Szele Tamás: Plakátügyek Pécsett

„Szép a rút és rút a szép – sicc, mocsokba, ködbe szét!” – morogja az ember a bajusza alatt, mert ez a mi mostani világunkban érvényesebb kezd lenni, mint Macbethében volt. Ott csak ideig-óráig alakultak így a dolgok, aztán nagyjából rendbe jöttek, ahogy megindult a birnami erdő, nálunk a fák vagy mozgolódnak vagy nem, de a poroszlók bezzeg éberek.

Tetszik tudni, melyik rendőrségi alosztályra tartozik Pécsett az, ha valaki szívecskés és szivárványos matricát ragaszt a kormány homofób plakátjára?

Lévén, hogy rongálás vádjáról van szó?

Mi sem természetesebb annál, minthogy az életvédelmire.

Hogy a pécsi életvédelmi alosztály ezek szerint nem csak az életet, de az elitet is védi, az világos, de azért ez kicsit több a megszokott, hétköznapi magyar abszurdnál. Ez már örkényi. Ráadásul hosszú, elhúzódó ügyről van szó, előzményei is voltak annak, hogy tegnap őrizetbe vették, rabosították és kihallgatták Pincehelyi Zitát és Fulmer Gergelyt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt pécsi passzivistáit, Sőt, házkutatást is tartottak végül: nem fogják elhinni, de szívecskés matricákat kerestek.

Ez azért már a rendőrség nevetségessé tétele. Ők tehetnek a legkevésbé arról, mire kaptak parancsot, de nehéz lehetett komoly arccal végrehajtani ezeket az ostobaságokat. Szerintem bele is pirultak párszor.

Azonban lássuk a történetet szépen, sorban, apróra, hogy megértsük, mekkora őrültséggel állunk szemben.

Szóval, még nyáron kedvenc pártunk és kormányunk (ízlés szerint: ártunk és ormányunk) plakátkampánnyal lepett meg minket, úgy is, mint istenadta népet. Ezek még a tőlük megszokottnál is sokkal primitívebbek voltak, pár szavas, többnyire homofób vagy demagóg üzeneteken kívül csak egy emoji szerepelt rajtuk, meg az az üzenet, hogy töltse ki a nagyérdemű a nemzeti konzultációt.

Július harmadik hetében ezért az MKKP országos akciót hirdetett, melynek során emberibb üzenetekkel, szivárvánnyal, szívecskékkel, kismacskákkal ragasztották le ezeket a rémplakátokat, mégpedig matricázás útján. Ez azért fontos, mert ha a plakátot egyszerűen letépi valaki, azzal rongálást követ el, kárt okoz a tárgyban, viszont ha ráfest vagy lematricázza, akkor nem megcsonkította, hanem hozzátett, még ha ettől a tárgy üzenete módosult is – ráfesteni pedig azért nem érdemes, mert azt külön paragrafus szabályozza „falfirka” kategóriában. Volt alkalmam tudósítani olyan perről, aminek az volt a tárgya, hogy a Szabadság téren felállított kordont takaró építkezési ponyva falnak minősül-é avagy sem? Szóval, vannak a magyar jognak szépségei is, mélységei is. De lássuk, mi történt Pécsett?

Az MKKP átragasztotta a plakátokat, mint Pincehelyi Zitától megtudtam, szám szerint hatot, melyekben a vád szerint 88 ezer forintnyi kár keletkezett ezáltal. Mondjuk ez legalább nincs túlárazva. Ámde ahol akad átragasztó passzivista, akad ott „törvénytisztelő állampolgár” is. Egy ilyen önjelölt házmester-detektív értesítette a Baranya Megyei Rndőr-főkapitányságot az átragasztás vérlázító tényállásának fennforgásáról, mint arról még nyáron beszámolt a Szabad Pécs. És mivel bejelentés történt, szabályszerűen kellett eljárjanak. Ilyenkor nem irigylem a rendőröket, ugyanis ők pont olyan épeszűek, mint mindenki más, csak őket köti a szabál. Ami embert zabál. Jelen esetben az volt a szabályszerű, hogy a bejelentés miatt nyomozás induljon, melynek részeként szerencsétlen helyszínelőnek ki kellett menni és ujjlenyomatot venni a plakátról. Ezt a jelenetet viszont lefényképezték és bejárta a magyar sajtó összes bugyrait, még az a szerencse, hogy legalább a helyszínelő arca nem látszott rajta.

Sajnáltam a helyszínelőt, mert ő is pontosan tudja, hogy semmi értelme egy szabad téren álló plakátról ujjlenyomatot venni, sajnáltam a parancsnokát, akinek ilyen szamárságokkal kell foglalkoznia és úgy tenni, mintha ez ügy volna, méghozzá bűnügy, de azért a legjobban az egészen komoly „állampolgári bejelentőt” sajnáltam, mert borzalmas lehet leélni egy egész életet a humor szikrája nélkül.

Ez volt az abszurd tragikomédia első felvonása. Tegnap játszódott le a második. Pincehelyi Zita (aki egyébként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Baranya megyei 3-as számú országgyűlési egyéni választókerületének jelöltje) így számolt be róla a Facebookon:

„Valami rettenetes félreértés nyomán a mai délelőttöt a rendőrségen töltöttem. Kihallgattak, rabosítottak (megint, basszus), aztán hazakísértek házkutatni. (Megbilincselni, bezzeg, nem voltak hajlandóak, bárhogy bizonygattam, hogy veszélyes vagyok.)

Állítólag bizonyítékuk van, hogy én ragasztottam föl ezeket a matricákat Fulmer Gergely MKKP tettestársammal. Még gondolkodom, de egyelőre nem jut eszembe semmi.

Pedig olyan jó fejek voltak mindannyian, de tényleg! Hatalomra kerülésünk esetén: „Fizetésemelést a rendőröknek!” 

A menza mindenesetre jó, a harcsapörkölt pazar, ha a parlament nem jön össze, a rendőrséghez épülök be. Hátha elévül addig a priuszom.”

A kutatást, mint képünk is mutatja, a bűnügyi osztály életvédelmi alosztálya rendelte el. Hogy miképpen került hozzájuk egy szimpla rongálás, azt nem lehet tudni, de legalább érteni se. Odakerült. Nyilván nem véletlenül. Ők foglalkoznak vele, akkor is, ha nem az ő dolguk lenne.

Még egyszer elmondom, hátha átsiklott fölötte valaki: az életvédelmisek szívecskés és szivárványos matricákat kerestek Pincehelyi Zita lakásán. Íme, a kutatást elrendelő határozat:

Most egyelőre zajlik az eljárás, én csak két mozzanatra hívnám fel a figyelmet. Az első az, hogy az egész vádnak nincsen semmi, de semmi jogalapja. Mint azt az Alkotmánybíróság 17/2020. (VII. 17.) AB határozata kimondja a Kúria Bfv.III.1.408/2018/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról:

„A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terheltek terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, mivel magatartásuk a véleménynyilvánítás szabadságából fakadóan nem veszélyes a társadalomra, így a bűncselekménnyé minősítés egy fogalmi eleme hiányzik. (…) A közügyeket vitató közlésekkel szembeni állami büntetőhatalom gyakorlása, a büntetőjogi szankció súlyossága, stigma jellege, és öncenzúra kiváltására alkalmas hatása miatt különösen érzékenyen érinti a véleményszabadságot és a szabadsággal élni kívánókat. A Legfőbb Ügyészség szerint a közéleti tartalmat hordozó plakátok olyan formában történő megváltoztatása, amely a plakáton lévő üzenettel ellentétes véleményt jelenít meg, illetve a tartalom megjelenítését gátolja, nem veszélyes a társadalomra.”

Tehát kimondhatjuk, hogy nincs szó még rongálás bűncselekményéről sem. A másik mozzanat az, hogy az idén Pécsett rendezett első vidéki Pride alkalmából a Mi Hazánk Ifjai is plakátoltak, éspedig az szerepelt a falragaszaikon, hogy:

„LMBTQ – Ateizmus – Marxizmus – Liberalizmus – Feminizmus – Gender – Pusztítsd a szörnyet!”

Ilyenkor csóválná meg a fejét az én összes jogász ismerősöm, ugyanis az uszítás elkövetési magatartása egészen pontosan az erőszakra vagy gyűlöletre való felszólítás, a Btk. 332. paragrafusa szabályozza, büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, ami pedig ennél is több, a mostani szabályozás kiemeli, hogy a cselekmény a lakosság egyes csoportjai ellen irányul, különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel. Mármost Magyarországon az ilyen váddal indított ügyek azon szoktak elbukni, hogy nem valósul meg a cselekmény során a nyílt, fizikai erőszakra való felszólítás, de ebben az esetben bizony megvalósult.

„Pusztítsd” – szólít fel a plakát. Az bizony erőszak.

Miért, miért nem, ezt a plakátot mégsem találta veszélyesnek a nyomozó hatóság, az ügyében tett feljelentést elutasították, arra hivatkozva, hogy nincs szó bűncselekményről.

Innentől kezdve vagy az a helyzet, hogy Pécs már nem része Magyarországnak, külön államot alkot és más törvények érvényesek a városban, mint körülötte mindenfelé, vagy az, hogy a pécsi hatóságok egészen sajátosan értelmezik a magyar jogot.

Összegezve: az uszítás, a pusztításra valló felszólítás ezek szerint ott nem bűncselekmény.

A szívecskés, szivárványos matrica kiragasztása bűncselekmény.

A rendőrséget meg arra kényszerítik, hogy ártatlanok ellen nyomozzon, veszélyes uszítókat futni hagyjon.

És biztos, hogy a rendőrök is szégyellik ezeket az ostobaságokat.

„Szép a rút és rút a szép”.

Abszurd az egész történet, Örkényen már túl, Bulgakovon picit innen.

Aki ezek után még azt meri mondani, hogy az MKKP a viccpárt és a kormánypárt foglalkozik komoly politikával, azt megkérném, álljon középre.

Hogy körbe tudjam röhögni.

Tragikomédia ez, reméljük, nem tart már sokáig.

Szele Tamás