Magyarországon – főleg a rendszerváltás óta – szinte általánosan elfogadott vélemény, s ebben a szellemben írnak róla az újabban megjelent lexikonok, kézikönyvek és a kutatók is, hogy az új kenyér ünnepét 1949-ben, az alkotmány elfogadásakor szovjet minta alapján, mesterségesen „kreálták”.

Ma már el sem tudjuk képzelni a Duna-partot nélküle, pedig "csak" száz éve ékesíti teljes pompájában a fővárost. Hogyan született, miért épp ilyen lett és milyen lehetett volna az ország háza? A cikk az Országház megszületésének történetét mutatja be, a tervektől a megvalósulásig.
Az ötlet megszületik

Az Országház felépítésének ötlete először a 19. század első felében, az 1830. évi országgyűlésen merült fel konkrét javaslat formájában, ám majd' egy évtizedet kellett várni az első lépésekre. Ezalatt az idő alatt József nádor az előzetes tervek és a hozzávetőleges költségvetés kidolgozásán fáradozott, majd felkérte Pollack Mihályt, a kor egyik legkiemelkedőbb magyar építészét az épület megtervezésére, anélkül, hogy az épület helyét megjelölte volna.

A Pollack-féle elképzelés szerint így nézett volna ki a magyar parlament:

José Giovanni bűnügyi drámájának főszerepét Alain Delon játszotta el. Hugo Sennart - alvilági nevén a Cigány - megszökik a börtönből. Miközben a rendőrség elől bújkál, már tervezni kezdi a következő rablását. Yann Cug, az ismert, párizsi kasszafúró egy sikeres "meló" után hazatér és veszekedni kezd a feleségével. Egy véletlen baleset folytán a nő kiesik az erkélyről és meghal. Yann nem várja meg a rendőrséget, hogy ártatlanságát bizonygassa. Rejőzködés közben találkozik Cigánnyal.