Egy új tanulmány szerint a politikusok tovább élnek, mint az átlagemberek
Az eddigi legátfogóbb tanulmányt tették közzé 11 tehetős ország politikusainak és lakóinak halálozási különbségeiről.
Egy új tanulmány szerint a politikusok tovább élnek, mint a többi ember – olvashatjuk az Oxfordi Egyetem hírei között. Tizenegy ország és több mint 57 500 politikus adatai alapján vonták le ezt a következtetést. Bizonyos országokban ez a túlélési előny az elmúlt 150 év legmagasabb szintjén van, ráadásul a 45 éves korban várható élettartam körülbelül hét évvel magasabb a politikusoknál, mint a többi foglalkozást űzőnél.
Társadalmi szakadék
Az egyébként is meglévő és állandóan növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket a Covid–19-járvány tovább fokozta. A legfrissebb adatok szerint Anglia legrászorulóbb férfiai 10 évvel rövidebb ideig élnek, mint a módosabbak.
Ezek az adatok motiválták az Oxford Population Health új tanulmányát, amely 11 gazdag ország (Ausztrália, Ausztria, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Új-Zéland, Svájc, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) adataira támaszkodva azt vizsgálja, a magasabb státuszú foglalkozások, például a politikusoké, korrelálnak-e a jobb egészséggel, hosszabb élettartammal. Az eredményeket a European Journal of Epidemiology című folyóiratban tették közzé.
Átfogó vizsgálat
Az egyes országokra vonatkozóan 1945 és 2014 közötti adatokat vizsgáltak, 57 561 politikusról. A kutatók összehasonlították a politikusok körében évente bekövetkezett halálozások számát a lakossági halálozási arányok számával. Azt is kiszámították, hogy milyen különbség van a 45 éves korban várható élettartam terén. A következtetések szerint a 19. század végén és a 20. század elején a két csoport halálozási aránya hasonló volt. A 20. század során azonban a halálozási arányok közötti különbségek jelentősen nőni kezdtek, a politikusok egyre hosszabb életre számíthattak – szemben a lakosság többi tagjával .
A férfiak mindössze 62 százaléka éri meg a nyugdíjazást
Karácsony Mihály szerint a tizenkilencedik század folyamataihoz igazodik a kormány nyugdíjpolitikája.
De az országok között is voltak eltérések: Olaszországban a lakosság egy átlagos tagja 2,2-szer nagyobb valószínűséggel halt meg a következő éven belül, mint egy azonos korú és nemű politikus, eközben Új-Zélandon csak 1,2-szeres az esélye annak, hogy a következő éven belül meghal. Jelenleg a várható élettartam közötti különbségek a svájci 3 évtől az amerikai 7 évig terjednek.
Miért élnek tovább?
Egyesek egyből arra gondolhatnak, hogy a magasabb jövedelmük hosszabbítja meg az életüket, de a kutatók szerint ez csak egy ok a sok közül. A jövedelmi egyenlőtlenség a nyolcvanas években kezdett növekedni, de a várható élettartam különbségei jóval korábban, a negyvenes évek előtt kezdtek megjelenni. És az is igaz, hogy az egészségügyi ellátás színvonalának különbségei is érezhetők politikusok és civilek között, továbbá az étrend és a káros szokások meglétét is figyelembe kell venni.
Vannak tipikus politikusbetegségek ( szív- és érrendszeri rendellenességek, ez volt Churchillnek és Rooseveltnek is), AMELYEK gyógyítását viszont ők gyorsabban és magasabb szinten érik el.
De az is elképzelhető, hogy az új kampánymódszerek bevezetése (televíziózás, közösségi média) megváltoztatta a politikai pályát választók személyiségének típusát, és ez is hathat a várható élettartamra. A kutatók hozzáteszik: mivel a tanulmány a magas jövedelmű országokra összpontosított, előfordulhat, hogy az eredmények nem általánosíthatók az alacsony és közepes jövedelmű országokra.
Dr. Laurence Roope, a tanulmány társszerzője elmondta:
Az eredmények azt mutatják, hogy a politikusok túlélési előnye ma sokkal magasabb, mint a 20. század első felében.
Philip Clarke, az Oxford Population Health professzora és a tanulmány egyik vezető szerzője hozzátette: nagy kihívás, hogy csökkentsék a szakadékot a lakosság várható élettartama és az elit csoportok halandósági adatai között.
(Borítókép: Dan Kitwood / Getty Images)
https://index.hu/tudomany/2022/06/24/politikus-hosszu-elet-tarsadalmi-kulonbsegek-churchill-rossevelt/
Most a belgák éheznek, de nekünk szalad a szekér
Szép reggelt, kellemes szombatot mindenkinek! Olvasom ám az Indexen, hogy szegény belgákat nagyon meggyötri az infláció. Talán még éheznek is, legalábbis ez tűnik ki az RTL Info hírcsatorna, a Le Soir belga napilap és az Ipsos közvélemény-kutató intézet közösen készített felméréséből. A megkérdezettek 13 százaléka az elmúlt két hétben kihagyott egy étkezést a dráguló élelmiszerárak miatt. Nem állítom, hogy nálunk nem nehéz, mert az. A tej, a zöldség, gyümölcs, kenyér úgy drágul, hogy már követni sem lehet. Nekünk azonban szerencsére itt van a csok, a babaváró hitel, autóvásárlási támogatás, 28 500 forintos minimumnyugdíj, közmunkával kereshető csodás fizetés, senki által nem látott átlagbér, szépen emelkedő miniszteri, képviselői, államtitkári és államtitkár-helyettesi fizetések, sőt, a rászorulók ingyen ehetnek az óvodában és az iskolában. Mi kellhet még? Jó, valami mindig kell, mert telhetetlenek vagyunk. De rendszeresen kapunk valami szépet a kormányzó úrtól. Hol egy stadiont, hol három méter autópályát, döglött állatok kiállítását, sportversenyeket, ahová nekünk nincs pénzünk elmenni, de roppantul büszkék vagyunk rá, felújított templomokat, parókiákat, új nagylemezeket, koncerteket. Szóval van itt minden, ami csak kell. Az már tényleg csak kekeckedés, hogy egy rákbeteg 8 hónapot várt arra (biztosan nem csak egy, de én ezzel az egyel beszéltem), hogy engedélyt kapjon az orvosa a szükséges kemoterápiás gyógyszer felírására. Rendnek kell lenni.
Na, ehhez képest nyomorult belgák megszívták. Eleve az életszínvonaluk olyan, amilyen. Mondjuk ki bátran: eléggé szar. Van ez a friss mérés az Eurostaton, az egy főre jutó reálkiadást mutatja (PPP), tehát azt, hogy a fizetéséből mennyit tud költeni az ember. Az Európai Unió átlaga a 100, ehhez képest Belgium 115. Csórik, csak szeretnék, ha annyi lenne, mint nálunk: 70. Mert akkor nem kellene kéthetente kihagyni százból tizenhárom embernek egy étkezést, hanem százból tizenhárom akár kétszer is ehetne egy nap. Kéthetente.
És ám Belgiumban nincsen sem rezsicsökkentés, sem olcsó csirkefarhát! A hülye kormányuk azt találta ki, hogy amennyi az infláció, annyival emelik a fizetéseket, nyugdíjakat, családtámogatásokat, szociális ellátásokat. Minden évben. És ezt nem a központi statisztikai hivatal által kiszámolt inflációhoz igazítják, amiben van olasz női bőrcsizma, síléc, hallókészülék és xbox is, hanem csak az alapvető termékekre számolják ki. Gondolom, feltételezik, hogy többnyire élelmiszert, gyógyszert és ilyesmit vesznek az emberek, nem tengerjáró hajót. Ezt csak az összehasonlítás végett írtam le, hogy jobban tudjunk örvendezni az olcsó lisztnek.
Az olcsó benzinnek és gázolajnak is örvendezhetünk, azzal az apró kitétellel, hogy az ársapkás üzemanyagból maximum 50 litert lehet egyszerre tankolni, külön kannába pedig semennyit, mert ha egyszerre csináljuk, akkor az autóba tankolt üzemanyagot és a kannába tankoltat is csak emelt áron lehet megvásárolni. Külön-külön kell, és kannába csak emelt áron. Én csak szegény vámosokat sajnálom, akik kannával hordják a benyát a szolgálati motorcsónakba, és majd most drága lesz nekik. Ha már MOL, örvendhetünk annak a nagyszerű hírnek, hogy Hernádi Zsolt vásárolta meg Szalay-Bobrovniczky Kristóftól a nemrégiben beszerzett cseh repülőgépgyárban lévő többségi részesedését. Nem arról van szó, hogy az agrár végzettségű Szalay-Bobrovniczky Kristóf nem ért a repülőgépgyártáshoz, hanem arról, hogy most jobban ért a hadügyminiszterséghez, mert tartalékos százados ő a palotaőrségnél. Miután tegnap kissé felhúztam magam azon, hogy sem megjegyezni, sem leírni nem tudom elsőre az elkötelezett hazafi és honvéd nevét, kicsit rápillantottam a családfára. Szalay Kristófként jött a világra, aztán változtatott nevet, bizonyára a másik szülője iránti tiszteletből. Mint Rákay Philip, akinek nem tetszett a Kálmán. Jól fognak majd csengeni ezek a nevek, ha esetleg bevezetik a címek és rangok használatát is. Mert az is a magyar hagyomány része, éppen ideje helyreállítani. Addigra célszerű lesz mindenkinek előásni a kutyabőrt, a régit is, és azt is, amit a dédnagyfater vett 140 éve – ha nincs, akkor sebesen csináltatni kell egyet -, mert nagy lesz a zűrzavar, hogy kit miként illendő szólongatni.
Ha jól látom, mindenkinek telik egy kis extrára, már megint olyan jól keresünk, hogy őrület.
Áprilisban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 507 500 forint, a közfoglalkoztatottak nélkül számolva 518 500 forint volt. A kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 349 700 forintot ért el, kedvezmények nélkül 337 500 forint volt. A bruttó átlagkereset 15,2 százalékkal, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 15,9 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban – ismertette pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). MTI
A 9,5 százalékos éves infláció mellett – ez is KSH adat – igazán száguldunk, nem is értem, miért panaszkodunk annyit. Jó kis fizetések ezek, kár, hogy csak átlagban. Igaz, hogy uniós viszonylatban nem hasítunk éppen, de ennél sokkal nagyobb baj az, hogy hiába keres az ország felső tizede annyit, mint a maradék kilenc tized együtt, és jól néz ki az átlag, ettől még a többség fizetése a minimálbér szintjét is alig sem éri el. Nem átlagban, hanem a valóságban.
Jó ébredezést, kellemes napot kívánok mindenkinek! Ha számít valamit a tanácsom, aki nyugodt hétvégét akar, ne nyissa meg az Indexet. Valamiért úgy érzi a portál szerkesztősége, mindenképpen rá kell licitálnia a legdurvább bulvárlapokra, úgyhogy folyamatos világvége van arrafelé. Gazdasági armageddontól arcevő baktériumokon át időjárási apokalipszisig és lesből támadó medvékig csupa szenzáció. Pánikkeltés ezerrel, amit nem is értek, hiszen Orbán Viktor megvéd minket mindentől. Talán valaki azt találta ki, hogy ez világosan mutatja, nem kormánypárti lapról van szó. Kár érte.
https://kolozsvaros.com/2022/06/25/most-a-belgak-eheznek-de-nekunk-szalad-a-szeker/
