Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.
Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.
Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.
Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.
Refr.: (2X + még 2X)
Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.
(ha a rapot nem bírod, ne hallgasd, csak olvasd el pár versüket...)
Punnany Massif - Csönded vagyok
Most elmondom mid vagyok, mid nem neked.
Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
Néma hangsúly, hiába feng shui,
tudat alatt akkor is szúr,
veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr,
vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul.
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Hiszen utadon, hogy jársz, folyton elkísér,
ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv,
olykor ellened szegül, meg néha meg is ért,
saját magad csendje, barátja mégis sért,
veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod,
hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod,
egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép,
az árral halad, nem költői kép
hogyha adod, tartsd a szavad,
ha megkapod hát add vissza a sarat,
ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad,
hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat,
ne dönts így, ha érdekednek öncsíny,
egyenesen könnyebb és bölcs is,
így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok.
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok.
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.
Hamu vagyok...
S folytatom mid vagyok, mid nem neked.
Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,
fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek,
az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz,
hogy merre te vagy az irányadó,
Most ne beszélj, nem kell szó,
van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható,
most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled,
ha nem a külvilág zaját figyeled,
hát mi más is lehetnék, csak csend.
S folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
csak csönd neked,
csak csönd neked,
csak csönd neked.
Én nem leszek...
Punnany Massif - Partizán I.
Én egyedül is lazán vagyok, azám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jól lakik a fantáziám
Partizán!
Partizán!
Van olyan, hogy tapintat
Igen, de alig tart
Ebbe merültem el
Mikor olyan hinta ringat
Mindig megingat
Amire nem ültem fel
Mondd, van olyan, hogy otthon
Pont ez a gondom
Ha lába hidd el, el áll
Én csak kalapozok folyton
Vagy jön, adakozzon
Legyen betevő teli bár
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Lazán vagyok, azám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jól lakik a fantáziám
Sutyerákol lazán, vagyok, azám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem ülök fel mások akaratán
Apám, anyám
Minden rendben velem, köszi
Maradok partizán
(Nem látott engem)
Partizán!
Partizán!
Partizán!
(Észrevettek engem)
(Pláne aki látott)
Ööö, tessék? Tessék.
Ha van olyan, hogy tapintat
Igen, de alig tart
Ebbe merültem el
Mikor olyan hinta ringat
Mindig megingat
Amire nem ültem fel
Mondd, van olyan, hogy otthon
Pont ez a gondom
Ha lába hidd el, el áll
Én csak kalapozok folyton
Vagy jön, adakozzon
Legyen betevő teli tál
Egyedül is lazán vagyok, azám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem háborgok másoknak szaván, szarán, talán
Ha nincs mit ennem, akkor jól lakik a fantáziám
Sutyerákol lazán, vagyok, azám
Felőlem lehet üres a zsebem, gatyám, hazám
Nem ülök fel mások akaratán
Apám, anyám
Minden rendben velem, köszi
Maradok partizán
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Partizán!
Punnany Massif - Elfogyni az ölelésben
Megélni nehezebb, mint beszélni róla
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra
Nincs mosoly, csak harag,
egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet sohse nem gyógyul be a seb,
Jöhet új szerelem ugyanazt keresem,
De semmi sem szebb.
Ha ébren vagyok fáj, lüktet hiányod
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
Az éjszakában kinyílik, de nem lát már szemem,
Tested mára másnak, máshol meztelen.
Eltűnt ajkad, a hajad, aurád takarja a ruhád,
meg sem ismer az utcán anyád, mikor lát.
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol
Néha eltörik, mi törhetetlen ha nem vigyázol.
Ha majd újjá születünk, talán a láng újra felgyúlhat,
szívünk nem felejti el az egyszer szép volt múltat.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Tovább mennék, veled mennék tovább,
Tört emlék csupán egy töredék
Egy kis melegség marad utána még.
Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.
Mond kedves, mi van veled? Az élet tré,
Sohasem választotta utunk, te is elengedtél,
Pedig hittem, hogy örökké megvédesz, ha fáj,
Mert féltettél. Jöhetett hurrikán vagy szembe szél,
Védtük egymást egy érdekért.
Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled.
Azt hogy mennyire bántott meg a világ kicsi lány,
Én boldog voltam, aki boldognak lát.
De most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek,
Mert te megmaradsz nekem örökre, ugyanaz a lányarcú álom,
Kinek fénylő járását csodálom.
Ha próbálnálak se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Minden mozdulat fáj, jobb ha nem beszél a száj,
Elfelejtett randevúnak búja messze száll.
Egy emlék, ahová nyúlni már nem mernék,
Már vége, jobb ha végre továbbmennénk.
Tovább mennék, veled mennék tovább,
Tört emlék csupán egy töredék
Egy kis melegség marad utána még.
Ahogy a kék ég elkopik a ködös télben,
úgy megélem fájdalmam elfogyni az ölelésben.
UTOLSÓ TÁNC
Utolsó táncunk legyen az első érintés
Rögtönzött álomképben félve késett ébredés.
Téves kényszer képzet gondolatban kicsipkézett,
A hév mámorától vagyok még kicsit részeg.
Szemkontaktus mossa a mindenség mocskát le,
Külvilágom hangos zajában hitem ring vele.
Utolsó első lépés nyúlik a végtelenben
Eggyé válunk Te és én most minden értelemben.
Rendbenman:
/Szavakkal/ Ne hibázz! Öleld át a csendet,
A múlás martaléka hadd intsen figyelmet.
Búja gondolat mi dorombol,
A hiúság megvet, az elme a kolostor.
Miért az ámor kép, hogyha kifacsar,
Örökké nem lehet ez, más is akar.
A külcsíny,az ösztön az ajkunkkal játszik,
De tudom a világ nem annyi mint aminek látszik.
Refrén:
Várj, egy pillanat,
Tekints rám kérlek
Ezt együtt éljük át.
Most megáll
Ez a pillanat
Hevében forró
Mozdulatlan világ.
Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés.
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mindez még még még,tánc!
Rendbenman:
Prédára, mint ragadozó szemmel éhezem,
Nem hittem, hogy vagy, nálad lehet személytelen.
Örök misztériumként él a múlandó,
De ez most veled, nekem túlontúl jó.
Estéből az alkonyat innen végtelen,
De ha eljön viszlát az emlékemben.
Marad szép, mint éjjel az égen a telihold,
Jusson eszembe ha ránézek szép szeme neki volt.
Wolfie:
Tiltott gyümölcs édes íze piszkos következmény,
Ha beszippant az örvény, rám nem talál a törvény.
Táncolj én vezetlek, Te hibázol én vezeklek,
Az univerzum súlya ma tőlünk remeg meg.
Angyalbőrbe bújt báj, kimondatlan good bye,
Ördögi az élvezet, ameddig még nem fáj.
Fülemben forró falatod félelmet fúj,
Miért dúl a fantázia az értelmen túl?
Refrén:
Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés...
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mindez még még még....tánc!
Utolsó tánc,lépés,
Ölelj még, piszkos tévedés.
Utolsó tánc, kérdés,
Ebben mit látsz?
Mind ez még még még kevés!
konklúzió: Te (te), én (én),én meg Te, hosszasan a szeretet csak szétszedne.
