A cionizmus egy eszme, melyet Theodor Herzl alkotott meg egy zsidó nemzeti állam létrehozására. A zsidó nemzeti államot jogilag a britek ágyazták meg. Nagy Britannia hozta meg a Belfour nyilatkozatot 1917-ben, ő ütemezte a bevándorlást, ő keverte a kártyát úgy, hogy arabok és zsidók ne éljenek békességben. Az ő direkt, vagy indirekt beavatkozásával jöttek létre azok a zsidó és arab fegyveres szervezetek, melyek előidézték a fekete-fehér látást, kizárva a két nép közti harmóniát és békét.

Az Iszlám mai kommunikációja, megjelenése éppen úgy csalóka, mint a cionizmusé. Bár az alapeszme a békén és a béke rendezőelvein alapszik, ezt körülbelül száz évvel ezelőtt átírták. Hogy kik? Hát ugyanazok, akik a Belfour nyilatkozatot tették és a cionizmust átírták. Csak pár név a brit elitből, akik a szaúdi királyi család tanácsadóiként, katonai stratégáiként meghatározták, hogy milyen Iszlámot szabjanak ki, akár a ruhát, az aktuális ellenséghez mérten. Percy Cox, az angol hadsereg tábornoka (Major-General), John Philby, a király tanácsadója, aki a Belfour nyilatkozat végrehajtásakor Jeruzsálem és Rijád között ingázott, egyébként a későbbi szovjet kettősügynök, Kim Philby apja. Valamint ne feledkezzünk meg Britannia két híres kémjéről, Thomas Edwards Lawrenceről (Arábiai Lawrence) és Gertrude Bellről (Arábiai Gertrúd). Ők rendelték meg Abdel Aziz királytól a vahabizmusnak azt a változatát, mellyel ki lehetett űzni a szunnita hashemitákat Mekkából és Medinából, a szúfita törököket az arab félszigetről és a síitákat a Perzsa öbölből.

Az Iszlámba bevonultak olyan ellenségképek, melyek korábban nem léteztek, létrejöttek azok a militáns szervezetek, melyek az Iszlám nevében kommunikálódtak és terjedtek a vahabizmus, szelefizmus, takfirija változatok, melyek gyűlöleten, kirekesztésen és erőszakon alapulnak. Hogy is lehetne ez másként, ha

ugyanazok az erők hozták létre Izraelt, mint Szaúd Arábiát?

A mai Iszlám elsőszámú áldozatai a muzulmánok. Rajtuk a bélyeg a világ eltorzulásáért, erőszakossá válásáért, stigmatizálódtak gondolataik, érveik. Mindeközben ez egy hatalmas játék, melynek mind áldozatul esünk. Elkárhoznak szent helyeink, hiszen ezekben főzik a legmérgesebb lelki táplálékot a hívők számára.

A Szaúd Arábiai Királyság, annak hivatalos megalakulása, 1932 előtt, nem létezett.

Ennek a sivatagos területnek a nyugati, Vörös tengert szegélyező partvonala Hidzsaz néven ismert. Ide esnek a zarándokhelyek, Mekka és Medina. A mai főváros, Rijád környékét és az ettől keletre fekvő sivatagot Nadzsd-nak hívták, ettől keletre volt az Al-Ahsza, ami a Perzsa parttal határos rész, valamint a déli tartományok, melyeket Al-Aszirnak hívnak. A keleti partot megszakította egy a törökök által uralt, stratégiailag fontos terület.

Maga az Al-Szaúd dinasztia Mohamed bin Szaúddal az élen 1744-ben kezdte el hódításait Nadzsd tartományban. Egy olyan iszlám Irányzatra támaszkodott, amely a klasszikus Iszlámmal köszönőviszonyban sem volt.

Ezt Mohammed Ibn Wahab (1703-1792) alkotta meg, aki addig facsarta, tekerte az Iszlámot, amíg abból a gondolat minden eleme kihullott és csak a gondolkodás nélküli feltétlen engedelmesség, valamint az erőszak maradt meg, mellyel a sivatagi törzseket a leigázandó többi törzs ellen lehetett fordítani.

Mohammed Ibn Wahab pszichopata módon gyűlölte az Iszlám síita ágához tartozókat, akik mind a mai napig Szaúd Arábia keleti tartományainak lakói. Ezt azért fontos tudni, mert itt vannak a leggazdagabb olajmezők.

Mohamed Ibn Wahab és követői, akiket ma vahabiták néven illetünk, a síiták lekaszabolására szólítanak, mert olyan számukra és gondolatviláguk számára idegen vallásgyakorlattal bírnak, ami a sivatagi beduin agy számára érthetetlen. Ilyen a kultúra, a temetők látogatása, emlékezés a halottakra, stb.

A vahabiták az Iszlámnak egy olyan ágát képviselik, akik véres harcot vívnak saját gondolattalan, alapeszméktől idegen, gyakorlatilag Iszlámnak nehezen nevezhető vallási irányzatuk terjesztéséért.

Mindent, ami ábrázolás, művészet, zene, tiltanak. Ez a tiltás annyira esztelen, hogy 1936-ban a Kába kövét is bálványnak nyilvánították és meg akarták semmisíteni. Ha akkor az iszlám világ Indiától Marokkóig nem fog össze és az Al-Azhar Kairóban nem hozza meg az ezt tiltó történelmi fatwáját, akkor meg is teszik.

Nos, az Al-Szaúdok ezzel a Mohamed Ibn Wahábbal szövetkeztek 1744-ben. Ő csinált nekik egy nem Iszlám Iszlámot, ami a mai napig Szaúd Arábia és az Öböl néhány régiójának meghatározó vallási irányzata. Ennek fejében Ibn Waháb az Al-Szaúd dinasztiát tette meg a hatalom letéteményesének. Tehát az Al-Szaúdok földi hatalma összeforrt a vahabizmussal.

Az Al Szaúd dinasztia 1902-1932 között vívta legvéresebb háborúit az arab törzsek, valamint a török hatalom ellen. Ehhez minden segítséget megkapott a britektől. A katonai sikerek eredményeként Nadzsd, Al-Ahsza, Aszir és Hidzsaz egyesült és 1932-ben a Szaúdi dinasztia nevét viselő királysággá alakult.

Ez a militáns felvonulás nem maradt annyiban a múlt század elején. A Szovjetunió afganisztáni inváziója idején a nyolcvanas években, ők alkották azt a dzsihadista csapatot, akik a CIA támogatását élvezve harci győzelmeket arattak, majd létrehozták az Al-Kaidát.

A 2011-ben kezdődött szíriai-iraki események újabb beszállást nyitottak számukra. Lefejező egységeik elhíresültek kegyetlenségeikről, melynek csúcsa az Iszlám Állam, ahol a barbarizmus, az agymosott pszichopata lét a mindennapok része lett. Mindez pedig az Iszlám nevében történik. Meddig tartható mindez?

A vahabizmus alapozta meg az Al-Kaida, a Boko Haram, Az Al-Shabab terrorszervezetek ideológiáját és hozta létre azok legvadabb mai hajtását a Takfiriya tant, ami az Iszlám Állam irányzata.

Minden hitetlen, ami nem mi vagyunk és elpusztítandó, szól a hirdetés. Fennmaradni és terjeszkedni, hangzik a jelszó. És ez a jelszó ugyanaz, mint a cionizmus jelszava. Csupán az egyik arabul, a másik héberül, vagy ivritül hangzik el.

Kik is az Al-Szaúdok, mi ez az ámokfutás, amit rendeznek és mennyire vannak a bukástól? Egyáltalán, hogy férhet ennyi arabok és Iszlám elleni gyűlölet ebbe a dinasztiába? Miért ez a sok vér és valláshamisítás?

https://fuhu.hu/a-szaudi-uralkodohaz-es-a-wahabizmus-1/

Szaúdi uralkodóház és a vahabizmus 2. – Al Szaúd eredete

Lássuk, hogy jött létre az Al-Szaúd klán és abból az uralkodó dinasztia? Engedjék meg, hogy a www.orientalista.hu cikkét közöljem.

A témában a kutatómunkát és publikálást Mohammed Shaker végezte, aki az alábbi kérdésekre kereste a választ:
A szaúdi család tagjai az Anza bin Wa’el törzsből származnak-e? Az iszlám a tényleges vallásuk-e? Vajon arab származásúak-e egyáltalán?

Kutatómunkájával Shaker úr leleplezte a szaúdi rezsimet és azokra a válaszokra jutott, amire az iraki katonai hírszerzés is…

A muszlim naptár szerint 851. évben (mely a Gergely naptár szerint: 1447. év) az Anza törzs egyik ágának, az Al-Masaleekh-nek férfi tagjai karavánnal szállították a gabonaféléket (búzát, kukoricát), valamint egyéb élelmiszereket Irakból Nadzsd-be.
A klán vezetője Sahmi Bin Hathool volt. Mikor a klán elérte Basra (Irak) városát, a csoport tagjai egy zsidó kereskedőt kerestek fel, akinek a neve Mordakhai bin Ibrahim bin Moshe volt. Az alku során a kereskedő megkérdezte tőlük: “Honnan származtok?” Amire azt válaszolták: “Az Anza törzs Al-Masaleekh klánjából.” Amikor a zsidó kereskedő meghallotta ezt a nevet, felderült és nagy szeretettel üdvözölte őket. Azt mondta, hogy ő maga is az Al-Masaleekh klánból származik, mégis Basra-ban (Irak) kell élnie, egy családi viszály következtében, ami az ő apja és az Anza törzs néhány tagja közt gerjedt.

Miután a zsidó elmesélte a klán tagjainak ezt a kitalált mesét a származására vonatkozóan, megparancsolta szolgáinak, hogy a klán összes tevéjének zsákját töltsék meg búzával, datolyával, gyümölcsökkel.

A figyelemreméltó nagylelkű tett meglepte az Al-Masaleekh klán tagjait és vélhetően felkeltette a büszkeségüket is, hogy megtalálták ezt a szeretetteli rokonukat Irakban, aki az élelmiszer utánpótlást részükre biztosítani tudja. Elhitték, amit a zsidó mondott és mivel az egy gazdag kereskedő volt, nekik pedig szükségük volt az élelmiszerre, egyből köreikbe fogadták.

Amikor a karaván indulásra készen állt, hogy visszatérjen az élelmiszerekkel Nadzsdba, a zsidó kereskedő azt kérte tőlük, hogy velük utazhasson, mert szeretne visszatérni eredeti hazájába, Nadzsdba. A klán tagjai szándékát teljes szívvel üdvözölték és boldogan hívták el magukkal.

Így a (titkolt) zsidó a karavánnal Nadzsdba utazhatott. Miután odaért, propaganda tevékenységekbe kezdett. Azt a hazugságot híresztelte magáról, hogy ő is egy közülük való rokon, így jelentős számú hívet sikerült gyűjtenie maga köré. Mikor már elegen szimpatizáltak vele, meglepetésszerűen egy ellenzéki kampányt indított el sajátos nézeteit terjesztve az akkori Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk ellen, aki egy muszlim vallási prédikátor volt Al-Qassemben.

Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk prédikációinak vonzáskörzete nem csak Nadzsd régiót foglalta magában, hanem Jement és Hidzsazt is, így őt sokan követték. Ezért a zsidó próbálkozása nem vezetett eredményre és arra kényszerült, hogy elhagyja Al-Qassem városát. Átköltözött AL ISHA-ba, ahol megváltoztatta a nevét Mordakhairól Markhan bin Ibrahim Musa-ra. Majd megváltoztatta lakóhelyét és Diriya nevű nagyobb város közelében, Al-Quteefben telepedett le.

Itt a lakosság körében elkezdett egy kitalált történetet terjeszteni Mohammed próféta pajzsáról. Ez arról szólt, hogy a pogány arabok zsákmányként megszerezték Mohammed próféta pajzsát a muszlim araboktól, melynek következtében harc robbant ki a pogány és a muszlim arabok közt. A pogány arabok viszont eladták egy Banu Qunaiqa nevű zsidó klánnak a pajzsot, akik megőrizték ezt a kincset!

Történeteivel fokozatosan erősítette és növelte a pozícióját a beduin lakosság körében. Történeteinek lényegi mondanivalója az volt, hogy Arábia szerte a zsidók nagyon befolyásosak és jogosan, kiérdemelten tisztelik őket.

Beszédeivel sok fontos személyt nyert meg a beduinok közül, ezért úgy döntött, hogy tartósan letelepedik Al-Quteefben. Úgy érezte, hogy e település elnyerte bizalmát és ez lesz az ő főhadiszállása a Perzsa-öbölben. Ezt a helyet egy ugródeszkának tekintette és arra törekedett minden erejével, hogy létre jöhessen egy zsidó királyság a Perzsa-öbölben.

Az ambiciózus terv végrehajtásához a sivatagban élő arab beduinokhoz közeledett és mindent megtett, hogy elnyerje a támogatásukat. Majd egyre gyakrabban illette magát a “király” jelzővel. Ám a beduinok utánajártak ki ő valójában és az Ajaman és a Banu Khaled arab törzsek rájöttek a zsidó valódi kilétére. Arra is rájöttek, hogy milyen ravasz tervet eszelt ki. Úgy döntöttek, hogy véget vetnek életének. Megtámadták és elfoglalták azt a várost, ahol élt, de hívei segítségével sikerült valahogy megszöknie.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy farmon talált menedéket az akkori Al-Malibeed Ghusaiba közelében Al-Aridban, amit ma úgy hívnak: Al-Riyad

Azt kérte a farm gazdájától, hogy nyújtson számára menedéket. A gazda vendégszerető volt, ezt azonnal teljesítette és segített neki. Egy hónapot sem töltött segítőkész befogadóinál, amikor meggyilkolta a föld urát és annak összes családtagját, majd utána úgy tett, mintha egy betörő tolvajbanda hajtotta volna végre mindezt. Később már azt mondta, hogy még a katasztrófa bekövetkezte előtt megvásárolta a gazdaságot a földdel együtt a családtól. Ennek megfelelően a föld uraként volt joga ott élni. Ezután új nevet adott a területnek. Elnevezte Al-Diriyanak, azaz azt a nevet adta a földterületnek, ahonnan korábban elmenekült.

A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy vendégházat épített áldozatai földjén, amit Madaffanak nevezett el. A vendégek közül (talán a meghívott zsidó rokonai közül is) maga köré gyűjtötte a képmutatókat, akinek segítségével hamis propagandát tudott terjeszteni, méghozzá azt, hogy ő egy prominens arab sejk.

Cselszövést hajtott végre Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk, azaz az eredeti ellensége ellen és megölte (ölette) egy merénylettel Al-Zalafi város mecsetében.

Ezt követően már elégedett volt és biztonságban érezte magát Diriyaban, állandó otthonában. Poligámiában élt nagyon sok nővel és sok gyermeket nemzett, akiknek tiszta arab neveket adott.

Amikor leszármazottai felcseperedtek, apjuk nyomdokaiba léptek és összefogva, összeesküdve az arab nemzet ellen – magukat Szaúd klánnak nevezve – illegálisan foglaltak el földterületeket, megöltek minden embert, aki terveiknek keresztbe akart tenni.
Különféle megtévesztéseket használtak céljaik eléréséhez: vagy megvetették a lelkiismeretes és másképp gondolkodó embereket, vagy intrikákat, hazugságokat terjesztettek róluk. Pénzt és nőket ajánlottak fel befolyásos embereknek, különösen azoknak, akik ezen zsidó család igazi életrajzát vezették, amely aztán a történelemírókat is félrevezette valós eredetük tisztázásában. Eközben magukat a legelőkelőbb arab törzsektől származtatták, mint a Rabi’a, az Anza, vagy az Al-Masaleekh.

Feltűnően álszent az a jelenség, hogy napjainkban a szaúdi királyság könyvtárait egy volt igazgatóról elnevezve úgy hívják, hogy Mohammad Amin Al-Tamini. Arról az emberről nevezték el ugyanis a királyi könyvtárakat, aki a zsidó szaúdi család részére készített egy családfát, ami összeköti őket a nagy Mohammad prófétával. A hamis munkáért 35.000 egyiptomi fontot kapott az akkori szaúdi nagykövettől Kairóban 1943-ban (a muszlim naptár szerint 1362-ben). A nagykövet neve: Ibrahim Al-Fadel volt.

Mint fent említettük, a szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) poligámiában élt, rengeteg nőt vett feleségül és sok gyermeket nemzett. Jelen pillanatban is ez folyik.

Mordakhai egyik fiának, Al-Maqarannak az első gyermekét Mohammad-nek nevezték el, a másodikat pedig Szaúdnak, aki a mai Szaúd-dinasztia névadója.

Szaúd leszármazottai (a mai szaúdi uralkodó család) egy merénylet sorozatot indítottak az arab törzsek prominens vezetői ellen azzal az ürüggyel, hogy e vezetők hitehagyottakká váltak, eltávolodtak az Iszlám vallástól, elhagyták a Korán tanítását, így megérdemlik a szaúdi kárhoztatást és lemészárlást.

A szaúdi uralkodó család történelemkönyvének 98-101 oldalain a családi történész kijelenti, hogy az összes ember a Nadzsd régióban istenkáromló, vérüket kell venni, földjeiket elkobozni, az asszonyaikat ágyasukká tenni.

Ez mindaddig nem hiteles muszlim meggyőződés, míg azt Mohammad bin Abdul Wahab szektához tartozó nem állítja (a családi történész). A szekta eredete szintén zsidó gyökerű Törökországból.

A vahabita tanok, melyeket a szaúdi család átvett, alapul szolgáltak arra, hogy elpusztítsanak minden lakót: férfiakat, gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják, továbbá a terhes nőket hasba szúrják, gyerekek kezét levágják. Mindezt a vahabita szekta engedélyezi, sőt kötelességnek tartja azokkal szemben, akik nem követik a vahabita irányzatot.

Az Al-Szaúd család mindent megtett, hogy egy Iszlámmal szembeforduló vallási szekta neve alatt embereket terrorizáljon és gyilkoljon.

Az Al-Szaúd dinasztia brutális atrocitásokat követett el 1749-ben (muszlim naptár szerint 1163-ban), amelyet követően az egész Arab-félszigetet családi nevük után Szaúd-Arábiára neveztek át, mintha az egész régió az ő személyes ingatlanjuk lenne, ahol az összes többi lakó az ő rabszolgájuk. Az ő dolguk az, hogy éjjel-nappal robotoljanak gazdáiknak. Emellett a dinasztia kizárólagosan a saját kezében tartja az ország természeti kincseit.

Ha bárki panaszkodik, vagy felemeli a hangját bármely despotikus szabály ellen, amit az Al-Szaúd hozott, annak a dinasztia közterületen veszi fejét.

Egy szaúdi hercegnő a kíséretével egyszer ellátogatott Floridába és 90 szobát bérelt ki a Grand Hotelben 1 millió dollár/éjszaka körüli áron. Az eset kapcsán hallott-e valaki olyan alattvalóról, aki ezt negatív fennhangon kommentálta volna? Nem, mert ha volt is ilyen, arra ismerős sor várt: halál szaúdi kardok által, köztéren.

Az 1960-as években a Szawt Al-Arab rádióállomás Kairóban és a Jemen rádióállomás Sana’a-ban megerősítette a szaúdi család zsidó származását. Faisal Al-Szaud király akkoriban nem tagadta meg családja zsidó származását, mert kijelentette – amit a Washington Post 1969.szeptember 17-én közölt:

” Mi a szaúdi család a zsidók rokonai vagyunk, és ellenezzük azokat az arab, vagy muszlim hatóságokat, akik bármilyen antagonizmust mutatnak a zsidókkal szemben, hiszen velük békében együtt kell élni. A mi országunk (Arábia) a forrás, ahol az első zsidó felemelkedett és leszármazottai szétszóródtak az egész világon”

A szaúdi jogtanácsos, Hafez Wahbi említi az “Arab-félsziget” című könyvében, hogy Abdul Aziz Al-Szaud király, aki 1953-ban hunyt el, a következőt mondta: “Üzentünk (szaúdi uralkodók), hogy találkoznánk valamennyi arab törzzsel. Ennek során egy érkező arab küldöttségből nagyapám számos sejket csukatott börtönbe a Matheer törzsből. Amikor jött egy másik küldöttség ugyanebből törzsből azzal a kéréssel, hogy elengedjék a foglyokat, Szaúd Awal (a nagyapja) azt a parancsot adta ki az embereinek, hogy vágják le minden bebörtönzött fejét, főzzék meg az áldozatok húsát, majd ezt szolgálják fel a követeknek a megalázásukra tartott banketten. A követek, mikor megtudták, hogy a hozzátartozóikat tálalták fel, elborzadtak és elutasították az ételt, de Szaúd Awal megparancsolta az embereinek, hogy akik nem hajlandóak a húsból enni, azoknak vágják le a fejét.

Ilyen és ehhez hasonló bűntetteket követtett el ártatlan emberekkel szemben, akiknek az volt a “bűnük”, hogy “ellenzékiek” voltak. Ő volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó.
Hafez Wahbi leírt egy másik történetet is, ami a nagyapjáról fentiekben nyilatkozó Abdul Aziz Al-Szaud királlyal kapcsolatos. Egy sejk érkezett a Matheer törzsből a királyhoz, aki egy prominens fogoly szabadulásáért járt közben. A király a sejket kivégezte, majd megfürdött vérében, mielőtt imádkozni kezdett.

Az iraki katonai hírszerzés igazgatósága egy elmarasztaló, világrengető jelentés adott ki, miszerint Muhammad bin Abd al-Wahhab, a vahabita-takfiriya Iszlám vallási ág alapítója és a Szaúdi uralkodóház, akik a legnagyobb támogatói és a vallás terjesztésnek finanszírozói, – mind leszármazottai a Sabbatista fanatikus zsidó szektának, amely tagjai eredetileg Törökországban éltek és ott gyakorolták az Iszlám hitet nyilvánosan, de titokban a misztikus, kaballisztikus judaizmust követték.

Na de, nem tök mindegy?

Melyik arab nem rokona a zsidóknak? Vallási alapon minden Muszlim az, hiszen a közös ős Ábrahám. Genetikai alapon, pedig nem tudták egymást kikerülni. Hasonló eset a magyarság és annak „echte” volta.

Tegye fel a kezét a Kárpát medencében az, akinek nem csörgedezik ereiben szláv, sváb, cigány, román, török vagy akármilyen más vér?

Ugye lehetetlen, hogy ez ne így legyen? Ha a népek egymással szövetségesek, akkor feleségül veszik a nőket, ha meg ellenségek, akkor megerőszakolják a nőket. Az eredmény minden esetben ugyanaz: a nőket idegenek keresztezik át. Durva, de így van! Lássuk a Koránt:

Megszabadítottunk titeket a Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedéssel sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, megszégyenítették asszonyaitokat. S ebben bizony, a hatalmas próbatétel Uratoktól. (Korán 2:49)

Ugyanez a gondolat található még itt: 14:6, 28:4 és 40:25

Ha a fáraó megölette a zsidó férfiakat és a nőket rabszolgának használta, akkor ebből két következmény származik:
– a zsidóság anyai ágon lesz követhető
– A fáraó népe ezzel magát keresztezi át zsidóvá, akár akarja, akár nem.

Ezek után kevéssé hihető, hogy az egymás mellett élő népekben ne csordogálna egymás vére. Ha pedig valaki piszkosul tisztán tartotta vérvonalát és csak saját körein belül nősült, az beltenyészetté vált és kipusztult. Ez ilyen egyszerű. Tehát, hogy a szaúdiak zsidók, vagy sem, ez azért lényegtelen, mert arrafelé mindenki szegről-végről zsidó, ahogy minden zsidó szegről-végről arab, vagy más. Genetikailag ez így fest. Kulturálisan pedig mindenki az, aminek tartja magát.

https://fuhu.hu/szaudi-uralkodohaz-es-a-vahabizmus-2-al-szaud-eredete/