Hónapok óta nem fizetik ki a dolgozók teljes bérét, zuhan a termelés | Mi lesz a Dunai Vasművel?

Hónapok óta tart a kálváriája a Dunai Vasmű több mint 4500 dolgozójának. A Dunai Vasmű augusztus 14-én felmondta a pluszjuttatásokat biztosító kollektív szerződéseket, október óta pedig nemcsak a fizetésüket, hanem a béren kívüli juttatásaikat is csúsztatva kapják meg a dolgozók, a szakszervezetek szerint ezzel sorozatosan megsértették a Munka Törvénykönyvét.  A Vasas jogi útra terelte az ügyet, a bíróság pedig elmarasztalta a Dunaferrt.

Milyen reményei vannak a szakszervezeti vezetőknek, akik egyszerre küzdenek a törvénytelenül működő gyár korrupt vezetőségével, és a dolgozói fásultsággal?

A Partizán vendége Bábel Balázs, a Vasas alelnöke, aki korábban a Mércén írt arról, hogy mi viezetett oda, hogy egy Dunaferr méretű nagyvállalat nyíltan szembe mehet a törvényekkel, és Molnár László, a Dunai Vasmű dolgozója, helyi szakszervezeti vezető, akit kirúgtak a gyárból.

Mi van? Pénteken a rádióban kimondta: hajlandó beadatni a magyaroknak, csak legyünk már túl ezen az egész mizérián...        Fotó: Alexander NEMENOV / AFP

Elmarad az orosz vakcina magyar klinikai vizsgálata

""Ha vége ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár reánk, el kell temetni a halottakat, el kell takarítani a romokat, kenyeret kell adni az éhezőknek, valamilyen államfélét kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, ránk hagyott. De ez a kisebbik feladat. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban; ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből, a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény, magyar úri ember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar", vagy "úriember", tartani a markát s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a "jobboldaliság" igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt: de szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett "előkelő közhivatalnok"-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."