A Várta
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
Juhász Gyula
Decemberi versek I.
2010.12.04. 20:41 Donna (Cara)mba
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr582493412
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lone Wolf 2010.12.04. 21:28:35
Ez most telibetalált. Túlságosan is.
guma 2010.12.04. 23:00:22
@Lone Wolf: velem rendszeresen ezt csinálják! :)))
Arlequin, Conv, Maci, Marci és Mérnők is beállt a sorba...
A Juhász Ferenc után Gyula is szíven talált...
Csak még mindig több az a fajta öröm amiről Ferenc dalolt, de ez a lemondó magányos reménység amivel a jövőt ringatom az alapja!
Arlequin, Conv, Maci, Marci és Mérnők is beállt a sorba...
A Juhász Ferenc után Gyula is szíven talált...
Csak még mindig több az a fajta öröm amiről Ferenc dalolt, de ez a lemondó magányos reménység amivel a jövőt ringatom az alapja!
Donna (Cara)mba 2010.12.05. 09:30:33
@Lone Wolf: @guma: Sziasztok! Ne haragudjatok rám, hogy ez jött most ki az admin lapról...
Nem tehettem másként:
1) Mert szeretem Juhász Gyulát, van néhány remekbe csiszolt verse, de nem mindegyik az, mint mondjuk Babitsnál, szóval nem a legnagyobb költőnk, tudom - viszont azért a néhány különös fényű opálgyöngyért a vers-kalárisában, szeretem.
2) Ez a verse a remekbe faragottak közül való szerintem
3) Mert vannak szomorú, reménytelennek tűnő órák, napok is mindannyiunk életében.
De ti azért ne búsuljatok:)
Ha van ma, lesz holnap is, hiszen ma az tegnap holnap volt:)))
Nem tehettem másként:
1) Mert szeretem Juhász Gyulát, van néhány remekbe csiszolt verse, de nem mindegyik az, mint mondjuk Babitsnál, szóval nem a legnagyobb költőnk, tudom - viszont azért a néhány különös fényű opálgyöngyért a vers-kalárisában, szeretem.
2) Ez a verse a remekbe faragottak közül való szerintem
3) Mert vannak szomorú, reménytelennek tűnő órák, napok is mindannyiunk életében.
De ti azért ne búsuljatok:)
Ha van ma, lesz holnap is, hiszen ma az tegnap holnap volt:)))
neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.12.05. 20:09:24
Az utolsó 2 sor nélkül azt mondanám, József Attila írta.
Donna (Cara)mba 2010.12.05. 20:22:27
@neccharisnyás útonálló: Szia! Ezen a versen én is meglepődtem, véletlenül bukkantam rá. Nem is Juhász Gyulát kerestem:)
Ja, és jártam ma a fészbukodon, de nem hagytam nyomot:)
Pedig tetszett a vers-részlet, amit kitettél, nagyon.
Még bénázok a fészen, aztán inkább meglépek, minthogy hülye helyre hülyeséget írjak:)
Képes vagyok ugyanis ilyesmire:/
Ma este - kivételesen jó a kedvem:)
A fiam meg a barátnője meghívtak bennünket szentestére. Főzni fogok ezerrel, viszek mindent itthonról, csak velük lehessek:)
És Pesten.
Gyógyíthatatlanul szeretem Pestet és Budát:(
Ja, és jártam ma a fészbukodon, de nem hagytam nyomot:)
Pedig tetszett a vers-részlet, amit kitettél, nagyon.
Még bénázok a fészen, aztán inkább meglépek, minthogy hülye helyre hülyeséget írjak:)
Képes vagyok ugyanis ilyesmire:/
Ma este - kivételesen jó a kedvem:)
A fiam meg a barátnője meghívtak bennünket szentestére. Főzni fogok ezerrel, viszek mindent itthonról, csak velük lehessek:)
És Pesten.
Gyógyíthatatlanul szeretem Pestet és Budát:(