Fekete humor a magyar külügytől: háborús veszélyhelyzetre hivatkozva halasztották el 45 nappal a válaszadást az Arnest nevű orosz cég 6,8 milliárdos állami támogatásáról.
Szijjártóék még tavaly augusztusban állapodtak meg Lavrovval, hogy az orosz aeroszol-üzem (eddig előzmény nélküli módon) magyar kormányzati támogatással épül meg Alsózsolcán. Oroszország ezt követően lerohanta Kelet-Ukrajnát, európai szankciók sorát váltva ki, ám a magyar fél ennek ellenére áprilisban aláírta a támogatási szerződést az oroszokkal. Kikértük az iratot, hogy megismerjük, mit vállalt az orosz cég a magyar milliárdokért, de a Külügy sajátos módon a háború miatt bevezetett veszélyhelyzetre hivatkozva meghosszabbította a válaszadási határidőt. Az ügyben érdeklődő ellenzéki képviselő még rosszabbul járt.
Még a választások előtt kampányeseménynek is beillő bejelentés történt: az orosz Arnest egy olyan gyárat épít a Miskolc melletti Alsózsolcán, amely a világ legmenőbb kozmetikai márkáit szolgálja majd ki. Munkahelyek jönnek létre, a "pragmatikus" magyar-orosz kapcsolatok tehát közvetlen előnyökkel járnak. Az Arnest 17 milliárd forintos beruházásából 6,8 milliárdot a magyar állam áll egyedi kormánydöntéssel. A hírek eleinte 256 munkahely létrehozásáról szóltak, a KKM honlapján azonban már az jelent meg: munkahelyek tekintetében "nincs többletvállalás".
Arról persze nem szólt a fáma, hogy az orosz cég tulajdonosa, Alekszej Szagal a Kreml legfelsőbb köreiben is járatos, és egyben az Orbán-kormány letelepedésikötvény-bizniszének egyik haszonélvezője. Szagal felesége, Jelena Szagal Putyin elnök pártjának és az orosz törvényhozásnak a tagjaként egyike volt azoknak, akik az orosz politikusok és milliárdosok közül 2013 után magyar állampolgársághoz jutottak letelepedési kötvénnyel, írta meg a HVG.
Történt azonban valami, ami legalábbis elgondolkodtató egy ilyen beruházás magyar állami támogatását illetően: Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az orosz cégek elleni európai szankciók következtében az Arnestnek el is kellett adnia angliai (irvine-i) érdekeltségét, és az sem volna meglepő, ha azok a nagy nyugati cégek, amelyeknek eddig beszállítóként dolgozott, szintén elfordulnának tőle.
Április 8-án mégis aláírták a támogatási szerződést az oroszokkal: ezen a napon már javában zajlott az orosz offenzíva. Ezen a napon Kramatorszk városában ötven civil halálos áldozata volt egy rakétatámadásnak, ami egy olyan vasútállomást célzott, ahol több ezer menekült várakozott kijutási lehetőségére a kelet-ukrajnai háborús térségből. A kormány azonban vállalta a kockázatot, amit az orosz cég beruházása jelent. Egyelőre semmi nyoma, hogy a magyar beruházást értékesítenék, a magyar leányvállalat taggyűlésére május 9-én Nevinnomyssk városában került sor.
Ez idén eddig a harmadik legnagyobb összegű (ismert) leszerződött támogatás: egy török üveg csomagolóanyagüzem 12,6 milliárdot, az olasz Kométa húsüzeme 10,8 milliárdot kap a költségvetésből a következő években a beruházására a KKM adatközlése szerint.
Az ügyben közérdekű adatigénylésben kértük ki a támogatási szerződést, amiből kiderül, reálisak-e még azok a feltételek, amelyekért cserébe az orosz fél közel 7 milliárd Ft magyar költségvetési pénzhez jut. A KKM azonban fifikás módon éppen a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva 45 napra tolta ki a válaszadást. Ezt még egyszer, újabb 45 napra teheti meg, így várhatóan ősznél hamarabb nem jutunk adatokhoz, így egyelőre azt sem tudjuk, történt-e kifizetés az oroszoknak a szerződés alapján.
A Külügyminisztérium válasza:
Az ügyben Tompos Márton (Momentum) írásbeli kérdéssel fordult a KKM-hez az alábbi kérdésekkel:
Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Alexej Sagal (Алексей Сагал), az Arnest Group tulajdonosa és vezetője?
Vásárolt-e magyar letelepedési kötvényt Jelena Sagal (Елена Сагал) nevű orosz állampolgár, és ha igen, személye megegyezik-e az Arnest Group tulajdonosának feleségével?
A letelepedési kötvény vásárlása összefüggésben van-e az Arnest Group befektetésével?
Miért kötötte meg a minisztérium az Arnest Hungary Kft.-vel a 6,7 milliárd forint összegű támogatási szerződést az orosz agressziót követően, illetve az uniós szankciók fényében?
Milyen szakmai érvek szerepelnek egy olyan beruházás közpénzből történő támogatása mögött, ami nem teremt új munkahelyeket?
Magyar Levente, a külügyminisztérium államtitkára azonban nem fárasztotta magát érdemi válasszal, így továbbra sem tudhatjuk, miért tartja még mindig jó ötletnek a KKM, hogy a költségvetési megszorítások közepette a magyar adófizetők pénzét bizonytalan orosz beruházások támogatására fordítja. Az érdemi válaszadás megtagadása - szemben a mi adatigénylésünkkel - ebben az esetben nem peresíthető.
Egyedi döntéssel a Külügy évről évre több száz milliárd forintot fizet ki multicégek "munkahelyteremtő beruházásainak" támogatására. Ez nagyobb összeg, mint amennyit a kormány például a katás vállalkozásoktól adó formájában beszedett. A támogatások legnagyobb haszonélvezője mindezidáig a német nagytőke (kiemelten az autóipar) volt, de az elmúlt években a legtöbb pénz már keleti (török, dél-koreai, kínai) befektetések kapták.
A kormányzat gazdaságpolitikai és diplomáciai prioritásainak megítélése a közpénzek átláthatóságával foglalkozó szervezetként nem a mi asztalunk, az azonban visszás, hogy a kormány csak PR-közlemények szintjén kommunikál a multikkal kötött milliárdos szerződésekről. Most, amikor egy támogatási döntés jelentős politikai és gazdasági kockázatot jelent, a Kormány jól láthatóan nem hajlandó transzparensen érvelni a döntése mellett, nem teszik közzé a támogatások dokumentumait, hanem a háborús veszélyhelyzettel takarózik. Senki nem vitatja, hogy az államnak legitim feladata vidéki beruházások támogatása. Ha azonban valóban előnyös szerződéseket hoznak tető alá a külföldi nagyvállalatokkal, vajon miért kell rejtegetni a közvélemény és ezen beruházások melósai elől a szerződések tényleges feltételeit?
https://cimlap.blog.hu/posztok/k/2022/07/25/haborus_veszelyhelyzetre_hivatkozva_halogatjak_a_valaszt_az_orosz_ceg_hat_milliardos_allami_tamogata
