He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

február 2023
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28

Nemcsak az élet drágul, meghalni is sokba kerül

2022.08.29. 04:15 guma70

Az inflációt mindenki a saját bőrén érzi. A drágulás már hivatalosan is 20 százalék, ezen belül az élelmiszerek 34 százalékkal kerülnek többe, mint egy éve. Ám nemcsak az élet drágult meg, már meghalni is luxusnak számít. A temetések költsége az elmúlt években messze az inflációt meghaladó mértékben emelkedett. A kormány 2013-ban lengette be először az úgynevezett szociális temetés intézményét, amely azok számára jelenthet megoldást, akiknek nincs pénzük arra, hogy kifizessék rokonaik, ismerőseik temetésének költségeit, és ezért saját maguk is hajlandók közreműködni az elhunyt elhantolásában. A rendelkezés hatályba lépését az első bejelentés óta többször elhalasztották, legutóbb az idén, 2025-re.

A KSH legfrissebb adatai szerint az idén májusban egy koporsós temetés átlagosan 318 ezer forintba került, a hamvasztás 227 ezerbe, míg négy éve, 2018 -ban ugyanezért 219, illetve 160 ezer forintot kellett fizetni, vagyis, ezen idő alatt csaknem 45, illetve 41 százalékkal emelkedtek az árak. Ez persze csak az átlag, a tényleges ár attól is függ, hogy a fővárosról, vidéki nagyvárosról vagy egy kisebb településről van szó. (Budapesten egy már meglévő urnasírba temetés minimum 350 ezer forintba kerül.)

 

Ez azonban egyelőre csak elméleti lehetőség, a szociális temetés bevezetésének határidejét ugyanis többször is módosították. Először 2014-ről 2015-re halasztották, majd 2014-ben 2016-ra, legutóbb pedig az idén, 2025-re. A módosításokat minden alkalommal a költségvetés megalapozásáról szóló, sok témát érintő törvényjavaslatban helyezték el. Érdemi indoklást egyszer sem fűztek hozzá, pusztán annyit írtak, hogy a 2025-re halasztás „jogtechnikai pontosítás”.

Az elképzelés egyébként nem okozott osztatlan lelkesedést a közvéleményben, volt, aki megalázónak és embertelennek tartotta a személyes közreműködést, mások azzal érveltek ellene, hogy a hozzáértés nélküli sírásás balesetveszélyes.

Lehet, velünk, lakossággal van baj, hogy nekünk semmi sem jó. Hálátlanok vagyunk, beleharapunk a simogató kézbe. Nem tudunk örülni semminek, még annak sem, hogy kormányunk felismerte: a temetés sok család számára elviselhetetlen költségeket jelent, s ezért döntött úgy, hogy jót tesz velünk, ingyen adja, amiért idáig sok pénzt kaszált. Mi meg, hálátlan népek, csak élcelődünk rajta. Sokan ugyanis viccelődtek a Facebookon, olyanokat is lehetett olvasni, hogy milyen szép lesz, amikor majd kiballagunk a temetőbe, ásóval a kézben, beleköpünk a tenyerünkbe, ahogyan azt a sírásóktól korábban ellestük, aztán adj neki, hadd szóljon, ássuk a gödröt hűvös halomba. Utána meg szépen belefekszünk. Persze, csak miután már meghaltunk, de előtte még lemossuk magunkat, ránk adjuk a legszebb ruhánkat, végül végtisztességet is mondunk magunk felett.

Pedig nem kellene itt megállni, a temetésnél, az életnek vannak más vetületei is, nem csak a halál. Például az egészségügy, ami sokak szerint jelen állapotában a halál előszobája. Akiknek ez a véleményük, azok a hosszú várólistákkal szoktak előhozakodni, meg az orvos- és ápolóhiánnyal, szóval az egészségügyben is vannak tartalékok, még a mostaninál is ingyenesebbé lehetne tenni mindent. A kórházakban amúgy már most is többnyire szociális gyógyítás folyik, vécépapírt, meleg ételt a beteg hozzátartozói visznek, vannak helyek, ahol a kötszereket is ők szerzik be, csakúgy, mint az eldobható injekciós tűt, gyógyszereket, mert a kórháznak nincs pénze ilyen fényűzésre. Már csupán egy paraszthajszál választ el bennünket attól, hogy az orvost is mi vigyük magunkkal, és persze minden mást, ami egy korszerű, a XXI. század színvonalához szokott beteg gyógyításához szükséges. És nyilván lesznek majd szociális iskolák is, ahol a szülő nem csak a krétát, a kitömött gólyát, a tornaórára a bordásfalat küldi be a gyerekkel, hanem a tanárt, a tanfelügyelőt, sőt, a tudást is ő biztosítja. 

Úgyhogy nem kellene viccelődni azon, hogy a kormány – igaz, egyelőre csak tervezi, de a bevezetését eddig mindig elhalasztotta – velünk ásatja meg a saját a sírunkat. Pontosabban a rokonainkkal, családtagjainkkal. Akik nyilván örömmel teszik ezt, más dolguk úgysincs a világban. Legalább lesz rutinjuk, mire majd ők is sorra kerülnek.

https://hirklikk.hu/kozelet/nemcsak-az-elet-dragul-meghalni-is-sokba-kerul/402544

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr9717909507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása