Ha már nem juthatsz el, idehozom neked az oceánt, a tengert!

.Gyönyörűséges felvételek jönnek az elefántfókáról és ámbráscetről.

 Az elefántfóka (Mirounga) a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozó valódi fókafélék (Phocidae) egyik neme. A többi fókafajhoz hasonlóan tengeri emlős; halakkal táplálkozik. Nevét rövidke ormányáról kapta, ennek azonban az elefántok ormányától eltérően csak a társas érintkezésben van szerepe. Az elefántfóka a legnagyobb az összes fókafélék közül. A két faj közül az északihoz tartozók nőnek nagyobbra. A hímek 6,5 méteres, több, mint 3 tonnás óriások. Az elefántfókák a poligínia (többnejűség) és ezzel szoros összefüggésben a nemi dimorfizmus (ivari kétalakúság) szélsőséges példái. Az északi faj békés, és hagyja magát simogatni, míg a déli faj megtámadja az embert, ha az közel merészkedik.Tavasszal a nőstények a szárazföldre mennek elleni.

("ide egyszer gyalog is elmegyek!")

(A nőstények a szárazföldre érkezés után átlagosan 6 nappal később hozzák világra a borjaikat. A borjú úgy születik, "ahogy egy torpedót kilőnek". Mint az összes fókaféle kölykei, a kis elefántfókák is rendkívül tápdús tejet kapnak: nehezen folyó masszát, amelynek ⅔-a szilárd alkotórész. A borjak 3-4 hétig szopnak. Az anyák a szárazföldön töltött hosszú idő alatt nem esznek.)

Később megérkeznek a bikák, hogy kijelöljék a területüket, és a "háremükbe" annyi tehenet gyűjtsenek össze, amennyit csak lehet. A területi viták a hímek között véresek lehetnek. A legmagasabb rangot szerzett állatnak monopóliuma van a párosodásra. A legerősebb akár száz nőstényt is megtermékenyíthet egy évadban. A bikák között ezért vad verekedések zajlanak. Mikor a borjú befejezte a szopást, és vége a párosodásnak is, az elefántfóka kiúszik táplálkozni. Halakon, tintahalakon él, amelyeket több száz méter mélységben fog. De találtak már cápát és ráját is elefántfókák gyomrában.

 Néhány érdekesség az ámbráscetről :

• Az ámbrás cet angolszász neve a sperm whale, ami magyar fordításban annyit tesz, hogy "spermabálna". A buta nevet szegény onnan kapta, hogy az őt kezdetben elpusztítók a hatalmas fejében (egész pontosan a fejében lakó ún. spermaceti szervben) levő kocsonyás anyagot az állaga alapján spermának hitték. Valójában az állat ennek az anyagnak a segítségével merül akár 3000 méter mélyre is a kajáért (btw ezzel ő a bolygó mélymerülő rekordere): a felszínen hideg vízzel a viaszos anyagot kissé megdermeszti, annak sűrűsége megnő, így az segít neki lefele megindulni, míg a mélyben a szervezetében tárolt oxigénnel visszacsinálja a dolgot és már jön is felfele.
• Persze nem csak a böszme feje hajtja, van neki brutális, 4 méteres farokúszója, amivel azért lehet pödörni rendesen. A kifejlett példányok 20-40 tonna körüliek, tehát nem egy kék bálna-szerű óriás, de a fogascetek között (fogascetek pl. a delfinek vagy az orca is) ő a legnagyobb.
• Nagyon érzékeny hanglokátoruk van, mint a denevéreknek - ezzel kommunikálnak és a kedvenc kajájuknak számító óriás tintahalat is ezzel találják meg. Javarészt tintahalat esznek, de az útjukba kerülő más húst sem vetik meg, including cápa.
• Az ámbrás cet is baromi gyorsan, akár 20 km/h sebességgel képes merülni. Akár másfél órát is kibír a mélyben, de általában inkább 30-50 perceket merülnek, csakúgy, mint a mezei emberbúvárzok. A merülések között pár perces szüneteket tartanak.
• Az ámbrás cetek mindig rajban mászkálnak és nagyon összetartóak. A megsérült társat maximálisan védelmezi a többi egészséges csapattag (de főleg a csajok), akár úgy, hogy a mozgásképtelenné vált állat körül úsznak olyan szorosan, hogy az ne tudjon magatehetetlenül végleg elmerülve megfulladni.
• Korábban a belében képződött illatos ámbráért vadászták. A kifejlett állatban 3-400 kg ilyen anyag van, melyet időnként kiürít.
• A valaha élt állatok közül nekik van a legnagyobb agyuk - jó 8-10 kilót nyom.
• Rettenet zabagépek: nagyjából saját tömegük 3%-át eszik meg naponta. A populáció becsült éves tengeri állat fogyasztása 91 millió tonna - ez több tengeri biomassza, mint amit az ember a bolygón ugyanennyi idő alatt a vizekből kieszik.
• Senki nem tudja, miért olyan aránytalanul hatalmas a feje (amely nagyjából a testhosszának 1/3-a) az alsó álkapcsához képest. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az echolokátorának működéséhez kell ez a fejszerkezet.
• Az ámbrás cetek feje tartalmaz egy "majomszáj" nevű struktúrát, melyen irgalmatlan, 230 decibeles hangnyomással képes kattogó hangot kibocsájtani (a ceteknek nincsenek hangszálaik) - a hangot a kaja megtalálására használja (valahol 120 decibel körül van a süketedési küszöb asszem). Fülük nincsen, a hallójárat nyílása parányi, a belső fülük a miénkhez hasonló felépítésű. Mindezek ellenére baromi jól hallanak - míg az ember 15kHz felett szinte nem hall, ők simán veszik az adást.
• A kifejlett példányoknak az alsó álkapcsában kúpos fogak ülnek - a fogak kb 20 centisek és darabonként jó egy kilósok. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy a hatalmas fogaira a nagy fincsi tintahallal való csatában van szüksége, ám valószínűleg nem: fogtak már ki 10 évnél fiatalabb ceteket, melyek szájában egyetlen fog sem volt. A fogaknak valószínűleg a párválasztásos bunyókban van szerepe, amelyek viszont a 12 méteres testhossz eléréséig nem következnek be.
• A felnőtt ámbrásceteknek nincs szaglásuk.
• Az emlősöktől eltérően a szemük nem gömb, hanem elöl összenyomott lencse alakú. Látni a vízben élesen látnak, víz felett azonban csak közelre látnak jól.
• Ámbrás cetre vadászni nem életbiztosítás: a megtámadott állat azonnal visszatámad, ráadásul nem csak a rettenet erős farkát, hanem a fogazatát is használja.
• Szerencsére a populáció mai létszámát 1 millió felettire becsülik, így ezt a cetfajt nem fenyegeti kihalás.

Szöveg : Wikipédia és eFi.blogról ollózva.