A szezon tavaly úgy kezdődött,
Ah, míg leírom, a szívem is reszket,
Hogy a Csokonai-kör
És a csütör-
Töki esték váratlan élni kezdtek.

Felolvasott a doktor Prőhle,
S tőle
A fák határozottan elhervadtak.
Megkezdődött az ismert őszi attak:
Jött a csúz, és szólt a nátha:
Hátha
Mi is szétnéznénk a világban,
S erre mindnyájan
Prüszkölni kezdtünk lágyan.

Ah, nyájas olvasóm,
Ki e sorokra megadón tekintesz,
Ugye, ma is csak így van mindez?

A nátha, a csúz s az egész szezon.
Nyugodj bele - ez az ősi rezon,
Bár most még rosszabbul megy minden,
Laposabb a pénzügyi ború,
Még közelebb jött a háború,
Csapást ránk a sors ostornyele mér,
S a Prőhle tanár úr után
Felolvasott a Baáry Elemér.

Nos, olvasóm, vigasztalásul
Ülj most a kandallóhoz énvelem,
S tűnődjünk el orrt fújva, könnyet ontva,
Az eliramló furcsa életen.
Nézzük át a szezon történetét,
Az ah-okat és az eh-eket,
A búkat és a pecheket,
Amikből, ugye, most is volt elég.