Orbán Viktor/Facebook

Napsugaras szép reggelt! Ma rendhagyó jóreggelt lesz, mert egyáltalán nem rendhagyó módon akkora baromság jött velem szembe a napfényes oldalon, hogy kénytelen vagyok beszélni róla. Általában a hülyeség méretétől függ a mondanivalóm hossza, úgyhogy aligha jut más témának hely ma reggel. A túlhabzó szóvirágokkal cicomás nagyotmondóverseny első, második és harmadik helyezettje Orbán Viktor, ez egyáltalán nem képezheti vita tárgyát. Ha nem is személyesen találja ki azokat az egetverő baromságokat, amiket aztán elsüt valamelyik (mindegyik) papírból elszavalt szónoklatában, hanem van erre egy közpénzből fizetett nagyotmondóbrigád, a diadal mindenképpen népünk önkéntes urát és parancsolóját illeti meg.

Bármit gondol rólam és néhány millió honfitársamról a karámlakók közössége, bizony én is magyar vagyok, normális vagyok (a magam módján), szeretem ezt az országot és azt akarom, hogy jó legyen itt élni mindenkinek. Ezért aztán az őrületig fel tud idegesíteni, amikor egy mániákus gyűjtögető ahelyett, hogy az évszámnak és a földrésznek megfelelő módon igyekezne vezetni és szolgálni az országot, idióta jelszavakba kapaszkodva csimpaszkodik a hatalom és pénz adta korlátlan lehetőségbe. Az agyamra megy, amikor idiótának néznek és azt hiszik, velúrtulipánokkal és filléres nyalókákkal be lehet tömni a számat és el lehet hitetni velem, hogy ez rendben van így. Olcsó gagyival akarják kikövezni a diktatúrába vezető utat és elvárják, hogy vidám dalocskákat dudorászva masírozzak rajta. Nézzük tehát a fenti baromsággyűjteményt részletesen!

Velünk még a kommunisták sem boldogultak.

Lófaszt nem boldogultak! Pont annyi ideig ültek a nyakunkon az oroszok, mint az összes többi országban. Miután – még a kommunisták előtt, amikor éppen a nácik „nem boldogultak velünk”, önként és dalolva működtek együtt az akkori mimagyarok Hitlerrel, nem ám csak a politikusok, a civil lakosság egy része is vidáman vadászott a zsidókra. Olyan ütemben rakták őket vagonokba, hogy a németek könyörögtek, lassítsanak már, ilyen gyorsan nem tudják elpusztítani a honfitársainkat. Aztán, amikor már a kommunisták „nem boldogultak velünk”, egymást jelentgették fel az emberek, mindenki figyelt mindenkit. 1957. május elsején már ez volt:

Szép, mint egy békemenet, nem? De. Annyira „nem bírtak velünk” a kommunisták, hogy Orbán Viktor is, az apja is beálltak a párt szolgálatába és még akkor is ott nyüzsögtek, amikor a lengyelek már sorra börtönbe mentek azért, mert szembe mertek szállni a rezsimmel. Ott a papok az ellenálláshoz csatlakoztak, templomban, szószékről hirdették a szabadságot, nem egyszer az életükkel vagy a szabadságukkal fizettek ezért, mégis megtették. Tudom, szarul hangzik, de a berlini falon nem a bátor magyarok ütötték a rést, hanem a lengyelek. Ez van. Most meg az van, hogy a Fidesz (persze nincs ezzel egyedül) harminc éve azon dolgozik (sikerrel), hogy az ügynökakták ne kerülhessenek nyilvánosságra. Az egykori pártagitátor kisztitkár fia pedig kikiáltotta magát nemzeti hősnek, sőt, személyesen zavarta ki az oroszokat az országból. Az még semmi, de sokan el is hiszik. Azok is, akik a misére járó szép ruhát az MSZMP párttagkönyvük mellől veszik ki a fiókból, és oda teszik vissza, amikor hazaérnek a fideszes rendezvények valamelyikéről. Ennyit a kommunistákról és a hősiességről.

Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt.

Ja, mi vagyunk, bizony. Nem tudom, végiggondolta-e ennek a sok hangzatos baromságnak a kiagyalója, hogy csupa kártékony dolgot sorolt fel. Ezzel az erővel az is belekerülhetett volna a szóvirág-zuhatagba, hogy mi vagyunk a rohadt alma a kosárban, mi vagyunk a penészgomba, a vírus, a rákos daganat.

Sajnálatosan ostobának kell lenni ahhoz, hogy ne gondolja tovább az ember a fenti szavakat. Mert mi szokott történni? Jön egy szerelő, szétszedi a gépet, kitakarítja belőle a homokot, összerakja, és a gép működik tovább, immár homok nélkül. A biciklista megáll – vagy feláll -, kihúzza a botot a küllők közül, bevágja az árokba, ha kell, megjavítja a kereket és vígan teker tovább. A bot nélkül. A köröm alól kihúzzák a tüskét, a seb begyógyul és megy tovább az élet. A tüske nélkül.

Nagyon keserves dolog az, amikor egy országot 12 éve teljhatalomban uraló pártnak egyetlen valódi sikerrel nem sikerül igazolnia a létét, nincsen semmi, amire hivatkozva bizalmat kérhetne az emberektől, kizárólag a fanatizált szektatagokban, a megvezetett vagy megfélemlített szerencsétlenekben és a megvásárolt voksokban bízhat. Meg az ilyen gagyi szólamokban. Lássuk be, Finkelstein gonosz, de kétségtelen tehetsége nélkül a fideszes agytrösztnek ennyire telik.

Úgy hiszem, aki éppen úgy magyar és éppen annyira szereti a hazáját mint én vagy bárki más ebben az országban, az lassan elszánja magát arra, hogy kitakarítsa a homokot, kidobja a botot, kihúzza a tüskét. Mielőtt mások teszik meg helyettünk, és véletlenül minket is homoknak, botnak vagy tüskének néznek.

Jó ébredezést mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza egy szokásos beszólással.

https://kolozsvaros.com/2021/10/26/megy-tovabb-az-elet-homok-nelkul-bot-nelkul-tuske-nelkul/