“A viszonyok embertelenek voltak. A fegyveres csoportok a törvényen kívül állónak tekintették magukat, és senki nem tudta megfékezni őket.” Axel Mutia Mburano így írja le a mindennapjait, amelyek egy kongói bányában teltek, ahol 15 000 sorstársával kézzel fejtette az ónkövet, és aranyat mosott a közeli folyóban puskacsövek árnyékában.

rendező: Mácsai Pál
író: Örkény István

szereplők:
Pogány Judit (Orbánné), Molnár Piroska (Giza), Csomós Mari (Paula). Kerekes Éva (Egérke), Szandtner Anna (Ilus), Békés Itala (Cs. Bruckner Adelaida), Jordán Tamás (Csermlényi Viktor), Polgár Csaba (Józsi)

• Zene „Don Giovanni K527: Là ci darem la mano”, előadó: Carol Vaness, Cheryl Studer, Frank Lopardo, Riccardo Muti, Suzanne Mentzer & Wiener Philharmoniker (iTunes)

Orbán Erzsi, nyugdíjas zene tanárnő Budapesten lakik. Évek óta titkoltan szerelmes a hajdani operaénekes csillagba - Viktor úrba. Titkai, emlékei és álmai egyetlen tudója a Németországban élő, gyógyíthatatlanul beteg lánytestvére. A végtelen telefonbeszélgetéseik és hosszú leveleik színes mozaikot alkotnak, melyekben a tények keverednek a fikciókkal, a mítoszok valósággá válnak, és az apró történések óriási jelentőséget kapnak. A Viktorral való heti találkozások rituáléja drámai hangulatúvá válik, amikor megjelenik Paula - Erzsi sorstársa. Neki szintén nem közömbös a volt énekes, sőt - kölcsönös érzelmeket ébreszt benne. Orbán Erzsi tragikus érzelmi válságba kerül. Egyre inkább beleőrül a szerelembe, nem képes megbirkózni a féltékenység érzetével, a szenvedély rohamaitól szenvedve egyre inkább az önpusztítás irányába sodródik. Végül nagy adag altatót vesz be... A hosszú alvásból felébredve jut el tudatához lánytestvére halálának híre.

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.
(John Lennon)

Figyelj arra, aki keresi az igazságot és őrizkedj attól, aki hirdeti: megtalálta.
(André Gide)

A titok a te foglyod, ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled. (zsidó közmondás)

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. (Helen Keller)

A sorozatban olyan embereket mutatunk be, akik már magyar állampolgárok, noha nem születtek annak. Aki hajlandó megismerni őket, egy új világba pillanthat be, hiszen a letelepedők magukkal hozzák saját országuk belső értékeit. Ezért, ha alkalmuk nyílik rá, ne felejtsék el megkérdezni tőlük: Miért Éppen Magyarország?