egybefüggő spirálból áll, és az egyik legősibb szimbólum. Különféle kultúrákban egyaránt fellelhető, jelentése és kisugárzása változatlan. Elsősorban a kelta népművészetben találjuk meg, de sűrűn felbukkan buddhista csoportok jelképeként is. A spirál maga is ősi szimbólum, mely a naphoz, a halál utáni élethez és a reinkarnációhoz kapcsolódik. Az újjászületés jelképe, hisz folyamatos mozgást jelez az időben.
A triskelion a hármas szám, illetve a hármasság jegyében áll. A kettősség ájultságából való kiút, illetve az egységbe való visszatérés a hármas szám műveletén keresztül valósítható meg. A Triskelion összefogja azt a három elemet, amelyen létezésünk alapul. A születés, a halál és az újjászületés; a lélek, a test és a szellem; a kezdet, a közép és a vég; a tér, az idő és a teremtés; a tézis, az antitézis és a szintézis; az apa, az anya, a gyermek, vagyis Ozirisz, Ízisz és Hórusz egysége. Kelta szimbólumként pedig magában hordozza a három fontos kelta elemet: a földet, a vizet és az eget.

A pentagramma

Ez egy szabályos ötszög átlói által alkotott ötágú csillag. A szó a görög pentagrammon szóból származik. Ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus jellemzőket tulajdonítottak. A pentagramma legkorábbi ismert említése mezopotámiai írásokban történik i. e. 3000 körül. Babilóniában valószínűleg az öt irányt jelképezte: elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése is volt: az öt bolygót (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) jelképezték. A középkorban az öt őselemet (tűz, víz, levegő, föld, és a „szent dolog”) jelölték vele. A keresztény szimbolikában az öt érzék, illetve a hajnalcsillag vagy a betlehemi csillag jelképe.

A hagyomány szerint a pentagramma minden csúcsa más-más elemnek felel meg. A Föld-csúcs a bal alsó sarok felé mutat, színe: zöld. Erőt, stabilitást jelent, a zodiákuson a Bika, a Szűz és a Bak jegye felel meg neki. Égtája: Észak. Más tanítások szerint a színe fekete, iránya pedig az “alvilág”, a kollektív tudattalan birodalma.

A Tűz a jobb alsó sarok felé mutat: a vulkánok, vagyis szenvedélyeink, indulataink birodalma felé. Színe: vörös. Erő, tűz, szenvedély a jelentése. Zodiákus megfelelői: Kos, Oroszlán, Nyilas. Égtája: Dél.

A Levegő bal oldalra mutat, színe: sárga. A kommunikációhoz kapcsolódik. Zodiákus megfelelői: Vízöntő, Ikrek, Mérleg. Égtája: Kelet.
Vele átellenben jobbra mutat a Víz. Színe: kék. Égtája: Nyugat. Hajlékonyság, alkalmazkodás, és az érzelmek kapcsolódnak hozzá.
A csillag felfelé mutató csúcsa az “Ötödik Elem”: a Szellem, a Spiritusz.

Minden elem csak egy-egy másik alapelemmel áll kapcsolatban: A Tüzet a Levegő táplálja, a Föld csak a Vízzel kapcsolódva hoz létre új minőséget. A Szellem azonban uralja mind a négy alapelemet. Ez a spirituális alkímia és a mágia alaptanításának lényege is. Mivel a pentagramma emberi alakot is szimbolizál, azt jelenti: ha két lábbal a földön állva, két karunkat a világ felé kitárva a szellem tökéletességét is állandóan szem előtt tartjuk, akkor minden megnyilvánulásunk a természet rendje szerint történik.

A kereszt, mint szimbólum

A kereszt a latin cruciare igéből származik, melynek jelentése: kínozni. Az alakzat két vonalból áll, egy függőleges és egy vízszintes vonalból. A függőleges vonal jelképezi a felső és alsó szintek kapcsolatát, a szellemi síkot, az abszolútumot, a mindent létrehozó örök, tökéletes és változatlan szubjektumot, Istent. A vízszintes vonal jelképezi a földit, az alapot, az anyagot, a mulandót, az emberit, a két vonal találkozási pontja pedig az Ént, vagyis azt a pontot, ahol mindkettő jelen van.

A kereszt jelenti még a világtengelyt, és megtestesíti azt a hidat vagy létrát, melyen keresztül a lélek eljut Istenhez. Egyik legfontosabb jelentése az ellentétek összehangolása, összekapcsolása, egyensúlya, a szellemi és anyagi világ párosítása. A kereszténységben Krisztus halál feletti győzelmének szimbóluma.

Ázsiában a szvasztika ma is elterjedt. Ezen a tajpeji metrótérképen szvasztikával jelölik a buddhista templomokat.

Néhány gyakoribb kereszt-forma

Az egyiptomi ankh vagy füleskereszt, Kelta vagy gyürűs kereszt, Latin kereszt (a legismertebb forma a kereszténység szimbóluma a rászögezett Krisztus alakkal), Máltai vagy Lovagkereszt, a Szvasztika (a 20. században kapott negatív töltetett az árja nép szimbólumává vált, mint horogkereszt)

forrás : email