Atyaég! mennyi ismerős MAI szitú van ebben a filmben! "Hogy nem szakad le a plafon" emlékszel, hol hangzott el? Csak erős gyomrúaknak és könnyen felejtőknek ajánlott - mert még a záró összesítéstől gutaütést kapsz! Arra meg gondolni sem merek, hogy mindjárt 50 éves ez a film és nem innen jött az ötlet pl a ligetvédők vagy más tüntetők elleni "hatósági" fellépésről...
Rendező: Costa-Gavras Szereplők: Yves Montand | Irene Papas | Jean-Louis Trintignant | Charles Denner Egy tüntetés után a köztiszteletben álló ellenzéki beállítottságú egyetemi tanár egy balesetben meghal. Az eset kivizsgálásával egy tapasztalatlan vizsgálóbírót bíznak meg, aki kutatásai eredményeként rájön, hogy a baleset csak látszat, és a politikust meggyilkolták. Az összeesküvés a legfelső katonai és kormánykörökig nyúlik vissza, azonban...
Pár vélemény: ez egy hihetetlenül legendás film 1969-bõl, csak két oszkárt kapott, meg egy golden globot. elképesztõen jó.
nekünk magyaroknak végképp, kicsit rendszerváltás, és látszólag Antall karekterû az áldozat. sajnos csak látszólag.
attól tekintsük el, hogy itt az elnyomóak a nemzetiek, vallásosak, monarchisták, zsidózóak. ezt nyugodtan betudhatjuk a nyugati pc-nek...
nyugodtak lehetünk, hogy mások is így használják az ügyészségeket, bíróságokat. nyugaton finomabban, itthon kb így.
-----------------------------------------
Kimagaslóan tálalt összeesküvés, cselszövés, aljas érdek, korrupció. Minden kockája hiteles, igazi bátor rendezés. Negyven év távlatából nézve is üde, játszódhatna ma is, legfeljebb az eszközök fejlõdtek az eltelt idõ alatt, de a történet az idõtlen, örök: a jóra való, (anyagi) érdek nélküli szándék nem kívánatos a politikai és gazdasági csúcsszervezetekben. A téma másik örök érvényû rávilágítása, miszerint minden embernek megvan az ára, csak meg kell tudni azt jól határozni, s persze idõben.
Érdekes, dokumentarista pontosságú, élvezetes film, kevés feszültséggel - ezt találóan fogalmazza a magyar címe. 10/8
______________________________
Hát én ezt minden nemzeti ünnepen leadnám, hogy láthassa a mezei tévénézõ, hova is vezetnek a túlfûtött politikai indulatok.
És akkor a gazdasági nehézségek okozta feszültségekrõl még nem is szóltunk, amirõl meg a Werckmeister harmóniák fest éjfekete képet. Mondanom sem kell, szintén nemzeti ünnepre való módon!
Komolyan írom, az a durva, hogy ebben sajnos semmi irónia nincsen. Igen, volna mit helyrehoznunk, elsõsorban mindenkinek a maga területén.
