Fotó: Reuters
Kína nagy játszmája: az adósságcsapda
„Hogyan kerget Kína adósságcsapdába más országokat” – ezzel a címmel közölt terjedelmes cikket a német hírtelevíziós műsorszóró.
Montenegrónak sokba kerülhet egy autópálya, Kína hamis reményeket keltett, és ez most gondot okoz az Európai Uniónak. Milo Djukanovicnak – aki többször volt miniszterelnök, jelenleg másodszor államfő és több évtizede országa alighanem legbefolyásosabb politikusa – az volt az álma, hogy az Adriától a szerb határig vezető, mintegy 170 kilométeres autópályát hagy az országára. A terv azonban most a jelek szerint visszafelé sül el: a jólét felé tett lépés helyett fennáll a veszély, hogy Montenegró elveszti gazdasági szuverenitása egy részét. A haszonélvező pedig Kína lehet, amely a vitatott építkezés egy részét finanszírozza, és amely most be akarja hajtani az adósságot. Az építkezés drágábbnak bizonyul az tervezettnél, még messze nem készült el, de Montenegrónak júniustól már fizetnie kell.
Djukanovic már rég nem miniszterelnök, és a levest, amit főzött, a 622 ezer fős lakosságú ország mostani kormányának kell kikanalazni.
Az autópályadíjakból és a felgyorsuló logisztikából remélt jövedelem még a távoli jövő homályában van, és még a tengerparti turizmus sem hoz hasznot a pandémia miatt. Ezért az országnak attól kell tartania, hogy nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, és ezért fájdalmas engedményeket kell tennie Kínának.
Éppen úgy mint Srí Lanka, amely kénytelen volt 99 évre lízingdíj fejében átengedni Kínának Hambantota tengeri kikötője jelentős részét, mert nem tudott megfelelő eleget tenni fizetési kötelezettségének. A szerződések sok részlete titkos, és ez minden esetben így van, amikor Kína infrastrukturális projektekre hiteleket folyósít más államoknak.
Fotó: China Daily
A fejlesztési finanszírozással foglalkozó amerikai Aiddata kutatóintézet megvizsgálta Kína 24 országgal kötött mintegy 100 ilyen szerződését, és összehasonlította azokat más hitelező országok szerződéseivel. Az eredmény:
a hiteleket minden esetben nem olcsón kínai állami bankok adják, és az Kína által megkövetelt titkosítási záradékok máshol nem szokásosak.
A vizsgált projektek legtöbbje az Egy övezet, egy út – Új selyemút néven is ismert – kínai kezdeményezés keretében jött létre. Ez egy globális befektetési program, amellyel Peking új kereskedelmi utakat akar teremteni exportjai számára, meg akar szabadulni a hazai ipar felesleges kapacitásaitól, és biztosítani akarja a saját nyersanyagellátását. Montenegró tavaly december óta hivatalban lévő kormánya az EU-hoz fordult segítségért, de Brüsszel ezt elutasította. Pedig például Viola von Cramon, a zöldek Balkán-szakértője a külpolitikai bizottságban kifejtette, hogy az elutasítással az unió Kína kezére játszik. Peking számára a kis balkáni ország nem csupán a tengeri kikötője miatt fontos, hanem ha Montenegró bekerül az unióba, már egy újabb tagállamot kötött magához jóval szorosabban, mint ahogyan az az EU-nak jó lenne.
A görög Pireusz kikötője (képünkön) már a több mint tíz évvel ezelőtti gazdasági válság előtt óta kínai ellenőrzés alatt áll. A Montenegró kisegítését támogató zöld képviselő kifejtette: akkoriban az EU „elaludta” Görögország megsegítését, és ezért ott ma is inkább kínai, mint uniós érdekeket követnek. Von Cramon felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon is megjelent egy projekt, a Fudan egyetem új kampusza, és a Direkt36 portálhoz eljuttatott dokumentumokból kiviláglik, hogy Kína
nem csupán a hatalmas hotelt adja, hanem az építőanyagok és a munkások nagy részét is, míg a hitel terhét a magyar állam viseli.
Szerző: Huppa-értesülés
Forrás: Huppa
