Fotó: A 2021. évi költségvetési törvényjavaslat az Országházban a tervezet benyújtásának napján, 2020. május 26-án. MTI/Koszticsák Szilárd
Valószínűleg senkit nem lepett meg, hogy a kormány jelentősen módosította a 2022 tavaszán elfogadott 2023-as költségvetési tervezetet. Az átírás módja, és egyáltalán, a mostanra kialakult helyzet viszont tényleg példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar történelemben. Vagyis az, hogy
- az aktuális költségvetés rendeleti úton, az Országgyűlés totális nélkülözésével lépjen hatályba;
- hogy aztán ezek után a parlament elé terjesztett éves költségvetési tervezet megvitatása és megszavazása ugyanabban az évben történjen meg, amire a költségvetés vonatkozik.
Joggal vethető fel, hogy az egyelőre a Magyar Közlönyben megjelent, ömlesztett táblázat formájában létező 2023-as magyar költségvetés január közepi parlamenti megvitatása és szavazásra bocsátása – ami egyelőre egy ígéret, noha Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszteré – így lényegében kommunikációs-politikai gesztussá üresedett.
z jelzi azt is, hogy a magyar költségvetésnek milyen szerepet szán a kormányzat. A költségvetés mostanra lényegében irrelevánssá, számonkérhetetlenné és átláthatatlanná vált. Eltűnt útközben az átláthatóság és indoklás szándéka is: a mostani táblázat például nem jelzi az előző év költségvetési adatait, de az előző költségvetési tervezethez képesti eltéréseket sem. A költségvetési tételekből kiolvasható intézkedéseket sem rögzítik sehol, ugyanis nincs törvényi indoklás.
A 2011-ben civil kezdeményezésként létrehozott nonprofit elemző központ, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) felmérése szerint a magyar költségvetés a legátláthatatlanabb az Európai Unióban (EU), de előzik EU-n kívüli, hosszú távon az EU-ba igyekvő országok is.
Az aktuális, 2023-as költségvetési előirányzat tehát háromszorosan is szimuláció:
- egyrészt már az első megszavazásakor minden alapot nélkülöztek a benne lévő célszámok,
- másrészt az év végén elfogadott költségvetés nem ment át lényegében semmilyen külső egyeztetési folyamaton és kormányrendelet léptette hatályba,
- harmadrészt az országgyűlési képviselők úgy fognak róla szavazni, hogy csak elviekben van lehetőség a módosítására.
De az aktuális költségvetési tervezet történetében más figyelemre méltó momentumot is találunk. A tervet az elvileg a magyar költségvetés elfogadásának folyamata felett őrködő testület, a Költségvetési Tanács jóváhagyta december 27-én. Pontosabban a 3 tagból kettő, Kovács Árpád egyetemi oktató, volt Állami Számvevőszék-elnök, volt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő felügyelőbizottsági tag, és Windisch László jelenlegi Állami Számvevőszék-elnök. Az utóbbi időben a kormánnyal szemben kritikus hangot megütő Matolcsy György jegybankelnök nem írta alá a dokumentumot, arra hivatkozva, hogy nem volt módja lemondani külföldi útját.
De hogyan jutottunk el odáig, hogy a költségvetés ilyen mértékben veszítette el relevanciáját?
A legfontosabb okokat Romhányi Balázzsal, a KFIB vezetőjével vettük végig.
- A legjelentősebb kiüresítő lépés az éves költségvetési vita előrehozása tavaszra. Ezt 2016 óta következetesen követik az Orbán-kormányok, elvileg azért, mert egy bizonytalanabb makrogazdasági környezetben ezzel növeli a kormány a tervezhetőséget. Csakhogy az év első felében megbecsült számok önmagukban a levegőben lógnak, nem illeszkednek legitim középtávú pénzügypolitikai stratégiába.
- A korai tervezésben, és általában a magyar költségvetés-politikában nem különböztetik meg a makrogazdasági folyamatoktól függő tételek és a kormány belső szándéka szerinti költéseket, így a teljes költségvetés kitett a tavasszal kevésbé becsülhető jövőbeni külső gazdasági folyamatoknak. A költségvetés ezért épp azt a célját nem tudja betölteni, hogy tompítsa a makrogazdasági hatások generálta ingadozásokat.
- A korai elfogadással is összefügg, hogy kialakult a rendszeres, évente többszöri módosítások gyakorlata, ami egy-egy téma vagy intézkedés költségvonzatát és általában a költségvetés alakulását is átláthatatlanná teszi. Ehhez tartozik az év végén kiszórt milliárdok gyakorlata is, amely tételek gyorsan kikerültek így az államháztartásból, elkölteni viszont már nyilván nem lehetett abban az évben.
- A különböző tartalékok és védelmi alapok egyre gyakoribbá váltak a költségvetésekben. Ezekből könnyen lehet lényegében bárhova átcsoportosítani, még különösebben meg sem kell indokolni, sokszor utólag, a költségvetés végrehajtását ellenőrző zárszámadási jelentésből sem lehet visszafejteni. A 2023-as költségvetés legfrissebb tervezete például az előző tervezethez képest is 170 milliárdról 255 milliárdra növeli a tartalékok összegét a kedvezőtlen világgazdasági környezet miatt.
- 2010-től és különösen 2016 után folyamatos a költségvetési politika lazítása, vagyis egyre könnyebb és könnyebb lett a kormányoknak eltérni a költségvetéstől. A kormány jogosítványai ezen a téren jelentősen bővültek, kikerültek a folyamatból az önkorlátozó mechanizmusok.
- Az Országgyűlés Költségvetési Bizottságában elfogyott a munka. A 2010-es évek első felében a kormány a házszabály szerint ellenzéki vezetésű Költségvetési Bizottság hatókörét lecsökkentette, a költségvetési vitákat a kormánypárti vezetésű Gazdasági Bizottságba delegálta. Csak a költségvetés és zárszámadás elfogadása maradt a Költségvetési Bizottságban – nem véletlen, hogy a bizottság egyre kevesebb percet tölt ülésezéssel. Az alábbi grafikonon
- látható a Költségvetési Bizottság vitával töltött perceinek száma ülésszakonként 2010 és 2021 között.
- Az elvileg független, 2008-ban létrehozott, majd 2010 után kisöpört és jelentősen átszabott, elméletben a költségvetés és az államadósság mértékre vonatkozó előírások betartását ellenőrző Költségvetéi Tanácsnak – tagjait már nem az országgyűlés választja, hanem a köztársasági elnök jelöli ki, valamint a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék adja – csak véleményezési és vétójoga van. Ugyanakkor a megbízhatóan pozitív értékeléseiben szereplő állítások nem konkrétak, nem lehet rájuk valódi vitát alapozni, a vétó viszont inkább elvi lehetőség.
A magyar költségvetés átláthatatlanságára szemléletes példa Romhányi Balázs költségvetési gyakorlati elemzése, aminek során a szerző arra tett kísérletet, hogy összeszámolja, mennyit költött egy adott évben a kormány felsőoktatásra – a szakember azonban nem jár sikerrel. (A K-monitor egyik projektjének köszönhetően létezik egy átlátható 2023-as költségvetés is, de ebben egyelőre a korábbi számok szerepelnek.)
A fentieken túlmenően a 2023-es költségvetés pozíciója azért is különleges, mert két okból is rendkívüli jogi környezetben született.
Egyrészt jogilag az ukrajnai háború miatt rendezi a magyar kormány rendeleti úton a költségvetést, és ezt már december 8-án lefektette: a veszélyhelyzeti eljárásban a tervezet előkészítése során nem kell alkalmazni az államháztartási törvény központi költségvetés előkészítésére, szerkezetére, tartalmára vonatkozó rendelkezéseit. Ehelyett csak azt köti ki a jogszabály, hogy a tervezetnek átláthatónak és észszerűen részletezettnek kell lennie.
Másrészt az Európai Unió (EU) 2020 márciusában felfüggesztette az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat – az államadósság nem haladhatja meg az éves GDP 60 százalékát, a költségvetés hiánya a 3 százalékot –, és egyre több olyan hang van az EU-ban, amely támogatja a kritériumok lazítását. Ez a vita azonban nem lefutott, és valamikor idén várható, hogy a pénzügyminiszterek döntésre jutnak.
2023-ra a kormány jelenleg GDP-arányosan 3,9 százalékos hiányt jósol.
Frissítés: 2023.01.10. A cikk végén eredetileg a kiadási főösszeghez arányosított hiány mértékét írtuk, 7 százalékkal, ám a hivatalos, Pénzügyminisztérium által is közreadott előrejelzés GDP-arányosan számol, így erre cseréltük.
https://g7.hu/penz/20230110/eljutott-oda-a-magyar-kormany-hogy-az-eves-koltsegvetes-haromszorosan-is-ures-szimulacio/
