„Hogyan változtatta Orbán Viktor Magyarországot Putyin Oroszországának európai megfelelőjévé – és nyert újabb választásokat az ukrajnai háborúnak köszönhetően” – ezzel a címmel közölte Krisztyina Szafonova igen terjedelmes, több mint 30 oldalas riportját a Meduza.io elnevezésű, Rigában szerkesztett orosz portál.

Ez az a cikk, amely miatt Szele Tamás kollégánk már tollat ragadott, most megkaptuk a nemzetközi sajtószemlénkben is – hátha eljut egyes kedves kommentelőnk tudatáig, hogy a belinkelt anyaggal nem a spanyolviaszt maceráltuk. Továbbá azért is érdemes elolvasnia annak, aki nem találkozott még vele, mert kollégánk arról is ír, mi ez a lap tulajdonképpen. Most csak a cikkel foglalkozunk, és ebben kisebb részt foglal el csak a táskás történet. (Átfedések azért vannak!)

A szerző szerint Orbán Oroszországgal kapcsolatos színeváltozása azzal függ össze, hogy Putyin kezében róla szóló kompromittáló anyag van. Szafonova megállapította: Orbán Viktor, aki sorozatban negyedszer győzött a választáson, az európai vezetők között Oroszország és Putyin legfőbb barátja, és még az ukrajnai háború sem akadályozta meg abban, hogy pártja újra alkotmányos többséget szerezzen, ő maga pedig a magyarok többségének a szemében a béke védelmezőjének tűnjön.

Szafonova fejezetekbe rendezve részletesen beszámolt a választási kampányról, a választások menetéről, Orbán Viktor politikai karrierjéről, az általa Magyarországon végrehajtott választásokról, és írásában sokak között Szent-Iványi Istvánt, Dobrev Klárát, Sz. Bíró Zoltánt, Király Júliát, Nyilas Gergelyt, a Telex újságíróját és a TASZ munkatársait idézte, és megemlítette, hogy a Fidesz képviselői, valamint a magyar kormány sajtószolgálata sem válaszolt a Meduza riporterének interjú-kéréseire.

Dobrev Klára, akit a szerző a magyar ellenzék egyik vezetőjeként mutat be, a kampányról szólva elmondta:

„Az államigazgatás minden szerve helyi és központi szinten egyetlen párt céljait szolgálta, mint a kommunizmusban”.

Példaként erre az oltási regisztrációhoz megadott telefonszámokkal (és e-mail címekkel – aszerk.) agitációs célokra való visszaélést hozta fel. Részletesen felsorolta a szerző azt is, ki mindenkitől és mi mindentől „védte” már Orbán Viktor a magyar hont az elmúlt években: Soros Györgytől, Brüsszeltől – amely nem a szövetséges EU, hanem ellenség, amely igyekszik elnyomni a magyarokat –, a romáktól és a migránsoktól, a civil szervezetektől és most legutóbb az LGBTQ embereket minősítette a nemzet ellenzésének – és ez utóbbival kapcsolatban ismertette a vonatkozó népszavazást és kérdéseit is.

Gyurcsány Ferencről szólva Szafonova leszögezte: a 60 éves Gyurcsány az egyik leginkább figyelemre méltó és legtapasztaltabb magyar politikus, Orbán fő ellenfeleinek egyike. A szerző ismertette az őszödi beszédet, a 2006-os politikai válság történetét, azt, hogy a kiszivárogtatás következtében az 1956 óta legsúlyosabb tiltakozások törtek ki, amelyeken Gyurcsány lemondását követelték, ő azonban nem mondott le sem akkor, sem 2008-ban, amikor Magyarország a súlyos nemzetközi gazdasági válság következményeivel került szembe.

Király Júlia ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy

„a Fidesz rossz embert csinál Gyurcsányból, de erről ő maga is tesz”.

Szólt a szerző az ellenzéki összefogás létrejöttéről és az előválasztásról, Karácsony Gergely visszalépéséről, és arról, hogy végül Márki-Zay Péter kisvárosi polgármestert választották meg listavezető jelöltnek. (Márki-Zay Péter és stábja sem válaszolt a nagy nemzetközi tekintélyt élvező Meduza interjú-kéréseire.) A riport többek között Szent-Iványi István, Sz.Bíró Zoltán és mások véleményét is ismertette arról, hogy szerintük miért bizonyult sikertelennek az ellenzéki kampány. A Meduza riporterével beszélők közül sokan úgy vélekedtek: Márki-Zay abszolút kívülálló volt, és a pártok nem akarták támogatni:

„A Jobbik és a DK nem is beszélt vele”.

A Szafonovának nyilatkozó más szakértők, köztük egy a jelölt stábjához tartozó közgazdász szerint Márki-Zay nagyon sok hibát követett el – az illető hosszan sorolta a jelölt politikailag korrektnek nem tekinthető megnyilvánulásait.

Ám február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a magyar ellenzék ebben esélyt látott: úgy tűnt, hogy a választáson nem győzhet olyan ember, aki sok éve támogatja a háborút kirobbantó orosz elnököt. Az Orbán Viktort támogató magyar újságírók arra a kérdésre, hogy mi rosszabb, Brüsszel vagy Moszkva, egybehangzóan Brüsszelt nevezték meg, noha alig 15 éve maga Orbán is élesen bírálta Oroszországot.

„2009-ben változott meg minden, amikor Orbán Viktor elment Szentpétervárra, Putyin Egységes Oroszország pártja kongresszusára, és megismerkedett Vlagyimir Putyinnal”.

Hazatérve Orbán arról beszélt, hogy hivatalos találkozót folytatott Putyinnal, aki akkor egy átmeneti periódusra miniszterelnök volt. Nyilas Gergely újságíró szerint – aki akkoriban Moszkvában dolgozott – ilyen találkozó lényegében nem volt. Több nyilatkozó szerint nem is olyan fontos, hogy hogyan is volt, a lényeg az, hogy mindez mihez vezetett: nevezetesen a Moszkvával szemben kritikus Orbánból egyszerre csak a Kreml hű támogatója lett, és hatalomra jutása után nyomban megindította a „keleti nyitás” politikáját.

Ismertette a cikk a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló szerződés megkötésének történetét, a metró felújításával kapcsolatos közbeszerzést, amelynek nyomán felújított vagonok helyett új, de elöregedett kocsik érkeztek. Közgazdászokat idézve a szerző azt írta: nincs gazdasági ok az Oroszországgal való szoros gazdasági együttműködésre. Rámutattak arra, hogy Orbán Viktor soha nem is próbált alternatívát találni az orosz gáz helyére, és ha valóban megtiltja az EU az orosz energiahordozók importját, akkor Magyarország Európa legmélyebb recessziójába kerül majd.

Akad néhány népszerű történet, amely Orbán pálfordulását igyekszik magyarázni, és az első ezek közül az, hogy az orosz hatalom zsarolhatja Orbán Viktort. Ez a történet 2017-ben látott napvilágot az Insider című kiadványban, azzal, hogy Orbán kapcsolatban állt az akkor Magyarországon élő Szemjon Mogiljevics ukrán-orosz bűnözővel. Eszerint Orbán 1994-ben a választások előtt Mogiljevicstől egy bőröndnyi pénzt – egymillió német márkát kaphatott –, és erről az orosz vezetés állítólag videófelvétellel rendelkezik.

A másik verzió szerint Orbánt az a vágy hajtja, hogy különleges helyet akar elfoglalni Brüsszel és Moszkva között. Radnóti András politikai tanácsadó úgy vélekedett, hogy Orbán nem Putyin bábja, hanem közösek az érdekeik. Orbán számára a Putyinhoz fűződő kapcsolat a Nyugatra gyakorolt hatás eszköze, és ez így van Putyin oldaláról is.

„Orbán azonban nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy a Putyinnal való szövetség helyettesítheti az EU-val való szövetséget. Tudnia kell, hogy éppen az uniós és a NATO-tagság teszi értékessé Magyarországot Putyin számára. Sokak meggyőződése szerint a Moszkvához fűződő kapcsolatok éppen Orbán és környezete számára kifizetődők – írta a szerző,

és Panyi Szabolcs újságírót idézte, aki egyebek között a paksi bővítést, a vasútépítést és a gázimportot említette, és arról, hogy Magyarország rég az orosz titkosszolgálatok európai támaszpontjává lett.

Részletesen szólt a cikk az ukrán-magyar kapcsolatokban a nyelvtörvény miatt keletkezett feszültségekről is, valamint arról, hogy Magyarország beengedte az ukrajnai menekülteket, de noha Orbán 540 ezer emberről beszélt, a Magyar Helsinki Bizottság szerint ez megtévesztő, mert március 27-i adat szerint mindössze nyolcezer ember kért menedékjogot, továbbá a menekülteknek jó ideig nem az állam, hanem a civilek nyújtottak segítséget.

Szafonova arról is részletesen szólt, hogy a magyar „közszolgálati” média a moszkvai propagandát visszhangozza, és arról, hogyan forgatta ki a Fidesz Márki-Zay háborúval kapcsolatos szavait, hogyan állította ezzel maga mellé az addig határozatlan szavazókat, és hogyan nevezte győzelmi beszédében ellenfelének még Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, éppen akkor, amikor az egész világ a bucsai mészárlástól döbbent meg.

Számos beszélgető partnerét idézve szólt arról, hogy milyen a hangulat a választás után, és beszámolt a nagyarányú kivándorlásról. Sokaknak meggyőződése, hogy Magyarország jövője most az Európai Uniótól függ. Orbán nagyon sok költségvetési pénzt költött el a kampányban, és ha most nem jut hozzá az európai alapokhoz, hatalmas problémákkal kerül szembe ő maga– és az ország is. A nyilatkozó szerint Orbán ma sem hiszi, hogy az EU elég erős ahhoz, hogy ne adjon neki pénzt.

Dobrev Klárát idézve a szerző azt írta:

„Orbán ugyanazon az úton halad, mint Putyin. Amikor valaki, akit vezetővé választottak, megérti, hogy a fékek és ellensúlyok demokratikus struktúrái túl szűkek a számára, igyekszik megszabadulni azoktól. Ezt mondom a kollégáimnak az Európai Parlamentben is. Nem arról van szó, hogy a magyarok és az oroszok különlegesek. Minden a gátlástalan és lelkiismeretlen politikusokon múlik. És sajnos nincsenek elegen a demokratikus erők ahhoz, hogy feltartóztassák ezeket”.

A Magyarország jövőjére vonatkozó kérdésre a riporter beszélgető partnerei egybehangzóan azt mondták:

„Rosszabb lesz”.

Fotó: 2009. március 6.. Orbán Viktor 11. évértékelő beszéde a Millenáris Parkban