Egy hét alatt eldőlhet a Dunaferr sorsa, közleményük szerint ennyit bírnak ki a kohó leállása után. Újra indulhat-e a kohászat, képes lesz-e talpra állni a Dunaferr? – ezt tudakoltuk szakértőtől, és beszéltünk a kokszbeszállító céggel is, amelyik állítólag megtagadta a szállítást.
Értelmes megállapodásban vagyunk érdekeltek, mindent megteszünk azért, hogy sikerüljön megegyezni az ISD Dunafer Zrt.-vel
– válaszolta a 24.hu-nak a Dunaferr-ügy főszereplője, a Donau Brennstoffkontor GmbH (DBK) ügyvezetője, Gara Róbert. Azért kerestük, mert a dunaújvárosi vasmű vasárnap kiadott drámai hangú közleményében lényegében a gyártás leállítását jelentette be, és ennek okaként a DBK-t nevezte meg: „A leállás közvetlen oka, hogy a nélkülözhetetlen alapanyag – koksz – beszállítását évtizedek óta végző partner, a DBK, váratlanul megtagadta a szállítást.” A következmény pedig 4500 ember munkahelyének az elvesztése, továbbá óriási anyagi veszteség lehet, mert a leállított két olvasztóra néhány hetes leállás után keresztet lehet vetni, ezeket folyamatos üzemre találták ki, egy vagyonba kerül, mire újraindíthatják.
Kíváncsiak voltunk, hogy a DBK miért tagadta meg a szállítást, vajon az orosz szénre augusztustól érvényben lévő szankciók, esetleg kifizetetlen számlák állnak-e a háttérben, de Gara Róbert semmilyen részletet nem kívánt elárulni, megismételte, hogy csakis a megállapodáson munkálkodik.
A DBK paramétereit, illetve a dunaújvárosi vasmű előéletét végig tekintve egyik feltételezés sem tűnik alaptalannak. A Dunaferr utolsó leadott mérlege alapján 54 milliárd forint veszteséget mutatott ki, másfél éve pedig ott tartott, hogy több tucat beszállítója kérte a felszámolását, mert nem fizetett határidőre. Az akkoriban tomboló keresletet nem tudta kihasználni, az alapanyag csak csordogált, a termelés 30 százalékon ment. Az sem az első eset, hogy gond van a kokszellátással. Tavaly tavasszal például arról írtunk, hogy kokszellátási korlátozást vezettek be a nagyolvasztóműben – emiatt felvetődött, hogy le kell állítani azt a két kohót, ami a nyersvasat gyártja –, mivel a Dunaferr nem fizet a kokszért.
A kokszot az egyik Dunaferr-leány biztosítja, ehhez az alapanyagot, a kokszolható szenet pedig külső cégektől veszik. Így kerül a képbe a DBK. Utóbbi beszerzési forrásai között az Egyesült Államok, Csehország, Lengyelország, Kanada mellett Oroszország is szerepel, az Oroszországból történő beszerzést pedig tiltják az uniós szankciók. A cég mérlegbeszámolójához fűzött kiegészítő mellékletből azonban az derül ki, hogy ez valószínűleg nem okoz fennakadást, legalábbis az orosz-ukrán háborúból fakadó kockázatokat elemezve arra jutottak, hogy az nem veszélyezteti a DBK működését, „a tradicionálisan használt orosz alapanyagokat a társaság más beszerzési forrásból pótolni tudja”.
A DBK egyébként méretes cég, 100 milliárd forint volt az árbevétele 2021-ben, nyereségesen működik, tavaly 2 milliárd 770 millió forint adózott eredményt ért el és ebből 1,3 milliárd osztalékot vehetett ki a tulajdonos, a bécsi székhelyű DBK-Donau Brennstoffkontor GmbH. Ennél érdekesebb, hogy utóbbi egy osztrák céginformációs honlap szerint 10 százalékban a Donetsk Industrial Union Ltd.-é, 40 százalékban érdekelt benne a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt. is, a legnagyobb tulaj pedig a Baustoffimportkontor GmbH. Ezek szerint
Iparági forrásunk szerint ugyanakkor nem érdemes a cégnyilvántartásokat böngészni, valójában orosz-ukrán cégről van szó – ahogy a Dunaferr esetében is.
Az orosz szén és egyéb alapanyagok szállítását agyonvágták a szankciók, így az egész európai acélgyártás alapanyag nélkül marad. Sorban állnak le a nagy gyártók, már 15 európai gyár állította le vagy függeszti fel a termelését. Forrásunk szerint amíg szankciók vannak, addig nyűglődni fognak az európai gyártók. Farkas Norbert / 24.hu A Dunai Vasmű főbejárata 2021. április 19-én.
Pénzügyi oka lehet a leállásnak
A Dunaferrben két kohó van: az egyik nagyolvasztót már hetekkel korábban leállították, a másikat múlt pénteken, ami elég nagy bajt jelez. A vasmű közleménye szerint az, hogy mindkét kohó áll, végzetes következményekkel járhat, ezért állami közbeavatkozást várnak. A kokszhiány miatt bekövetkezett kényszerű leállás azt jelenti, hogy jelenleg nincs lehetőség nyersvas- és acélgyártásra a Dunaferrnél.
A túlélésére az egyetlen esélyt abban látják, ha egy héten belül újra tudják indítani a nagyolvasztókat. Egy hosszabb leállás ugyanis – elsősorban az újraindulás műszaki kockázatai és költségei miatt – ellehetetlenítené a vasmű működését. A cég közleményében hivatkozik arra is, hogy nagyon megdrágult az energia, ezért az előállítás költségeit nem fedezi a jelenlegi értékesítési ár, és emiatt állami segítséget várnak.
Az ügyben megkerestük a Technológiai és Ipari Minisztériumot, de cikkünk megjelenésig nem kaptunk választ.
Tudomásom szerint nem fordult még elő, hogy az egyes kohót úgy állították volna le, ahogy most
– mondta megkeresésünkre Lukács Péter, aki korábban a Dunaferr műszaki vezérigazgatója volt, de most is figyelemmel kíséri a cég életét. Máskor nagyjavítás alkalmával állítják csak le a kohókat – kiürítik, darabjaira szedik, megjavítják, lecserélik a szükséges alkatrészeket, majd újraépítik és feltöltik a kohót az induláshoz. Ehhez képest a mostani leállás „egyedi” lehetett, mert nem nagyjavítás miatt történt. Egy ilyen leállásnak is megvan a technológiája, az újraindítás azonban bonyolultabb és hosszadalmasabb lesz, mint egy karbantartás miatti leállásnál – magyarázta. Úgy tudja, a kettes kohót másképp állították le – olyan átmeneti javítási protokollal, közepes karbantartási igénnyel, ami máskor is előfordul, ezért ennek újraindítása is könnyebb lehet. De most nem maga a karbantartási igény volt a leállás oka, hanem az alapanyaghiány.
Véleménye szerint azért nem szállított a DBK kokszot az acélműnek, mert valószínűleg nem fizették ki őket. Az acélgyártáshoz szükséges kokszgyártás úgy történik, hogy a DBK megveszi a szenet, és a Dunaferr berendezésein kokszot állít elő, melynek egy részét eladják másnak, más részét a Dunaferrnek. A DBK-nak tehát alapvető, hogy szállítani tudjon a Dunaferrnek – magyarázta a korábbi műszaki vezérigazgató.
Az energiaárak változása kevéssé érinti a céget
A cég közleményében erősen hivatkozik arra is, hogy nem tudják a megcsappant kereslet és a jelenlegi alacsony értékesítési árak mellett kigazdálkodni a jelentősen megnövekedett gáz- és áramdíjakat. A szakember azonban úgy véli, mivel a Dunaferr integrált vasmű, ezért az energiaárak emelkedése nem érinti őket olyan mértékben, mint azokat a vasműveket, ahol nem integrált a működés. Az acéliparban az energia nagy részét jellemzően szénből (illetve a szénből készített kokszból nyerik), nem gázból és villamos energiából – magyarázta. Ritka ma már az olyan integrált acélgyár, mint a dunaújvárosi, ahol még kokszolómű is tartozik a gyártáshoz – tette hozzá.
A kokszgyártás során kamragáz keletkezik, ami szénalapú, és felhasználható villamos energia előállítására – ezzel élnek is a Dunaferrnél, működik egy villamos energiát is termelő erőmű. Így a hulladékgázokkal és -gőzökkel jelentős mennyiségű „hulladékenergiát” tudnak visszaforgatni a rendszerbe, és kevésbé kiszolgáltatottak a külső energiaforrásoknak. Az a leghatékonyabb, ha jól pörög a gyártás, maximumon megy a kokszgyártás, az elektromos energia előállítása. A kohók leállítása semmiképpen nem optimális, a kokszgyártónak sem, hiszen neki is az az érdeke, hogy menjen a termelés. Ha viszont nem megy a kokszgyártás, ha leállnak a kohók, akkor nincs kohógáz és kamragáz, így kívülről kell beszerezni egyre több energiát, ami rontja az egész működés egyensúlyát.
Mohos Márton / 24.hu
Ahol nincs integrált rendszer, ott nagyobb szerepe lehet az energiabeszerzésnek, és azokban az acélgyártó üzemekben valóban indokolhatta az energia drágulása az átmeneti leállást, de a Dunaferrnél – véleménye szerint – ennek fő oka a gyártási kapacitások jelenlegi nagyon alacsony kihasználtsága, és az ebből eredő hatékonyságcsökkenés. Náluk inkább fizetési problémák lehetnek a háttérben.
Fényes jövő állhatna a Dunaferr előtt
Az utóbbi évek anomáliái alapján (mint írtunk róla, régóta nincs például hivatalosan bejegyzett cégvezetés) a szakember arra számított, hogy sokkal hamarabb összeomlik a Dunaferr. Ahogy ő látja, hihetetlen tehetetlenség jellemzi a céget, a menedzsmentet. A középvezetőkben és a munkásokban, dolgozókban pedig hihetetlen a tenni akarás. Nem érti, miért nem termelt a cég teljes fordulaton az utóbbi években, amikor nagyon szárnyalt a piac – ezzel jelentős bevételeket, és nyereséget szalasztottak el.
Korábbi híradásaink alapján az derült ki, hogy már évek óta voltak fizetési nehézségek, a beszállítók nem hiteleztek a cégnek, és ez erősen visszafogta a termelést, valamint az orosz és ukrán tulajdonosok között a cégvezetésért folytatott hatalmi harcok sem használtak.
Hogy sikerül-e a gyárnak talpra állnia, annak megjóslására nem vállalkozott a szakember. Technológiai oldalról közelítve úgy látja, mivel a Dunaferrt sokat fejlesztették az elmúlt évtizedekben, és jó minőségű végterméket képes előállítani, így hosszú távon működőképes tud maradni. Ehhez viszont kell az, hogy jól menedzseljék a céget, legyen megfelelő mennyiségű alapanyag, hatékony legyen a működés. Ha ez megvan, akkor szerinte fényes jövő állhat a cég előtt.
https://24.hu/fn/gazdasag/2022/09/21/orosz-ukran-csorte-dunaferr-acelgyar-koksz/