Adott szavam, megtartottam
Többet adtam, mint kellene
A nyugtalanság rágja lelkem,
Hiába küzdöttem ellene

Amit kaptam mind itt hagytam
Vigyázzon ránk az ég
Könnypatakban, csendszavakban
Szerethetlek még

Mire jó az a szó, mi beszédre nem való
Az a tűz, ami ég, de meleget nem ad rég
Az érzés, ami bánt, s a végén magával ránt
Az, az ember, aki él, de embernek lenni fél.

Ismeretlen úton járok,
Társaim már nincsenek
Lábam nyomát szél takarja
Elszórtam mind a kincseket.

Amit kaptam mind itt hagytam
Vigyázzon ránk az ég
Könnypatakban, csendszavakban
Szerethetlek még

Mire jó az a szó, mi beszédre nem való
Az a tűz, ami ég, de meleget nem ad rég
Az érzés, ami bánt, s a végén magával ránt
Az, az ember, aki él, de embernek lenni fél.

Amit kaptam mind itt hagytam
Vigyázzon ránk az ég
Könnypatakban, csendszavakban
Szerethetlek még

Mire jó az a szó, mi beszédre nem való
Az a tűz, ami ég, de meleget nem ad rég
Az érzés, ami bánt, s a végén magával ránt
Az, az ember, aki él, de embernek lenni fél.
Az érzés, ami bánt, s a végén magával ránt
Az, az ember, aki él, de embernek lenni fél.