He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Ady Endre: ADJON ISTEN MINDENKINEK

2021.04.11. 07:30 guma

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörû-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörû-kék itt az Ég.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr3016458176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jaegtoer 2021.04.11. 08:25:21

Mindenesetre most már adhatna azoknak is, akiknek eddig nem adott, és lehetne spórolósabb azokkal szemben akiknek adott mert az a tétel, hogy akinek van, annak adatik, s akinek nincs attól még az a kevés is elvétetik, már bőven realizálódott, bár igaz, ami igaz, mindig van lejjebb, de valamennyi följebb is ránk férne már, föltéve, hogy nem valami elvont fogalomkörbe tartozó népességről beszélünk, és a jótéteményeknek részesei lehetnek azok is, akik nem feltétlenül futballrajongók, sőt a les szabályt remekül tudják értelmezni a felcsúti gázszerelő boldogulásán, szemléltető ábrák nélkül is, szóval mindazoknak, a szűkebben vett nernemzet-testen kívül esnek azon egyszerű oknál fogva, hogy nem állnak folyamatosan harcban a becsülettel, még megvan a gerincük. Jah, hogy ez az egész nem a piszkos anyagiakról szól? Pedig de.

jaegtoer 2021.04.11. 08:29:51

@jaegtoer:

....szóval mindazoknak, a_k_i_k a szűkebben vett nernemzet-testen kívül esnek

(kicsit belassult a géo, így kimaradt az akik. Isten ujját látom ebben, hogy már ebben is kimaradtak az akik, akik mi vagyunk. Ebből is látszik: nagy a szar, de még milyen nagy.)

habakuk000 2021.04.11. 08:47:36

@jaegtoer: A neren belüliek nem állnak folyamatosan harcban a becsülettel, nemigen ér el tudatukig ez a fogalom, így kifejezetten pazar verselemzésed ezen feltétele szerintem nem kizáró tényező.
Tiszta oxigén olvasni téged, habár talán még sohasem lélegeztem be, de ilyesminek képzelem.
üdv

látjátok feleim szümtükkel 2021.04.11. 09:00:59

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal....

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854.

Neytiri1 2021.04.11. 09:40:56

Kedvenc költőm születésnapja van ma, és ez a költészet napja is.
Nekem a születésről mindig az jut az eszembe, hogy ünneplik a születettet és eszükbe sem jut ünnepelni az Anyává és Apává válót.
Pedig -főleg első gyereknél- nem csak a gyerek születik a világra, hanem Anya és Apa is több lesz a világon. Szerető, aggódó, imádó, féltő, dühös, örökre Szülő.
Én mindig megölelgettem, megszeretgettem és köszöntöttem az Anyukámat a születésnapomon.
És Attilánál is eszembe jut, hogy a Mama ezen a napon világra hozott egy csodát. Akinek az áltulunk ismert életében nem sok jó volt, akiről az embernek nem az jut az eszébe, hogy na, ezt is tenyerén hordozza az Isten.
Minden magyar gyereknek az első versei között ott van az Altató. Majd az iskolában a Mama. Két csoda.
A Mamát azért is tudtam magaménak érezni és sokszor elgondolkodni rajta, mert elsős koromban a halál közelében volt az én Mamám, ami örökre nyomott hagyott bennem.
Amikor lakást kerestem Pesten, a véletlen ahhoz a házhoz vitt, ahol született. Gát utca 3. Felejthetetlen érzés volt ott lenni. Szinte el sem tudom hinni, hogy akár lakhattam volna annak a háznak az emeletén.
Szegény drágám, bár megmenthettem volna, csak nem tudtam ott lenni...

Talán etűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november

gazoló 2021.04.11. 12:35:41

József Attila

ISTEN

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

1925 ősze

habakuk000 2021.04.11. 13:27:57

@Neytiri1: Szép és tökéletes köszöntő. :)
süti beállítások módosítása