"közjó-e a gyermek", ugyanis ha igen, akkor minden, a gyerekekkel kapcsolatos kérdés a politikáról szól, és "a köz dönt majd a neméről is? Mi marad a szülőnél?"Szerinte erről szól a gyermekvédelmi törvény is, mert van, amikor az iskola és az orvos már a szülő nélkül dönt a gyereket érintő kérdésekben, ezek pedig fontos bioetikai dilemmák. 

Schmidt ezután kirohanást intézett a "me too"-mozgalom ellen, szerinte ugyanis "a szexről egyre gyakrabban a pedofília, a nemi erőszak és a me too jut eszünkbe", utóbbi mozgalom pedig abból indul ki, hogy "a férfiak ragadozók, és a nők védtelenek és ártatlanok", de ez szerinte csak "az USA megkésett női emancipációjának terméke", benne az önző individualitás nyilvánul meg, az erőszakos feministák pedig az áldozatisággal élnek vissza.

"A 'me too' nagyüzemi módon kasztrálja a férfiakat, mindenkit évtizedekre visszamenőleg szexuális ragadozónak állíthat be. Férfiatlanná teszi a férfiakat, megfosztja a nőiességüktől a nőket.

Egykor öntudatos és büszke nők miért tüntetik fel magukat áldozatnak, miközben megnyerték a XX. századot, tovább élnek mint a férfiak, tanulnak, dolgoznak, irányítanak" – fejtegette. 

Ezután hosszas történelmi fejtegetésbe kezdett, amelyben a második világháború után kettészakadt világ eltérő társadalmi és emancipációs fejlődését próbálta bemutatni, de közben meglepően elismerően beszélt a szocializmusról.

Schmidt ugyanis arról beszélt, hogy a szovjetek a nők teljes egyenjogúsítását tűzték ki célul, miközben nyugaton továbbra is sokáig a háztartásban volt a helye a nőknek. A szovjet modellben 1945-től megszűnt az egykeresős családmodell, a szocialista állam a gyermeket "közjónak" tekintette, támogatta a gyermeknevelést és a gyermekvállalást is.

"Kivételes időszakként" hivatkozott az 1950-es évekbeli úgynevezett Ratkó-korszakra, amikor betiltották az abortuszt, bár utána arról beszélt, hogy "ez nagyon mély sebeket ejtett, azóta sem bocsátottuk meg".

Utána viszont szerinte "az állam kiszállt a paplan alól és nem ment oda vissza", de számos intézkedéssel könnyítették meg a nők életét. 

Ezzel szemben nyugaton nem épült ki a bölcsődei, óvodai hálózat, csak a 80-as évektől vált megszokottá a kétkeresős családmodell, az emancipáció 30 éves késéssel zajlott le, ennek következménye, hogy szülési szabadság és segély is alig van még ma is. 

Bár előtte elismerően beszélt a szocialista modellről és a gyermeknevelési támogatásairól, Schmidt ezután azt mondta, az nem hagyott választási lehetőséget, hanem leértékelte a gyereknevelést, és ezen csak most változtatott 2010 óta az Orbán-kormány. Azt is mondta, a szocializmusban dupla műszakra voltak fogva a nők, de a pénzkereső nő modellje elfogadott lett, a magyar nők egyenjogúsága pedig megkérdőjelezhetetlen. Szerinte a rendszerváltás után a nyugatiak nem vették figyelembe az eltérő fejlődést, és

"átnevelési programokat akartak elfogadtatni velünk, copy paste-tel dolgoztak, pedig a női egyenjogúság terén ők voltak elmaradásban, ők tanulhattak volna tőlünk. A magyar nők mind virtuózok, egyszerre teljes értékű anyák, feleségek, munkaerők."

Az amerikai életmódban ugyanis szerinte a fogyasztás a legfontosabb, a gyerek csak teher, aki miatt többfelé oszlik a kereset, teher a nők kiteljesedésében, a "trendi fehér progresszív körökben" pedig újabban a környezet kímélése miatt mondanak le a gyerekvállalásról. Mostanra egyre több az egyedülálló szülős, vagy éppen, hogy a kettőnél több szülős család, a nukleáris családmodell válságba jutott, a nagycsaládok is kimentek a divatból és a több nemzedék együttélése is.

"A nyugati társadalmakban meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedése a fontos, de ha nem a család, mi fogja összetartani a társadalmak?" – tette fel a kérdést, a válaszában pedig arról beszélt, hogy 

a "progresszív és globalizált eurokrata szakértőkrácia" "otromba neoliberális kísérleti laborrá" tette Nyugat-Európát, saját azonosság és saját arcél nélküli területté akarják azt változtatni,

az a céljuk, hogy az európai polgárok ne azzal foglalkozzanak, ami rájuk tartozik, a sajátjaikkal, hanem a földgolyó és az emberiség sorsáért aggódjanak inkább, a lokális dolgok helyett multikulturalizmussal foglalkozzanak. Szerinte megszűnt a politika, mert a "szakékrtőkrácia" csak saját hatalmával foglalkozik, de a fontos ügyekkel kapcsolatban homokba dugják a fejüket, ez történt a migrációnál.

"A reálpolitikával az eurokrata neomarxista elit nem tud mit kezdeni", helyette csak víziói vannak, de a kultúrában sincsenek alkotásai vagy teljesítményei – állította Schmidt Mária. 

Arról is beszélt, hogy azt sem gondolták végig, hogy a betelepített, zömében muszlimok értékrendjét hogyan fogják beépíteni a kultúrában, ugyanis "a muszlimok jellemzően nagycsaládban, sok esetben többnejűségben élnek; az európai nők emancipáltak, a muszlimok férfipártiak, az unokatestvérek közötti házasság is belefér, a becsületgyilkosság is, antiszemitizmusuk egyre-másra agresszív tettekre sarkallja őket, a homoszexualitást bűnnek tekintik" – sorolta Schmidt. 

Szerinte meg kéne követelni a bevándorlóktól a normák elfogadását, már csak azért is, mert máshol ezt a nyugati elit megkövetelte világszerte, a terrorellenes háború címen is amerikanizálás folyt, ennek következménye Afganisztánban a káosz és a polgárháború, ugyanis azt akarták, hogy "az LMBTQ+ neomarxista harvardi tojásfejűek" vegyék át a hatalmat. 

"Képtelenek elfogadni, hogy a világ sokszínű, de a betelepített migránsoknál megúszásra játszanak, hátha nem jönnek ki a no-go-zónájukból"

– fogalmazott Schmidt Mária a "progresszív eliteket" ekézve.

Végül azzal zárta, hogy Európának és Magyarországnak nem a világ túlnépesedésével kell foglalkoznia, hanem azzal, hogy megszülessenek azok a gyerekek, akikről lemondanak, ezért a XXI. század feminizmusának arról kell szólnia, hogy az anyaság mekkora érték, a ma uralkododó bürokratikus elit értékrendje ugyanis szembenáll a többségével, a hit és a családok megtartó erejével. A "mai nyugati liberális neomarxista elit nem tud jövőképet adni, szellemileg kiüreseett, csak pénzt tud adni, ateista, relativista, nihilista világa van, megfoszt minket a reménytől" – zárta az előadását, amely után egy beszélgetés következett Rácz Zsófia ifjúsági államtitkár vezetésével nemzetközi résztvevőkkel, akik arról beszélgettek, hogy a nyugati országok "bölcsőellenes koalíciót" képeznek, hogy mi a legnagyobb probléma a feminizmussal manapság.