Olvasgatunk, netezgetünk? No, majd nem fogunk, esténként elballagunk, férfiak a kocsmába, asszonyok, leányok, legények a fonóba, őrizzük majd a hagyományt, meg azt a szép kultúránkat, amit mindenki el akar venni, de internetnek nyoma sem lesz. Egyfelől, mert nem lesz érdemes foglalkozni vele, másfelől, mert nem is lesz rajta semmi érdekes. És ez most speciel nem a magyar kormánynak lesz köszönhető.
Ebben a kis drótoktól öleltben nem vertek fel akkora port a jelek szerint a hírek, mint máshol – ahogy Örkény mondaná, gli Ungheresi (https://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2011/12/gli-ungheresi.html), minket csak a sóvám érdekel – a világ többi országában azonban az egeket ostromolja a káromkodás és a fogaknak csikorgatása. Mielőtt bárki is azt szűrné le ebből, hogy nálunk mennyivel jobb, mint máshol, jelezném: nem jobb, viszont annyival rosszabb, hogy mi csak azt látjuk, amit az orrunk elé tolnak, ezüsttálcán. Alkotmánymódosítást, focivébét, miegyebet. Az minket nem érdekel, mi lesz holnap, egyáltalán lesz-e holnap, mi történik a szomszédban, ha mi a körmünket faragjuk, felőlünk leéghet az egész világfalu. Akkor lássuk, mi ez a világrengetően rossz hír?