„Tudatosítani kell a társadalomban, a szegények, a hátrányos helyzetűek is emberek, nem tehetnek róla, hova születtek.”

Dr. Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete vendégül látta a nehéz sorsú debrecenieket, szokásos ingyenes ételosztásán, pünkösd vasárnapján, gyermeknapon. A szüleikkel érkező gyerkőcöket meglepetéssel vártuk. 

Ahogyan már sajnos megszoktuk, most is rengetegen vártak arra, hogy meleg ételhez jussanak a hosszú hétvégén. A pünkösdi hétvégén a Népkonyhák többsége nem üzemel, a hajléktalanoktól pedig a napi egy tál ételt is megvonta – nincs pénz! – a magát kereszténynek mondó kormányunk.

Ilyenkor sok debreceni családban is örülnek, ha kevéske ennivaló kerül a kopottas asztalkájukra. Megmondhatatlan, hogy hány gyermek fekszik le korgó gyomorral még a gyermeknapon is, mert nem futja a szülőknek vacsorára. Egy olyan országban élünk, ahol a milliárdokért kirakott kék plakátokról tudhatják az emberek milliói, „jobban élnek”. Mi azt látjuk, hogy mind többen kerülnek kilátástalan élethelyzetbe, számukra a civilek ételosztásai az életet jelenthetik. Hazánkban már régóta nincs szociális háló, egy embertelen, érzéketlen hatalom fogságában élünk. A szegényeknek nincs becsületük, jövőjük saját szülőhazájukban. A társadalom peremén, szánkivetetten tengődnek. 

Egy órával az osztás kezdete előtt már közel százan várták türelmesen, hogy ételhez jussanak. Többségük kisnyugdíjas volt, akik számára ilyenkor, hó végén komoly gondot okoz a megélhetés. Mind több házaspár érkezik kézen fogva, mert bizony kettőjük nyugdíja is kevés a tisztes, szerény megélhetéshez. A nap végére közel 180 főt tudtunk megvendégelni. 

A menü töltött káposzta volt, pizzával, friss kenyérrel, péksüteménnyel. Mindenki tisztességesen fel tudott pakolni, a családok hétvégén nem fognak éhezni. Sajnos repetát nem tudtunk adni, mivel olyan sok vendégünk volt. 

A gyermekek számára is igyekeztük emlékezetessé tenni a vasárnapot. A magunk szerény lehetőségei szerint igyekeztünk kis vendégeink arcára mosolyt csalni. Mindenki kapott csokit, nyalókát, édességet. A tombolán sok-sok ajándékot lehetett nyerni, valami véletlen folytán egyetlen gyermek sem ment el „nyeremény” nélkül. Fülig érő szájjal majszolták a pizzát, számolták a megnyert – életkoruknak megfelelő – ajándékokat. Volt zsivaj, kacagás, mosoly, jókedv.  Mint a „rendes”, közpénzből finanszírozott gyermeknapi eseményeken. 

Összeszorul a szívünk, amikor szomorú szemű kisgyermeket látunk, aki fogja szülei kezét, s várja, hogy meleg ételt ehessen. Sajnos egyre többen vannak. 

A korábbi ételosztásaink is felértek egy családi nappal. Csak ott nem a játékról, a zenekarokról, a bohócokról szólt a történet, hanem az ételről, a való világról. Mert aki éhes, az nem ingyen cirkuszra vágyik.

Ma erről sokan elfeledkeznek, és úgy gondolják, hogy jó pénzért – közpénzből – megszervezett eseményekkel palástolni tudják a városban, az országban a nyomort, a szegénységet. Ami nem látható, az nincs is – gondolják.  Pedig itt van a kilátástalanság a maga teljes valóságában, a mindennapjainkban.

A mi kis vendégeinket szüleik még a gyermeknapon sem tudják elvinni kirándulni, az állatkertbe, a moziba, strandra. Egy közös éttermi ebédre pedig még talán álmukban sem gondolnak. A legnagyobb ajándék számukra, ha este nem kell éhesen lefeküdni. Vágynak ők is a jóra, a szépre, de hamar megtanulják, milyen kegyetlen is a való világ. 

Pedig egyetlen gyermek sem tehet arról, hogy milyen családba születik. A társadalmunk egyik nagy igazságtalansága, hogy a szegénységből szinte lehetetlen manapság kitörni. Legtöbb nehéz sorsú gyermeknek esélye sincs arra, hogy jobb élete legyen, mint a szüleinek. 

Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. A mi „fizetségünk” ma is a csillogó gyermekszemek voltak. Köszönjük a támogatást a Fornetti KFT-nek, nagy örömet szereztek felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Hálásak vagyunk azoknak a debreceni polgároknak, akik adományaikat elhozták ma a Petőfi térre. Jó látni, vannak még jó emberek, akik önzetlenül segítenek a gyengébbeknek.

Az egyesület legközelebb 2022. június 25.-én várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.

Itt, a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.

Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS ÉLELMISZERT,  gyümölcsöt, burgonyát. Örömmel várunk gyermekjátékokat, könyveket is.

Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti.

Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963

Átutalással:

Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802

A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2023

Mi, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületének a  tagjai tudjuk, csak  egy csepp a tengerben a  hozzájárulásunk, de a sok-sok kis „csepp”, akár csodákra is képes lehet. Mert adni jobb, mint kapni. Hiszünk az emberi jóságban, a szeretet erejében.

Megfontolandónak tartjuk Beer Miklós püspök úr által mondottakat: 

„Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?” 

Tukoráné Kádár Ibolya 

az egyesület vezetője

https://kolozsvaros.com/2023/05/28/mert-mit-er-a-mi-boldogsagunk-amig-van-kisgyerek-aki-nem-kap-rendesen-enni-2/