Aki azt állítja, hogy képes átlátni a jelenleg Oroszországban – tehát nem Ukrajnában – uralkodó káoszt, az, amennyiben halandó ember, egészen biztosan nem mond igazat. Annyit el lehet mondani általánosságban, hogy tegnap

Előre szólok: ez az írás hosszú lesz, aki rövid magyarázatot vár az eseményekre, annak egy mondatban annyit tudok mondani, hogy kitört az orosz polgárháború, és piszok nagy bajban van mindenki. Közvetett módon mi is.

Igyekszem majd kitérni a részletekre is, bár milliónyi van belőlük és mind lényeges, de azért nem hat a meglepetés erejével Prigozsin lázadása. Tavaly december óta nyílt konfliktusban áll a Védelmi Minisztériummal, azon belül is leginkább a Sojgu miniszter és Geraszimov vezérkari főnök alkotta párossal. Ebben a konfrontációban hosszú ideig mellette állt Ramzan Kadirov és Szurovikin tábornok is, azonban mostanság, hogy a Védelmi Minisztérium rendezni kívánta a katonai magántársaságok jogi helyzetét oly módon, hogy integrálja azokat a reguláris hadseregbe és így kikerülnek saját parancsnokaik hatásköre alól, elhagyták Prigozsint és hitet tettek a Védelmi Minisztérium mellett. Tehát a Kremlen belüli hármas egyensúly – melynek elemei a Nariskin-Patrusev-Kirijenko-féle ex-KGB-s trojka, az új szilovikok (Szurovikin, Kadirov és Prigozsin) meg a Védelmi Minisztérium vezetése (Sojgu és Geraszimov) voltak – megbillent, és Prigozsin kiesni látszott minden hatalomból, Sojguék meg befutónak tűntek a cári kegyek szempontjából.

Nem vitatható, hogy amint erősödött a Kremlen belül a Sojgu-Geraszimov-féle hatalmi centrum úgy szaporodtak a Wagner-csoport panaszai eleinte csak a lőszerellátásukra, igaz, már az is csoda, hogy egyáltalán lehetett nehéztüzérségük, lévén hivatalosan magánemberek, „üzleti úton” Ukrajnában, bár mondjuk tény, hogy a harcmodoruk aránytalanul sok lövedéket igényelt, aztán már az általános ellátásukat is elégtelennek találták, utóbbi időben pedig olyan jelentések érkeztek, hogy a reguláris erők szó szerint lövik őket.

Igen, hiszen Prigozsin korábbi szövetségesei nélkül már csak addig hatalmi tényező, míg van saját hadserege. Ha elveszíti vagy elveszik tőle, nem több egy szentpétervári üzletembernél, akit le is lehet csukni, ki is lehet rabolni, ha úgy hozza a sors. Ilyenformán tehát csak előre menekülhetett.

Prigozsin június 23-án megosztott egy videót egy, a Wagnerhez kapcsolódó Telegram-csatornáról, amely állítólag egy Wagner-tábor elleni rakétacsapás utóhatását mutatja, és az orosz Védelmi Minisztériumot vádolta meg a csapás kivitelezésével.

Itt meg kell állnunk. A táborban elvileg a Bahmutnál kimerült Wagner-alakulatok próbáltak regenerálódni. Ugyanez a tábor szerepelt egy videón, amelyet Alekszandr Szimonov orosz haditudósító tett közzé a Telegramon egy nappal az állítólagos támadás előtt. Szimonov gyakran épül be a Wagner-egységek közé, és Telegram-csatornáján videókat tesz közzé állásaikról és műveleteikről. Nem világos, mennyi idő telt el Szimonov bázison tett látogatása és az azt bemutató Telegram-poszt között.

Szimonov a videót úgy mutatta be, mint egy hátországbeli Wagner-bázison tett látogatást, ahol a harcosok parancsra várnak. A helyszín feltehetően Ukrajna megszállt területén van, mivel lövészárkok és földalatti hálóhelyiségek láthatók. A támadás utáni videón világosan felismerhetőek a korábbin látható tereptárgyak.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. A Meduza szakértői is megvizsgálták a második videót és egyértelműen megrendezettnek találták. Véleményük szerint (nem minden érvüket sorolom fel):

• A videó egyik töredékén sem látszik a robbanásból származó kráter, és a környező területet sem borítja föld. Ez vagy egy nagyon gyenge robbanásnál (pl. kézigránát), vagy egy légi detonációnál lehetséges. Ez utóbbi lehetőség azonban nagyon ritka eset. A levegőben történő detonációnak egy növényzettől megtisztított területet kell eredményeznie, a megmaradt fák jellegzetes károsodásával. A kráter hiánya, az ágakon lévő számos szakadt szövetdarab és a leszakadt fatörzsek arra utalnak, hogy a valóságban egy kézigránát robbant fel egy sátorban vagy a sok előtető egyike alatt.
• Egy filmtöredék egy ásott gödör maradványait mutatja, amelyet friss falevelek borítanak, és nincs hőkárosodás rajtuk. A gödör közepén két tüzet gyújtottak, és a közelben nem volt látható kráter, gránátszilánkok vagy tüzérségi lőszertartályok, amelyek általában ott maradnak, ahol a lövedékek becsapódnak. Nem látszik a robbanás krátere, sem a föld, amelyet a feltételezett robbanás fel kellett volna torlasszon.
• A leírás alapján sok áldozatot követelő rakétacsapást bemutató klipben csak egy halottat látunk. Az egyik részleten egy emberi test és egy végtag töredéke látható. A felvétel minősége miatt nem lehet azonosítani, de a rárakódott vér színe egyértelművé teszi, hogy az illető nem a lövöldözést megelőző órákban halt meg, hanem sokkal korábban.

Ne firtassuk tehát, mennyire autentikus az a bizonyos rakétatámadás, az a lényeg, hogy ez lett a casus belli, a lázadás kiváltó oka. Prigozsin nagyon hosszú Telegram-üzenetsorban jelentette be a támadást, ami az első harci cselekmények krónikájának is beillik, tehát szó szerint idézem, ha nem is az egészet. (Kiemelések tőlünk – huppaszerk.)

„Június 23. 21:09
Alattomosan becsaptak minket, és megpróbáltak megfosztani minket attól a lehetőségtől, hogy megvédjük otthonunkat. Készek voltunk engedményeket tenni a védelmi minisztériumnak, átadni a fegyvereinket, és megoldást találni arra, hogyan védjük meg legközelebb az országot. De ez a söpredék nem nyugodott. Ma, látva, hogy nem törünk meg, rakétacsapásokat mértek a hátsó táborainkra. Rengeteg harcos, harcostársunk vesztette életét. Majd mi eldöntjük, hogyan válaszolunk erre az atrocitásra. A következő lépés rajtunk múlik.

Június 23. 21:25
A Wagner PMC parancsnoki tanácsa meghozta döntését. Meg kell állítani azt a gonoszságot, amelyet az ország katonai vezetése követ el. Elhanyagolják a katonák életét, elfelejtették az „igazságosság” szó jelentését, és mi vissza fogjuk hozni azt. Tehát azok, akik ma tönkretették a legényeinket, azok, akik orosz katonák tíz-, sok tízezer életét tették tönkre, meg lesznek büntetve.

Arra kérem önöket, hogy ne tanúsítsanak ellenállást senkivel szemben. Mindazokat, akik megpróbálnak ellenállni… Fenyegetésnek fogjuk tekinteni, és azonnal elpusztítjuk őket. Beleértve minden útzárat, amely az utunkba kerül. Minden repülőgépet, amit a fejünk felett látunk. Mindenkit arra kérek, hogy maradjon nyugodt és álljon ellen a provokációnak és maradjon otthon. Lehetőleg maradjanak az útvonalunk mentén.

Miután befejeztük, amit elkezdtünk, visszamegyünk a frontra, hogy megvédjük a hazánkat. Az elnöki hatóságok, a kormány, a belügyminisztérium, a Roszgvargyija és más struktúrák a szokásos módon fognak eljárni. El fogunk bánni azokkal, akik tönkreteszik az orosz katonákat, és visszatérünk a frontra. Helyreáll az igazságosság a csapatokban, és utána az igazságosság egész Oroszország számára.

Június 23. 21:41
Sojgu most gyáván elmenekült Rosztovból. 21:00 órakor menekült – gyáván, mint egy asszony. Nem magyarázza meg, hogy miért küldött helikoptereket a mieink megsemmisítésére, miért indított rakétatámadásokat. Ezt a lényt meg fogjuk állítani.

Június 23. 21:49
25 ezren vagyunk, és kiderítjük, miért van törvénytelenség az országban. A 25 ezerre taktikai tartalékként számítanak, a stratégiai tartalék pedig az egész hadsereg és az egész ország. Mindenki, aki csatlakozni akar, véget kell vetnünk ennek a gyalázatnak.

Június 23. 22:15
Kezdenek kiderülni a részletek. A védelmi miniszter kifejezetten azért jött Rosztovba, hogy a Wagner PMC-k megsemmisítésére irányuló műveletet hajtson végre. Sötétben tüzéreket és helikopterpilótákat vetett be, hogy elpusztítson minket.

Június 23. 22:29
Ez nem katonai puccs. Ez egy menetelés az igazságért. Akciónk semmilyen módon nem zavarja a csapatokat.

Június 23. 22:39
A katonák többsége buzgón támogat minket. Jönnek az üzenetek: „Kösz, srácok! Végre igazságosság lesz a hadseregben. Végre kapunk egy kis lőszert, és nem leszünk ágyútöltelékek?”. Most kaptuk a hírt – a rosztovi hullaházban a védelmi miniszter elrendelte, hogy kétezer ott tárolt holttestet rejtsenek el, hogy ne legyenek láthatóak az áldozatok.

Június 24. 02:03
A jelenlegi helyzetről. Ma rakétacsapást mértek ránk. Ezt követte a helikopteres tüzérségi támadás. Utána tüzérség. A parancsok a vezérkari főnöktől jöttek a Wagner PMC-k megsemmisítésére, miután a védelmi miniszterrel, Sojgu miniszterrel tartott megbeszélésen ezt a döntést hozták – megsemmisíteni a visszahúzódó egységeket, amelyek készek megvédeni a hazájukat, de a seggüket nem.

Jelenleg mindenhol átléptük az államhatárokat. A határőrök kijöttek elénk, és megölelték a harcosainkat. Most lépünk be Rosztovba. A védelmi minisztérium egységei, pontosabban a sorkatonák, akiket azért dobtak, hogy elállják az utunkat, félreálltak. Mi nem harcolunk gyerekek ellen. Nem ölünk gyerekeket. A gyerekeket Sojgu öli meg, azzal, hogy képzetlen katonákat, köztük sorkatonákat is bevet a háborúban. 18 éves fiúkat fordított ellenünk. Elég idősek ahhoz, hogy a mi gyermekeink és unokáink legyenek. Ezért ezek a fiúk életben maradnak és visszamennek az anyjukhoz.

Mi csak profik ellen harcolunk. De ha bárki az utunkba kerül, mindent elpusztítunk, ami az utunkba kerül. Mindenkinek kinyújtjuk a kezünket. Nincs szükség arra, hogy beleköpjetek ebbe a kézbe. Továbbmegyünk, végigmegyünk az úton.”

Rosztov-na-Donut ellenállás nélkül foglalták el, itt Prigozsin tartott egy különös „megbeszélést” az elfogott orosz védelmi miniszterhelyettessel, Junusz-Bek Jevkurovval, valamint Vlagyimir Alekszejev vezérkari főnök-helyettessel, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy adják ki nekik Sojgut és Geraszimovot, mert ha nem, maguk mennek értük Moszkvába. Ennek átiratát nem közlöm, ugyanis elég zavaros. Azt azonban jegyezzük meg, hogy Rosztov-na-Donu a Déli Katonai Körzet központja és az ide tartozó 58. Összhaderőnemi Hadsereg adja az Ukrajnában zajló műveletek legfőbb erejét.

Tegnap esti hírek szerint a TASZSZ arról számolt be, hogy Moszkvában megerősítették a biztonsági intézkedéseket, és a Roszgvargyija (Orosz Nemzeti Gárda) különleges rendőri (OMON) és különleges gyorsreagálású (SOBR) egységeit riasztották a helyzet miatt. Orosz források olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken állítólag katonai eszközök mozognak Moszkva utcáin. A BBC oroszországi szolgálata pedig jelentette, hogy az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) munkatársai és SOBR-egységek útakadályokat állítottak fel a Moszkva-Voronyezs-Rosztov autópálya mentén. Egy orosz milblogger azt is állította, hogy az orosz Belügyminisztérium (MVD) „Grom” különleges alakulatának különítményét is aktiválták. Az FSZB és az Orosz Terrorizmusellenes Bizottság is eljárást indított Prigozsin ellen. A belbiztonsági erők rendkívüli aktiválása és a Kreml közvetlen válasza arra utal, hogy a Kreml nagy valószínűséggel nem tudott Prigozsin tetteiről, és kifejezetten ellenzi azokat. Szentpéterváron a biztonsági erők megszállták a Wagner központjait.

Ilyen körülmények között mondott beszédet ma reggel a történtek kapcsán Vlagyimir Putyin, ezt is szó szerint idézem (kiemelések tőlünk – huppaszerk.):

„Felhívást intézek Oroszország polgáraihoz, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek és a különleges szolgálatok személyzetéhez, a katonákhoz és a parancsnokokhoz, akik most harcálláspontjaikon harcolnak, visszaverik az ellenség támadásait, és ezt hősiesen teszik – tudom, ma este ismét beszéltem minden irányzat parancsnokaival. Azokhoz is szólok, akiket becsapással vagy fenyegetéssel belekevertek ebbe a bűnös kalandba, és a legsúlyosabb bűncselekmény, a fegyveres lázadás útjára tereltek.

Oroszország ma nehéz harcot vív a jövőjéért, visszaverve a neonácik és uraik agresszióját. Gyakorlatilag a Nyugat teljes katonai, gazdasági és információs gépezete ellenünk irányul. Mi népünk életéért és biztonságáért, szuverenitásunkért és függetlenségünkért harcolunk. A jogért, hogy Oroszország – egy ezeréves történelemmel rendelkező állam – legyünk és maradjunk.

Ez a harc, amikor népünk sorsa dől el, minden erő egységét, összefogását, konszolidációját és felelősségét követeli meg. Amikor félre kell tenni mindent, ami gyengít bennünket, mindenfajta viszályt, amit külső ellenségeink arra használhatnak és használnak is, hogy belülről aláássanak bennünket.

És így az egységünket megosztó cselekedetek lényegében elszakadást jelentenek népünktől, harcostársainktól, akik most a frontvonalon harcolnak. Ez tőrdöfés hazánk és népünk hátába.

Ez pontosan ugyanaz a csapás, amelyet 1917-ben Oroszországnak mértek, amikor az ország az első világháborúban harcolt. De a győzelmet ellopták tőle. A hadsereg és a nép háta mögött zajló intrikák, civakodások, politizálás a legnagyobb megrázkódtatáshoz, a hadsereg megsemmisüléséhez és az állam széteséséhez, hatalmas területek elvesztéséhez vezetett. Az eredmény a polgárháború tragédiája lett.

Oroszok öltek oroszokat, testvérek ölték testvéreiket, a bérencek eredményeit pedig mindenféle politikai kalandorok és külföldi erők aratták le, akik megosztották és szétszaggatták az országot.

Nem fogjuk megengedni, hogy ez még egyszer megtörténjen. Meg fogjuk védeni mind népünket, mind államiságunkat minden fenyegetéssel szemben. Beleértve a belső árulást is.

És amivel szembesültünk, az pontosan árulás. A túlzott ambíciók és a saját érdekek érvényesítése áruláshoz vezetett. Hazájuk, népük és az ügy elárulásához, amelyért Wagner harcosai és parancsnokai harcoltak és haltak meg más egységeinkkel együtt. A hősök, akik felszabadították Szoledart és Artyemovszkot, a donbászi városokat és falvakat, Novorosszijáért, az orosz világ egységéért harcoltak és adták életüket. Az ő nevüket és dicsőségüket is elárulták azok, akik lázadást próbálnak szervezni, az anarchia és a testvérgyilkosság felé tolva az országot. Végső soron a vereség és a kapituláció felé.

Ismétlem, minden belső zűrzavar halálos veszélyt jelent államiságunkra, ránk, mint nemzetre. Ez csapás Oroszországra, népünkre. És a haza védelmében tett lépéseink egy ilyen fenyegetés ellen kemények lesznek. Mindazok, akik szándékosan az árulás útját választották, akik fegyveres felkelést készítettek elő, akik a zsarolás és a terrorista módszerek útját választották, elkerülhetetlen büntetést fognak kapni, felelni fognak a törvény és népünk előtt is.

A fegyveres erők és más kormányzati szervek megkapták a szükséges parancsokat, és Moszkvában, a moszkvai régióban és számos más régióban további terrorellenes intézkedéseket vezetnek be. Határozott erőfeszítéseket tesznek a Rosztov-na-Donuban kialakult helyzet stabilizálására is. A helyzet továbbra is összetett, a polgári és katonai hatóságok munkáját hatékonyan akadályozzák.

Oroszország elnökeként és főparancsnokaként, Oroszország polgáraként mindent megteszek az ország védelmében, az alkotmányos rend, a polgárok életének, biztonságának és szabadságának védelmében.

Azok, akik megszervezték és előkészítették a katonai felkelést, akik fegyvert emeltek harcostársaik ellen, elárulták Oroszországot. És ezért felelősségre fogják vonni őket. Arra kérem azokat, akiket belerángattak ebbe a bűnténybe, hogy ne kövessék el ezt a végzetes és tragikus, egyedülálló hibát, hanem hozzák meg az egyetlen helyes döntést: ne vegyenek részt a bűnözői akciókban.

Hiszem, hogy meg fogjuk őrizni és meg fogjuk védeni azt, ami számunkra kedves és szent, és hazánkkal együtt minden megpróbáltatást le fogunk győzni, még erősebbek leszünk.”

Ez az állásfoglalás eloszlatott minden korábbi illúziót: Prigozsint és embereit a Kreml mostantól árulónak tekinti és eszerint bánik velük. Nincs tárgyalás, nincs bocsánat. Jellemző különben, hogy Prigozsin korábbi szövetségesei közül Szurovkin még a beszéd előtt ítélte el korábbi barátját, Kadirov azért megvárta ezzel a beszéd végét. Prigozsin spártai választ adott – mármint spártaihoz méltót:

„Ami a hazaárulást illeti, az elnök mélyen tévedett. Mi a hazánk patriótái vagyunk, harcoltunk és harcolunk, minden harcos a PMC Wagner tagja. És senki sem fogja feladni magát az elnök, az FSZB vagy bárki más kérésére. Mert nem akarjuk, hogy az ország továbbra is korrupcióban, csalásban és bürokráciában éljen. Készen állunk a halálra mind a huszonötezren, és ha elestünk, újabb huszonötezer áll a helyünkre.”

Úgy tűnik, most mindenki komolyan gondolja, amit beszél.

Közben a Wagner-csoport tovább nyomul előre, egyes CNN-jelentések szerint elfoglalták Voronyezst, ami már csak 515 kilométerre fekszik Moszkvától, más jelentések (BBC) azt mondják, hogy csak a katonai létesítményeket ellenőrzik, magát a várost nem, az orosz média pedig aktívan elkezdte közzétenni azokat a videókat, amelyeket állítólag Voronyezs régió lakói készítettek, és amelyeken egyértelműen csatazaj hallatszik. Különösen a „7×7. Horizontális Oroszország” ír a Rogacsevka falu közelében zajló harcokról. A Sota nevű Telegram-csatorna arról számol be, hogy Verhnij Mamon faluban is hallható lövöldözés.

Ezek szerint elmondható, hogy a Wagner-alakulatok jelenleg Voronyezs térségében harcolnak. Ez villámgyors offenzívának nevezhető, ha tekintetbe vesszük, hogy tegnap este még a mostani állásaiktól majdnem 600 kilométer távolságban lévő Rosztov-na-Donuban voltak, igaz, segíti őket a meglepetés ereje is: az orosz reguláris erőknek idejük sem volt felkészülni erre a támadásra.

Vannak esélyeik?

Ezt nagyon nehéz volna megmondani.

Az eddigi előrenyomulásuk alapján talán lehetnének, de akárhogyan is, most már számítanak rájuk, nem lesznek képesek akadálytalanul haladni. Nehézpáncélosaik tudtommal nincsenek (ha lennének, se látnák nagy hasznukat), tüzérségük van, de lőszerük nincs hozzá elég, gyalogsági könnyűpáncélosokkal és páncélozott csapatszállítókkal viszont el vannak látva. Most már az a kérdés, hogy az Oroszországi Föderáció hadserege képes-e háborút vívni a saját hazája földjén, és képes-e hatékonyabban harcolni ott, mint Ukrajnában.

Meglátjuk, egyelőre semmi sem biztos.

Azonban szeretném felhívni az olvasóközönség figyelmét, hogy mielőtt elhelyezkedik a fotelban, kinyitja a sört, ölébe veszi a pattogatott kukoricát és szokása szerint elkezd fanatikusan drukkolni egyik vagy másik félnek, hogy ebben a mérkőzésben nincsenek jók és rosszak. Prigozsin nem azért harcol, hogy véget vessen az ukrajnai háborúnak, hanem azért, mert sérelmek érték és mert ő szeretné megnyerni azt – a saját módján. A Védelmi Minisztérium, a reguláris hadsereg sem magasztos eszmékért áll nekik ellent, hanem azért, hogy a hatalom azoknál maradjon, akik jelenleg is birtokolják, és akik inváziót indítottak Ukrajna ellen.

Szóval, eben gubát cserélünk, bárki is győz, márpedig valaki mégiscsak győzni fog.

Az ukrán fél egyelőre nem használja ki látványosan a helyzetet, valószínűleg legalább annyira meg lehetnek lepve, mint mindenki más, természetesen ez nem lesz mindig így. Ha elhúzódnak az Oroszországon belüli harcok, óhatatlanul erőket kell majd kivonnia a Kremlnek az ukrajnai hadszínterekről, tehát indirekt módon még lehet hasznos Kijevnek Pirgozsin lázadása.

De ez egyelőre még nem biztos, ahogy jelenleg semmi sem az.

Illetve egyvalamit mégis biztosan állíthatunk.

Oroszország területén kitört a polgárháború és nagy erőkkel zajlik.

Hogy meddig és milyen eredménnyel, az pillanatnyilag kideríthetetlen.

Ennél különlegesebb katonai műveletet tényleg keveset láttam.

Megérdemli a nevét.

Fotó innen

Víz alatt lélegezve: néhány orosz pap csendesen ellenzi az Ukrajna elleni háborút

 Egy pap megáldja az orosz részleges mozgósítás keretében behívott sorkatonákat a krími Szevasztopolba indulásuk előtt, 2022. szeptember 27-én

Bár az orosz pravoszláv egyház nyíltan támogatta Moszkva ukrajnai agresszióját, és utasította a papokat, hogy imádkozzanak a győzelemért, néhány pap lelkiismereti kötelességének érzi, hogy ellenezze az erőszakot, amelyet az orosz társadalom leépülésének tart.

Grigorij atya, egy Szentpéterváron kívüli faluban szolgáló orosz pravoszláv pap úgy tekint jelenlegi helyzetére, mint a rómaiak által üldözött korai keresztényekére.

„Egy prefektus és egy keresztény élhetett egy utcában, és semmi sem történt a kereszténnyel, amíg a prefektus nem írta le hivatalosan, hogy az illető keresztény” – magyarázta Grigorij, aki a következményektől való félelmében kérte valódi nevének elhallgatását.

„Viszont utána ügyet indítottak. Most is így van. Amíg valaki nem írja meg, addig nem történik semmi. De amint feljelentés érkezik, átnézik a pénzügyeidet és felkeresik a munkahelyedet, aztán megvádolnak az orosz hatóságok lejáratásával.”

„Amikor arról beszélünk, hogy mi történik manapság, úgy beszélünk, mint a Harry Potter-könyvekben »arról, akit nem szabad megnevezni«” – tette hozzá Vlagyimir Putyin orosz elnökre utalva.

Grigorij egyike azoknak – az ismeretlen számú – orosz papoknak, akik csendben ellenzik Moszkva ukrajnai invázióját és Putyin egyre tekintélyelvűbb és kardcsörtetőbb politikáját. Azért küzdenek, hogy megőrizzék pozíciójukat és a közösségükhöz fűződő kapcsolatukat, még akkor is, ha lelkiismeretük arra készteti őket, hogy ellenezzék az orosz ortodox egyház politikáját, mármint a klérusnak a háborút és Putyint támogató irányvonalát – akinek uralmát az egyház vezetője, Kirill pátriárka egyszer Isten csodájának nevezte.

„Partizánként viselkedem, amikor csak tudok” – mondta Grigorij atya.

Natalja Vasziljevics belarusz teológus – a Keresztények a háború ellen nevű szervezet alapítója, amely figyelemmel kíséri a háborúellenes keresztények oroszországi és belaruszi elnyomását, és segítséget nyújt az áldozatoknak – azt mondja, hogy sok ilyen pap van Oroszországban.

„Amikor a papok felszólalnak a háború ellen, feltűnés nélkül teszik – mondta. – Egyszerűen csak megpróbálják megmenteni egyházukat és közösségüket ettől a vírustól, az »embergyűlölet fertőzésétől«.”

„Ilyen körülmények között nem részt venni a gonoszságban nagyon fontos cselekedetté vált” – tette hozzá.

„Ez volt a kötelességem”

Kirill orosz ortodox pátriárka – régóta a háború bajnoka és Putyin közeli szövetségese – szemet hunyt az elnök tekintélyelvűsége felett, miközben élvezte a szociális konzervativizmus népszerűsítését. A háború első napjaiban elrendelte, hogy a papok imádkozzanak a békéért, de szeptemberben átfogalmazta az imát, és inkább arra szólított fel, hogy Oroszország győzelméért imádkozzanak. Arra bátorították a papokat, hogy segítsenek a csapatok összegyűjtésében, és áldják meg őket, amikor a frontra indulnak.

Kirill azt mondta, hogy „a katonai kötelesség teljesítése során hozott áldozat az összes bűnt elmossa”.

Andrej Tkacsev főpap például rengeteg közösségimédia-követőt szerzett – több mint másfél milliót Telegramon – a háború harcos támogatásával és azzal, hogy kitart amellett, hogy Oroszország „az új Izrael”, amelyet „Isten ellenségei gyűlölnek”.

2022 márciusában ortodox papok egy csoportja nyílt levelet adott ki, amelyben a háború befejezésére szólítottak fel. Azóta közel háromszázan írták alá a levelet.

Alekszandr atya, aki szintén egy vidéki templomot vezet Szentpétervártól másfél órányira, és aki szintén kérte, hogy változtassuk meg a nevét, az aláírók között volt.

„Papként, bizonyos értelemben közszereplőként el kellett mondanom az álláspontomat – mondta Alekszandr a Szabad Európának a levélről. – Ez volt a kötelességem.”

A levél nyilvánosságra kerülése után – mondta Alekszandr – behívták egy zárt körű megbeszélésre, ahol nyomást gyakoroltak rá, hogy adja a szavát, hogy nem ír alá több levelet. Arra is utasították, hogy ne nyilatkozzon nyilvánosan a háborúról.

„Szavamat adtam – mondta. – Azóta nem volt több találkozó.”

Néhány papot azonban magával sodort a háború elhúzódásával egyre inkább felerősödő, a másként gondolkodók elleni általános fellépés. 2022 márciusában Joann Burgyin atyát megbüntették, miután az állami hatóságok azt állították, hogy lejáratta a fegyveres erőket, és ezzel ő lett az első orosz, akit megbüntettek egy olyan törvény alapján, amelyet Oroszország inváziója után sietve fogadtak el, és amely azóta az elnyomás kulcsfontosságú elemévé vált. Ezt követően Burgyint konzervatív ortodox aktivisták feljelentése nyomán eltávolították posztjáról.

Alekszandr atya elmondta, hogy egy helyi nyomást gyakorolt az egyházra, hogy távolítsák el.

„Egy általam nem ismert ember aláírásokat gyűjtött ellenem a mi kis falunkban – mondta. – A gyülekezet elmondta nekem, hogy van egy ilyen levél, de tudomásom szerint senki sem írta alá.”

„Végre elkezdett gondolkodni”

2014 óta, amikor Moszkva annektálta a Krímet és szeparatista konfliktust szított Kelet-Ukrajna egyes részein, a hívek Grigorijhoz járulnak, áldását kérve arra, hogy önkéntesként harcoljanak az ukrajnai Donbász régióban.

A pap elmondta, hogy megpróbálja meggyőzni őket, hogy gondolják meg magukat.

„Egyet biztosan megmentettem – mondta a Szabad Európának –, erre büszke vagyok. Öt gyermeke van, és önkéntesnek akart állni! Már beadta a dokumentumait, de visszavette. Végre elkezdett gondolkodni.”

„A fő ok, amiért elmennek a háborúba, az, hogy nincs munkájuk” – tette hozzá.

Alekszandr azt mondja, nem áldja meg az önkénteseket, mert ezek a szertartások azoknak szólnak, akik még döntés előtt állnak, nem azoknak, akik már megválasztották az útjukat.

A háborút ellenző papok állandó félelemben élnek, hogy leváltják őket – mondta Alekszandr –, ami egy tollvonással megtörténhet.

„Papként az a feladatom, hogy a lehető legjobb tudásom szerint irányt mutassak az embereknek, hogyan menthetik meg a lelküket a jelenlegi körülmények között – elmélkedett. – Ha valaki folyton másokra és a körülötte lévő világra haragszik, ha az irigység érzése rágja, ha csüggedés nyomasztja, ha fél vagy elnyomja a félelmét, az én feladatom, hogy valahogy, ahogy mondani szokták, felemeljem a térdéről.”

„Hogyan lélegezzünk a víz alatt”

Andrej Kordocskin egy madridi (spanyolországi) templom orosz ortodox papja, akit szintén feljelentettek és megrovásban részesítettek háborúellenes kijelentései miatt.

Kordocskin társszerzője volt a háború elleni 2022-es levélnek, amelyet szerinte azért kritizáltak, mert nem elég radikálisan ítéli el a háborút, és kerüli az olyan kifejezéseket, mint agresszió és invázió. (Ukrajnában ezért sorolják gyakran a háborúpártiak oldalára azokat az oroszokat, vagy kételkednek az őszinteségükben, akik általánosságban a háború ellen szólalnak fel.)

„Az egyház célja mindig a bűnbánat elősegítése – mondta üzenete védelmében. – Nem lehet sértő vagy lealacsonyító. Nem állhat bíróként az emberek felett, mert végső soron mindannyian Isten előtt állunk.”

Kordocskin úgy véli, hogy Oroszországban sok háborúellenes pap van.

„Sokukat személyesen ismerem – mondta. – Ellenzik a háborút, de nehéz választás előtt állnak; ahhoz, hogy nyilvánosan beszéljenek, emigrálniuk kellene.”

Ellenkező esetben letartóztatás és börtön várhat rájuk, mint Joann Kurmojarov atyára, akit 2022 júliusa óta tartanak fogva Szentpétervárott az orosz fegyveres erők lejáratásának vádjával.

Kordocskin hozzátette, hogy a papokat visszatartja Joann Koval atya esete, egy moszkvai papé, akit májusban lefokoztak, mert megváltoztatta a Szent Ruszról szóló kötelező ima szövegét, hogy a győzelem helyett a békéért könyörögjön.

„Ez nem csak róla szólt – mondta. – Ez mindannyiunk felett ítélet volt. Mindannyiunkkal megértették, hogy mi a megengedett és mi a tiltott.”

A háborúellenes oroszországi ortodox papok helyzete az orosz rocklegenda, Borisz Grebenscsikov egyik dalszövegére emlékeztet, amelyben arra kéri Istent, hogy „tanítson meg minket a víz alatt lélegezni” – mondta Kordocskin. (Az Akvarium nevű csapat külföldre költözött alapítója külföldi koncertjein többször bírálta a háborút, májusban ellene is vádat emeltek a fegyveres erők lejáratása miatt.)

„E szavak tökéletesen kifejezik a jelenlegi helyzetet – mondta. – Ilyen körülmények között nincsenek helyes döntések. A társadalom gyors radikalizálódását tapasztaljuk, így nem marad nyilvános hely a másként gondolkodás számára. Ez igaz mind a társadalomra, mind az egyházra.”

Szöveg: Robert Coalson, a Szabad Európa munkatársa a Szabad Európa északorosz szerkesztőségének tudósításai alapján.