Vicces is lehetne már megint, de megint nem vicces. Miután az MNB kuszaagyú tagjai össze-vissza kepesztettek azért, hogy a tekintetes 404-es forint-euró árfolyam kicsit javuljon, a főfőispán a madridi NATO-csúcsról egyenesen a közpénzből fenntartott rádiójába szédült be a fejében szóló vészcsengő és a pirosan égő lámpa által kísérve, szólt kettőt – úgy értem, motorberúgást, kurblitekerést, haderőfejlesztést és egyéb aberrációkat emlegetve -, és rögvest 400 forint köré mászott vissza, majd meg is ugrotta a pszichológiai határt (pszichiátriai lesz ez már) a drága nemzeti pengő. De legalább víz van. Kivéve, ahol nincs.

Mindenesetre ameddig a nertársak eldöntik, hogy a HÁ-BO-RÚS inflációtól kell jobban rettegni, vagy a recessziótól, vagy egyiktől se, mert mimagyarokorbánviktor nemcsak hogy nem tehetünk semmiről, de ebből is kimaradunk, mint a háborúból, ejtsünk pár szót a vészcsengőről és a piros lámpáról. Azt nem mondom, hogy akinek ilyen problémái vannak – hangokat hall, víziói vannak -, az keresse fel orvosát, gyógyszerészét, mert honnan tudhatnám, milyen az, amikor az ember fejében állandó háború dúl és veszélyhelyzet van, viszont. Amellett nem tudok némán elmenni, hogy mit összehordott péntek reggel háborús kérdésekben IS hónapok óta tisztán látó és mindent pontosan előrelátó őfényessége a NATO-csúcsról panaszkodva a szolgaian alázatoskodó mikrofonállványnak. Olvassuk össze az alábbi – általam önkényesen megvágott – igerészletet, akinek van hozzá gyomra, az egészet is elolvashatja.

(…) mindenki az ukránok oldalán áll természetesen, mert az a közfelfogás, mi is ezt valljuk, hogy akármilyen viták is voltak Ukrajna és Oroszország között (…), ez semmiképpen nem ad elegendő választ és indokot arra, hogy egy ország megtámadjon egy másikat, és nyílt háborút indítson. Még hogyha az oroszok ezt nem is hívják nyílt háborúnak, hanem különleges katonai akciónak nevezik. Tehát mindenki az ukránok oldalán van, hiszen az ember a megtámadott oldalán szokott lenni, és szurkol is a megtámadottnak természetesen. De miután háborúról van szó, ahol tízezrek halnak meg, és ez a szám nagyon könnyen elérheti a százezreket is, ugye, nem akar ebbe belekeveredni, mert ez nem Magyarország háborúja. Nekünk ebből ki kell maradnunk. Ez két szomszédos szláv ország háborúja, a NATO pedig egy védelmi szövetség. És voltak olyan remények, hogy lehet úgy sikeres háborút vívni az oroszokkal szemben, hogy az ukránok harcolnak, és azok az országok, amelyek fegyvert szállítanak – akik közé mi nem tartozunk, mert szerintünk az már félig a háborúba való belesodródást jelentené –, tehát lehet úgy háborút nyerni az oroszok ellen, hogy az ukránok harcolnak, és hátulról néhány nyugati ország pedig nagy mennyiségű fegyvert szállít. Azonban a háborúban a fegyver nagyon fontos, de a legfontosabb a katona, az pedig fogytán. Tehát lassan szembe kell nézni azzal a realitással, hogy egyik oldalon van egy 138 milliós Oroszország, a másik oldalon pedig van egy harminc-egynéhánymilliós Ukrajna, amelyet ugyan az amerikaiak meg az angolok elég jól fölszereltek fegyverzettel, és sok katonájukat elég jól ki is képezték (…), de lassan azért a katonai realitások érvényre jutnak. (…) Én úgy jöttem haza, hogy egyfolytában égett a piros lámpa a fejemben, és hallottam a vészcsengőt. (…) a háborús zóna sokkal gyorsabban közeledik majd Magyarországhoz, mint amire egyébként ma, fölteszem, a rádióhallgatók nagy része gondol. Úgyhogy úgy jöttem haza, hogy sürgősen be kell rúgni a motorokat, a kurblikat meg kell tekerni, és a haderő-fejlesztési programot két-háromszorosára, sebességében két-háromszorosára kell növelni. (…) Még nem tudom pontosan, milyen formában fogjuk ezt megtenni (…), de meg kell találnunk a módját annak, hogy (…) a védelmi képességeinket radikálisan megnöveljük. A NATO is érzi, hogy baj van. Hoztunk döntést arról, hogy meg kell erősíteni a NATO keleti szárnyán lévő országokat. (…) Tehát ha békét akarunk, akkor most kell jelentősen megnövelni a katonai képességeinket. 

Miután a NATO-csúcs résztvevői közül egyedül Orbán Viktor mondhatja el magáról, hogy nem volt hajlandó a szájára venni az „orosz agresszió” szóösszetételt, cserébe a NATO-csúcson is a rezsicsökkentést védte, és a mielőbbi békéről lamentált (mert ugye csak az vethet vége a propaganda által hazug módon háborús jelzővel ellátott inflációnak, ám mivel semmi hatása nincs a békére, nyugodtan öblögethet vele), azt abszolút értem, hogy most sem sikerült néven nevezni Vlagyimirt. Ugyanakkor úgy érzékelem, hogy a Stratégiai Nyugalom és Gatyás Békegalamb Úr eléggé enerváltnak tűnik, és súlyos dolgokat állít arról a háborúról, amit elvileg február elsejei békemissziója során megakadályozott, illetve amiről később azt súgta a pápa fülébe, hogy május 9-én vége lesz. És amibe szerencsére Márki-Zay nem tudott belesodorni minket golyófogó gyanánt.

Kicsit össze vagyok zavarodva ennyi böszmeség olvastán, és nem lennék meglepve, ha az értelmesebb rajongók is előbb-utóbb elkezdenének értetlenkedni. Jó, ennek kicsi a valószínűsége, de attól még ők azok, akiknek meg kéne magyarázni, hogy a Kreml dezinformációs propagandáját terjesztő, nyíltan oroszbarát tartalmakkal agyat mosó, az ukránokat démonizáló, az orosz háborús gyilkosokat mosdató fideszes-mihazánkos narratívával szemben mióta állunk, mifideszesek az ukránok oldalán? Eddig nem erről volt szó. Nemhogy erről nem volt szó, de onnan indultunk, hogy egyrészt Ukrajna egy nem létező ország, másrészt hogy Ukrajna mellé állni hazaárulás. Sőt, arról sem volt szó, hogy nekünk bármilyen háborús zónához közünk lesz. Arról ellenben volt szó, hogy a NATO nélkül is képesek megvédeni magunkat, ide ne jöjjenek NATO-csapatok.

Akkor ezek szerint most már veszélyt jelent ránk, háborúból kimaradni akaró, állítólag szabadságharcosok hírében álló mimagyarokra Oroszország, amelyik április 3. előtt nem jelentett veszélyt, hiszen csak nekünk olcsóbb az orosz gáz, senki másnak? Vagy nem Oroszország, hanem a háború, mint olyan? Vagy nem a háború, hanem az ukránok? És ha az ukránok veszélyesek, akkor mi miért állunk az ukránok oldalán? Egyáltalán ha nem szállítunk fegyvereket Ukrajnának, mert ki akarunk maradni a háborúból, akkor mi a tökért fegyverkezünk és növeljük a katonai képességeinket? A fegyverszállítással belesodródnánk a háborúba, a fegyverkezéssel nem? Különben miért nem növeltük akkor, amikor mások már tudták, hogy háború lesz, csak az Információs Hivatal napokban kirúgott önként távozott vezetője nem tudta? Eddig az volt, hogy minden fasza, mindenki a helyén, kiváló állapotban van a honvédség, akkor mi történt a piros lámpa és a vészcsengő előtt?

Ha nem követtem volna élőben azt a köpedelem műsort, amit a választás megnyerése érdekében lenyomott miután kitalálták a propagandakonyhában, hogyan válthatják szavazatokra a háborút, ha nem látnám, hallanám, hogy mi megy a rogánista propagandagyárban mai napig, talán nem gondolnám most az, hogy ez a démonokkal megvert szerencsétlen még mindig a moszkvai haverja győzelmében bízik, imádná, ha Putyin lenne a szomszédja, és bár nem nyíltan, de a sorok között el is mondja. Így viszont azt gondolom. Szóval a NATO-csúcson a rezsicsökkentést védte, aztán hazajött riogatni valamivel, amiről eddig egy szó sem esett. Nem értem, hogy amennyiben a NATO egy védelmi szövetség, amelyik deklaráltan nem akarja belesodorni sem az USA-t, sem Európát a III. világháborúba, mi pedig kénytelen-kelletlen NATO-tagország vagyunk, mi a túró van ezzel a háborús zónával, ami közelít felénk? És ezt ki derítette ki? Már a rogánista hírszerzés, vagy még az, amelyik a háborút sem látta jönni?

Tehát. Miközben az Orbánt szolgáló propagandamédiában – beleértve a közpénzből fenntartott fideszszolgálati médiát is – azzal mossák a hívek agyát mai napig, hogy Brüsszel dobálja ránk az atombombát az orosz szankciókkal, hogy lábon lövik és kivéreztetik Európát csak azért hogy azt az Ukrajnát támogassák, amelyet egy amatőr, tehetségtelen filmszínész-maffiózó vezet, aki bántja a magyarokat, miközben követeli a fegyvereket, a támogatást, a még több szankciót, és ennek az őrületnek sosem lesz vége, mert a náci gecik nem hajlandóak kapitulálni ahelyett, hogy már az első napokban megadták volna magukat, és akkor az országot se kellene majd újjáépíteni a mi pénzünkből, így sajnos szegény oroszok nem tehetnek mást, mint hogy harcolnak, mert ezeket az USA-bérenc mocskokat valahogy csak meg kell állítani, Orbán azzal szórakoztatja a rommá hülyített rajongóit, hogy természetesen mindenki az ukrán oldalán áll, ő is. Viszont lehet küldözgetni a fegyvereket, de a harmincegynéhány millió ukrán szart sem ér a 138 millió orosszal szemben, úgyhogy a katonai realitások jegyében: fegyverbe, magyar. Mert ha békét akarunk, akkor fegyverkezni kell (???!!!)

Mi a franc? Tehát a harmincegynéhány milliós Ukrajna előbb-utóbb úgyis térdre borul, de mi, 9 millióan kicsit összekapjuk magunkat, berúgjuk a motort, megtekerjük a kurblit, megnöveljük pikk-pakk az egyébként eddig tökéletesként propagált katonai képességeinket, és útjukat álljuk? Vagyis akkor mégiscsak az oroszoktól kell tartani, akiket minden létező fronton mai napig mosdat és fényesre nyal Szijjártó és Orbán kormánya? Ez így hogy? Miért kell ekkora melegben, reggel korán alkoholt fogyasztani? Mert ha nem ez az oka ennek az ijesztő eszmefuttatásnak, akkor még annál is rosszabb a helyzet.

https://kolozsvaros.com/2022/07/02/de-mi-a-fene-tortent-a-piros-lampa-es-a-veszcsengo-elott/