
A Horthy-korszakban, a Kádár-korszakban és az elmúlt harminc évben többek közt az is közös, hogy az úri és elvtársi elit kedvenc szórakozása mindig is a vadászat volt. Mindenféle politikusgazemberek, mágnások és bankárok, meg a hozzájuk dörgölőző művészek élvezetes mulatsága volt időnként lehúzni valami vidéki kastélyba, reggel bepálinkázni, az eléjük hajtott állatokat lemészárolni, aztán este ájulásig zabálni, vedelni és kurvázni. Tették mindezt azok, akik hétköznaponként az erkölcs felett őrködtek, s mélyen hívő keresztényekként és meggyőződéses kommunistákként pózoltak a nyilvánosságban.



