He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

december 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Santana 75 éves! :)

2022.07.20. 13:50 guma

Szörnyű kamaszkori traumájára volt gyógyír Carlos Santana milliókat megérintő zenéje

75 éves a latin rock megteremtője. A legigazibb Santana persze mindig élőben szólal meg, amikor senki és semmi nem áll útjában.

1983. május 13, péntek. Este 8 óra, Budapest Sportcsarnok. Valami különleges borzongás fut át a termen. Eljött közénk Woodstock egyik hőse, a rock-világ egyik legegyedibb hangú gitárosa, Carlos Santana és fergeteges zenekara. Néhány héttel korábban a metrómegállónál állt a sor a két koncert jegyeire várakozva. Tizennégy éve várok erre a találkozásra, amióta egyik barátomnál meghallottam az Abraxas című albumát és végig követtem pályafutását összes kitérőjével együtt.

A délutáni buli már megvolt, valaki megemlíti, hogy néhány órája született meg Santana első gyermeke, Salvador. Aztán egy pillanatnyi sötét és be is indul a gépezet, a nyakigláb fekete énekessel az élen, de ott van maga Carlos is sötét szemüvegben, és hamarosan csak az ő aurájában létezik mindenki. A nyolctagú banda, köztük egy dobos és három ütős az eget is lezenéli, a nagy slágerektől – Evil Ways, Watch Your Step, Open Invitation és persze Black Magic Woman példaképe, Szabó Gábor Gypsy Queenjével egybe gyúrva – a kifinomult, jazzes rögtönzésekig – Incident At Neshabour, Toussaint L’Overture – és az olyan latinosan szenvedélyes, romantikus darabokig, mint a Samba Pa Tí, ahol Santana bemutathatja azt, amiről két akkord után is felismerhető az ő Gibson Les Paul gitárja: a hosszan kitartott, majd hirtelen elengedett hang, illetve a röpke frázisból elindított, végletekig felgyorsuló és besűrűsödő szóló.

Másfél óra egy pillanat alatt elszáguld, néhány percig tartó vastaps után a zenekar visszajön és nyomnak még egy másfél órát. Az ütősök, a kubai Armando Peraza dirigálta „gorillák”, karneváli hangulatot varázsolnak Budapestre, Carlos pedig egymaga akkorát játszik, amekkorát tán még Woodstockban sem.

Nehéz eldöntenem, hogy a 75 éve, 1947. július 20-án a mexikói Autlánban született muzsikus melyik korszakát szeretem a legjobban. Az első éveket, amikor a Kaliforniában felszedett bluesból, a karibi ritmusokból és az otthonról hozott tijuana-zenéből elegyített, jobb híján „latin rock-os” lemezeket, amelyek legjobb dalait a mai napig játssza? „Végtelenül meztelen zenét játsszunk, hogy szeretkezzetek” – mondta akkoriban. Pedig az akkor alig huszonéves muzsikusnak nagy szüksége volt arra, hogy kiadja magából minden fájdalmát: a bordélyházak világában serdült kamasszá, itt kezdett zenélni apja nyomdokain, és ezekben az években érték azok a szexuális bántalmazások, amelyek később évekig nyomot hagytak párkapcsolatain is. Erről azonban csak évtizedekkel később tudott a nyilvánosság előtt beszélni.

Lehet, hogy éppen ez vezette őt ahhoz a spirituális útkereséshez Sri Chinmoy mester mellett, amely zenéjét is elmélyültté tette az 1972-es Caravanserai albumtól kezdve. Ezekben az években használta a Mestertől kapott Devadip (Isten fénye) nevet és jegyben dolgozott együtt John Coltrane özvegyével, Alice-szel, Mahavishnu John McLaughlinnal, Herbie Hancock-kal és Wayne Shorterrel. Éppen e ciklusban írt lemeztörténetet azzal, hogy az 1980-as Swing of Delight volt az első jazz/rock album, amelyet – még a CD-korszak előtt – digitálisan vettek fel. Ezeket a lemezeket olyankor hallgatom szívesen, amikor magam is befelé néző hangulatban vagyok. De vannak kedvenceim a „populárisabb” korszakából, például az 1981-es Zebop! tökéletes a régi és az új Santana-rajongóknak egyaránt.

Furcsa módon az 1999-es, 9 Grammy-díjjal kitüntetett Supernaturallel és az azt követő „koprodukciókkal” nem tudtam soha igazán megbarátkozni. Valahogy úgy éreztem, hogy éppen a Santana-zene lényege veszett el bennük. A 2010-es években aztán részben visszatért a gyökerekhez: a 2012-es Shape Shifteren két magyar vonatkozású instrumentális darabja is van, a Macumba in Budapest és a Mr. Szabo, amelyben Carlos kiváló jazz-gitárosunk stílusában játszik, majd a 2019-es Africa Speaks-ben tiszteleg a „civilizáció bölcsője”, a dzsungel előtt, ahol szavai szerint „az éjszakai csillagok a növényekkel, az állatokkal és az emberekkel kommunikálva kimondták az egyetemes igazságot.” Igazi világzenei gyöngyszem, miközben Carlos legjobb saját hagyományait eleveníti fel.

A legigazibb Santana persze mindig élőben szólal meg, amikor senki és semmi nem áll útjában. Ezt igazolta már Woodstock is, majd az 1975-ben megjelent tripla koncertlemez, a Lotus, amelyben Carlos és társai bemutatják, hogy micsoda zenei asszociációkra képesek, mindenféle műfaji korlátot ledöntve Sztravinszkijtól Jimi Hendrixig.

És mindezt színről színre, a színpadtól alig néhány méterre átélni valóban egyet jelent a test, a lélek, a szellem eggyé való átlényegülésével a Zene által.

Santana eddig 11 alkalommal járt Magyarországon, az első mellett számomra a legemlékezetesebbek az 1987-es és a 2004-es bulik voltak. A 35 évvel ezelőtti koncert előtt először ülhettem le szemtől szembe Carlosszal, és ez a szelíd arcú, törékeny alkatú ember maga volt a megtestesült alázat hivatása iránt, miközben áradt belőle a tiszta szeretet, pedig még gitár sem volt a kezében. Akkori szerkesztőm nem értette, hogy miért tartottam fontosnak megjegyezni: Santana sötét szemüvegben érkezett, de amint beszélgetni kezdtünk, levette...

Az MTK-pályán rendezett koncert egyik meglepetése a Hendrix Band of Gypsyséből ismert Buddy Miles volt, aki ezúttal nem dobosként, hanem gitárosként és persze énekesként hozta soul-os, funky-s hangját. Talán még egy óra sem telt el, amikor ömleni kezdett az eső, pillanatok alatt ronggyá áztunk, de valahányszor úgy éreztük, hogy nem bírjuk már a vacogást, Carlos belevágott valami olyasmibe, amit nem lehetett otthagyni. És most sem adta alább 3 óránál, és bár a végén már a bőrünk alatt is vizesek voltunk, minden pillanata megérte. 2004 júliusában a Papp László Sportarénában lépett fel, Salvadorral a billentyűknél, és bár új sikeres korszakának dalaira – Maria Maria, Smooth – épített, nem maradhattak el a régi tüzes-érzelmes kedvencek, sőt, még ízelítőt kaptunk a gyönyörű Aranjuez-concertóból is, a ráadást pedig John Coltrane A Love Supreme-jével, a legszebb jazz-mantrával fejezte be, amely végigkíséri őt szinte a kezdetektől fogva.

„A lelked mágnes. Nem azt vonzod be, amire szükséged van, vagy amit akarsz, hanem azt, ami magad vagy. A legértékesebb tulajdonod a nyitott szíved” – vallja Carlos, és nem panaszkodhat, hiszen nagyon is széles univerzumról vall zenéje, amelynek kisugárzását több mint fél évszázada élvezzük.

És végezetül hadd jegyezzem meg: 1983. május 13-án, aznap, amikor Salvador Santana megszületett, tudtam meg, hogy életemben először én is apa leszek…

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kult/megjelent-a-gyuruk-ura-a-hatalom-gyurui-elso-hivatalos-elozetese/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr8217887323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása