Tulajdonképpen Orbán Viktornak igaza van. Felül kell emelkedni a mindennapos kreált problémákon, a látszatdemokrácián, s ideje végre a tettek mezejére lépni. A jövőért. Az országért. Európáért. Mert legfőbb ideje, hogy egy politikus Európában ne csak négy évben, egy parlamenti ciklusban gondolkodjon, s ne a következő választások megnyerésének "kötelessége", vagy "rémképe" - kinek hogy tetszik - kösse gúzsba cselekedeteit, elképzeléseit. Ugyanis ez a módi mindenre jó, kivéve a hosszútávon hasznos cselekvések eszközlésére. Ha kicsit elvonatkoztatunk a napi politikától, a szokásos előítéletektől, a pártszimpátiától és csak néhány stratégiai gondolatot nézünk, kiderülhet, hogy itt komoly dolgok készülnek. Komoly kísérlet szereplői, szemtanúi vagyunk. Komoly kísérletnek, mely nem csupán Magyarországra korlátozódik, hanem hatásai lehetnek, s remélhetőleg lesznek is, egész Európára (EU). Ugyanis mi az EU tagállamaként meg egyébként is egy nagyobb rendszer válságának vagyunk elszenvedői. Egy rendszernek, melyet úgy hívnak, hogy euro-atlanti típusú kapitalizmus.
A válságról és a rendszer további lehetőségeiről éles viták folynak, miközben a nép éppen párizsi tüntetésekkel, malmöi rettegéssel, bulvárhírekkel, vagy akár az alkotmányos demokrácia temetésével foglalja el magát. Orbán Viktor keményen állást foglalt ebben a vitában, s letette voksát az állam fokozott gazdaságellenőrző szerepének ideája mellett. Egyfajta államkapitalizmus mellett, amely máshol elég jól működik, válság ide vagy oda. Ezen a vitán, ezen a kísérleten "csupán" Európa jövője múlhat. A minden szinten hanyatló Európáé.
Ebben a viszonyrendszerben egy kedélyes elefántnak tűnik az a vihar, amelyet az utóbbi napok - helyenként sután kommunikált - kormányzati intézkedései kavartak. Elefántnak, mely valójában bolhából készült...