Vége van a világnak, az emberek a hideg lakásban halnak éhen, annyira felment az élelmiszerek ára. Nem nálunk, hanem Nagy-Britanniában. Nálunk árstop van és rezsicsökkentés, mindenkinek van munkája, nem segélyalapú, hanem munkaalapú a társadalmunk, szóval itt minden teljesen rendben van. Ezért az Origo kénytelen volt találni a nagyvilágban elrettentő példát arra, hogy mennyire megszívják azok az országlakók, akik nem voltak olyan szerencsések, mint például mi. Mármint ha nem Orbán Viktor védi őket, nem Pintér Sándor gondoskodik az egészségükről és oktatásukról, nem Varga Judit csavarja ki Justitia kezéből a mérleget (mert ő jobban tudja), ott nagy a gáz. De főleg drága.

Kétségtelen, hogy más országokban is gazdasági válság van, infláció is van, Nagy-Britanniában ráadásként a Brexit hatása nem tudott igazán kibontakozni a járvány ideje alatt, úgyhogy egyfajta késleltetett sokk érte az országot. Én ezt egyáltalán nem vitatom. Ahogy azt sem vitatom, hogy emelkedtek a megélhetés költségei, és ahogy minden más országban, a szigetországban is azok érzik meg először a bőrükön, akik alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek. De talán nem lenne haszontalan egy kicsit alaposabban megnézni, mi a valóság ahhoz képest, amit nagy erőkkel legyömöszöl a propaganda az emberek torkán. Nem kell semmi különös elemzést előtúrni, hogy egy kicsit tisztább képet kapjunk, elég megnyitni a brit és a magyar Tesco honlapját. Én ezt tettem.

Tételezzük fel, hogy 454 forintba kerül egy angol font. Ez a vasárnap érvényes árfolyam. Vegyünk néhány olyan élelmiszert, ami alapvető egy háztartásban, abból is a legolcsóbbat, amit találunk, és hasonlítsuk össze.

Friss csirke alsócomb Magyarországon: 1142 Ft/kg. Nagy-Britanniában: 1,80 £/kg (1,8×454-817,20 Ft/kg)

Friss egész csirke: 939 Ft/kg – 2,07 £/kg (939,78 Ft/kg)

Banán: 569 Ft/kg – 0,78 £/kg (354,12 Ft/kg)

Finomliszt: 149 Ft/kg – 0,37 £/kg (167,98 Ft/kg)

Kristálycukor: 229 Ft/kg – 0,62 £/kg (281,48 Ft/kg)

Burgonya: 215 Ft/kg – 0,47 £/kg (213,38 Ft/kg)

Tojás (M): 58 Ft/db – 0,09 £/db (40,86 Ft/db)

Friss tej (2,8%): 285 Ft/l – 0,56 £/l (254,24 Ft/l)

Napraforgó étolaj: 549 Ft/l – 1,39 £/l (631,06 Ft/l)

Fehér rizs: 449 Ft/kg – 0,45 £/kg (204,3 Ft/kg)

WC papír (24 tekercs): 2199 Ft – 6,29 £ (2855,66 Ft)

Kenyérnél nem nagyon találtam összehasonlítható terméket. A brit üzletben egy frissen sütött, 400 grammos vekni ára 0,9 £ (408,6 Ft).

Nem fogok végigmenni a termékek teljes skáláján, ezt bárki meg tudja tenni, ha van ideje. Itt találja a honlapot. Mindenből a legolcsóbbat választottam mindkét ország kínálatából, nyilván vannak jóval drágább verziók is (azt már nem is feszegetem, ott mennyivel nagyobb a választék, mint itt). Ennyiből azonban össze lehet hasonlítani a létfenntartás alapvető feltételeit. Ilyenkor szokott az jönni, hogy de Londonban milyen drága a lakhatás. Egyrészt igen, de Budapesten is drága. Másrészt egyáltalán nem kötelező Londonban lakni, máshol is van kiadó lakás is, munkalehetőség is.

És akkor nézzük a brit minimálbért (ami egyébként évi 12 570 £-ig adómentes volt áprilisig, az új küszöböt nem találtam meg) 2022-ben:

• 23 éves kortól: £9.50 (4313 Ft)
• 21-22 éveseknek: £9.18
• 18-20 éveseknek: £6.83
• 16-17 éveseknek: £4.81
• Gyakornoki fizetés: £4.81

Ha tehát valaki heti 40 órát dolgozik havi 4 hétben, akkor a bruttója 1520 £, ebből évi 5490, havi 457,5 £ után kell adózni (a többi adómentes), az adó 20 %, nagyjából tehát 100 £ a havi levonás. Ez bruttó 690 080 forint, nettóban nagyjából 635 000 marad zsebben. A magyar minimálbér heti 40 óra, havi 4 hét munkával bruttó 200 000 forint (441 £), nettó 133 000 forint (293 £) . A közmunkáért ennek a fele jár. Kiszámoljam azt is angol fontban?

Nem, ott sem, sehol sem fonják kolbászból a kerítést. De attól még mi itt nem fogunk jobban élni, ha a pártlapok teli tüdőből hazudoznak mindenről, ami a kormánypárt érdekében áll, amiből az derül ki, hogy mennyire remek ez a kormány, és milyen jól teljesít az ország. Nem így van. A kormány szar, az ország döglődik. A társadalom jókora része nyomorog, és sokan még csak nem is tudnak róla, hogy nem ez a normális. Az európai kormányok igyekeznek segíteni a leginkább rászorulókon, a magyar kormány egyszerűen nem vesz róluk tudomást. Minden országban vannak nagyon gazdagok, vannak jómódúak, van az átlag, vannak szegények van egy végletesen lecsúszott réteg. Ami azonban Magyarországon van, az nehezen értelmezhető bármilyen rendszerben. Ahol azok, akik a társadalom gerincét adják máshol – például a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók – azok nálunk a túlélésért küzdenek. Nem az a valami, hogy egy brit anyuka nem tudja megfizetni a bébiszittert, hanem az, hogy egy magyar pedagógus nem tud kenyeret venni hó végén, ha albérletben lakik. Az a valami, hogy egy magyar tűzoltó annyit sem keres, amiből biztonsággal el tudja tartani a családját, és akkor nem beszéltünk arról, hogy pihenni, kikapcsolódni, nyaralni, színházba, moziba, időnként étterembe menni is kellene ahhoz (nem csak a tűzoltónak, mindenkinek), hogy fel tudjon töltődni az ember, és ne pusztuljon le, ne nyomorodjon meg, ne haljon meg még azelőtt, hogy elérné a nyugdíjkorhatárt.

Az Origo cikkének – ami nem az ő találmányuk, így vették át – igen ütős. Kihagy napi egy étkezést a britek negyede, mert annyira megdrágultak az élelmiszerek. Azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a kihagyott étkezés megspórolható lenne, ha az a brit megvásárolná az alapanyagokat, és megfőzné az ebédet, otthon elkészítené a szendvicset. A készétel, az étterem/pub/büfé mindig jóval drágább. Szó sincs arról, hogy ítélkezni akarok, ott az a közösségi kultúra szerves része. Pontosan ezért nem lehet összehasonlítani a két országban élők problémáit, mert nem azonosak. Főként kampánycélra nem korrekt ezt felhasználni, mert nekünk itt kellene elfogadható színvonalon élni, nem azon a hazug illúzión csámcsogni, hogy miközben nálunk rezsicsökkentés van, a britek éhen halnak.

https://kolozsvaros.com/2022/05/23/mi-dozsolunk-mikozben-a-britek-eheznek/

„Szégyen, hogy 79 éves koromban ételért kell sorba állnom”

„Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad.”

Choli Daróczi József 

Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület május utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta mindazokat a debreceni felebarátainkat, akiknek nehéz sors jutott. Már jóval egy órával a kezdés előtt legalább ötvenen álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A hónap vége bizony sok kisnyugdíjast, többgyermekes családot állít megoldhatatlan feladat elé, hatalmas kihívás, hogy a kevéske pénzből a hónap utolsó napjaiban is meleg ételt tegyenek az asztalra. Van, amikor még kenyérre sem igen futja.

Gyakorlatilag arra kényszerülnek itt Debrecenben is nagyon sokan, hogy lessék, hol osztanak ingyen ételt a civilek. Ebben az évben talán most volt a legtöbb vendégünk. A Morzsaparti végén úgy becsültük, hogy mintegy 160 felnőtt és gyermek hétvégéjét sikerült valamivel könnyebbé tennünk. Sokan vittek ételt otthon betegeskedő férjnek, feleségnek, családtagnak is.

Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk többféle étellel kedveskedni a vendégeinknek. Volt paprikás csirke, savanyúság, édesség, rengeteg péksütemény, banán, alma és természetesen friss kenyér. A végén még repetát is tudtunk adni, így a családosok is legalább 2-3 napi élelemmel tudtak hazamenni.

Valószínűleg a magas inflációnak tudható be, hogy a vendégkör teljesen megváltozott. Már most látszik, az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Soha ennyi kisnyugdíjas nem állt sorba ételért, és számuk egyre nő. Megdöbbentő volt hallani mikor egy idősebb hölgy kifakadt: „Szégyen, hogy 79 éves koromban ételért kell sorban állnom”. Majd könnyezve tette hozzá, soha nem gondolta, hogy élete vége felé oda jut, hogy az alig 100 ezer forintos nyugdíjából nem tudja magát fenntartani. „Nekem a csirke farhát is luxus, húst csak ilyenkor eszem, hála önöknek”.

Egy másik idősebb vendégünk megköszönte az ételt mielőtt elment, és szomorúan mondta: „Hálás vagyok Istennek, hogy Önök vannak. El sem hiszik, de így legalább hétfőn ki tudom váltani a gyógyszereimet.”

Legalább negyven kisebb és nagyobb gyermek jött szüleivel a Morzsapartira, ennél szomorúbb látványt nem nagyon tudunk elképzelni. Úgy hisszük, mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarországon, a 21. században egyetlen éhező gyermek sem legyen. Ez a szám  azonban növekszik, nagyon sok gyermek bizony hétvégén éhesen fekszik le, ha nincs valahol ingyenes ételosztás. 

Talán egyszer megérjük, hogy lesz olyan állami vezető, aki tényleg sámlit fog, kiül a szegények közé, és legalább meghallgatja őket. Szomorú, hogy a társadalom peremén élők zöme számára már a remény is elveszett, esélyük sincs arra, hogy életük egy kicsit jobb legyen.

Mivel jövő héten Gyermeknap, így mi is igyekeztünk ajándékokkal kedveskedni a szüleikkel érkező gyermekeknek. Kiosztottunk rengeteg könyvet, játékot, majd labdákat és kerékpárt sorsoltunk ki. A legszebb ajándék számunkra a gyerkőcök fülig érő szája, hiszen senki sem ment haza üres kézzel.

Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Morzsaparti vendégei gazdagon felpakolva mehettek haza.

Az egyesület asszonyai főzték a finom főételt. Köszönjük a Diti Pékségnek és a Lipóti Pékségnek a rendszeres segítséget. Hálásak vagyunk Zsoltinak az almáért, K-né Marikának a banánért,  Vikinek a kókusz golyókért, Anikónak a plüss nyusziért, a Jusztin házaspárnak a sok plüss játékért és az édességért. Erikától kaptuk a labdákat, V. Tibortól pedig a gázpalackot és a kerékpárt. Köszönjük a debreceni Alternatív Közösségek Egyesületének adományát. Az egyesület „egyenpólójával” Viki és Misi lepett meg bennünket. 

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb július 23-án hívja vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket. (A júniusi Morzsaparti az egyesület tagjainak elfoglaltsága miatt elmarad.) Kérünk, minden jóérzésű honfitársunkat, támogassa, segítse munkánkat.

Tiszteletteljes kéréseink:

• Várjuk debreceni éttermek, pékségek, jelentkezését, akik partnereink lehetnének abban, hogy még gyakrabban rendezhessünk Morzsapartit a városban;

• Várjuk a Morzsapartira a felajánlásokat, ételt, TARTÓS ÉLELMISZERT, gyümölcsöt, burgonyát, süteményt korlátlan mennyiségben;

• Számítógépeket, laptopokat is örömmel várunk;

• Önkéntes segítőket is jó szívvel fogadunk, akik úgy érzik, tenni akarnak valamit a szegényekért;

• Pénzbeli adományokra is számítunk. Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület számlaszáma: 11600006-00000000-9356897, Erste Bank. Email-cím: morzsapartydebrecen@gmail.com.

Az ország nehéz helyzetben van, nagyon sokak már felélték az utolsó tartalékaikat, a szegények, még szegényebbek lettek. A kilátástalanság napról, napra nő, mind többen szorulnak a társadalom peremére, egyre többen élnek a „láthatatlan” Magyarországon.

Bízunk abban, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében.

Mutassuk meg az emberi szeretetet és jóságot nem lehet legyőzni. Segítsünk abban, hogy egyre többen higgyenek abban, hogy azért mert szegények, ugyanolyan emberek, mint azok, akiknek az élet napos oldalán jutott hely. Fogjuk meg a segítséget kérő kezeket, örüljünk, hogy adhatunk. Egy kis melegségre és emberségre minden felebarátunknak szüksége van.

Napjainkban különösen fontosnak gondoljuk XVI. Benedek pápa üzenetét: „Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével”.

Lipcsei Andrea

az egyesület vezetője

https://kolozsvaros.com/2022/05/22/szegyen-hogy-79-eves-koromban-etelert-kell-sorba-allnom/