Fodor József: Szavakon túl

Azt a szót, mely a legfelötlőbb,
Azt a tolakvót lökd legelsőbb.
Legyen szód több, mint mit jelent,
Egy ittenit s egy végtelent.

Mit jelentések meg se fognak,
Az az értelme kell a szóknak,
Értelmén túli értelem,
Tükör-színt és mély-rejtelem.

Mi másnak nyűtt lom, potom-áros,
Nekem elérhetlen, halálos,
Bolond szerelem kínja, láz -
A szón-túli-szók szomja ráz.

És írván mégis, küzdve, folyvást,
Csak pótol ez több valamit, mást -
Míg, kérdve, űzve, mint lelem,
Elvérzek száz kérdőjelen.

Parancs János: Mégis

mintha csak átutazóban
időlegesen
megszállva egy-két napra
egy olcsó vidéki szállodában
úgy élek itt
mintha csak idevetődtem volna
s valami csatlakozásra várnék
ami egyre késik
ténfergek a hajnali ködben
kiismerhetetlen torlaszok
csapdák és indulatok között
meg-megújuló reménykedéssel mégis
az emberi mértékkel mérhető élet
valahol itt lapulhat
karnyújtásnyira tőlem