Egyszervolt, holnemvolt, voltegyszeregy…

Különc. Akkoriban (is) illett megházasodni, szaporodni, sokasodni, még ha nem is volt hozzá népszaporulatügyi miniszterasszony, mint most. Az a bizonyos különc nem nősült, gyereke nem született. Akkoriban (is) illett a templomban rendesen viselkedni, a tanítóknak nem visszabeszélni, még ha nem is volt kötelező a hittanóra, meg a nemzeti alaptanterv. Bezzeg ő már gyerekkorában meglógott a szülei mellől, hogy a templomban tanítókkal vitázzon, később nem átallott asztalokat borogatni sem. Ha már asztal, akkor muszáj megemlíteni, hogy manapság illik (már akinek) böjtölni, ha tetszik, ha nem, mert ugye enni nem telik. Bezzeg ő csak úgy ingyen osztogatta a halat meg a kenyeret, micsoda ostobaság már, amikor jól jövedelmező vendéglátóegységet is nyithatott volna. Meg magánegészségügyi klinikát, nem ám csak úgy ingyen gyógyítgatni azokat a leprásokat.

Mint tudjuk, az igazi vezető nőügyekkel nem foglalkozik, lesajnáló megjegyzéseken túl még tudós asszonyságokkal sem, ő bezzeg, hmmm… állítólag kétes foglalkozást űző nőszemélyeket is egyenrangúnak tekintett.

Valahogy nem volt erőssége a beilleszkedés, az államhatalomra fittyet hányt, nem is csoda, hogy kivégezték. Juszt se maradt nyugton utána sem, csak hogy borsot törjön a későbbi nemzedékek felfuvalkodott álkeresztényeinek orra alá.

Idézetnek most ez legyen elég tőle, akinek nem inge, ne vegye magára:

„Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben… Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be a mennyek országába… Sőt azt mondom: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”.

Ráadásul azt rebesgetik, hogy zsidó volt…

Kellemes húsvétot, illetve (megkésve ugyan) chag pesach sameach.

Goitein Vera

https://kolozsvaros.com/

Aggregation fraud. Ezen a néven ismeri a tudományos szakirodalom azt a jelenséget, amikor a társadalomban elszórtan keletkező adatok összesítésével trükközik egy hatalom. Ehhez persze több dolog is kell:

• A lehető legkevesebb embert szabad csak beengedni oda ahol a nyers adatok keletkeznek, és az ő tevékenységüket is szigorúan korlátozni kell. Mindenki mást távol kell tartani a kritikus helyszínektől. Sajtót, civileket különösen. Ne keletkezzenek fényképek, videók, jegyzőkönyvek, és úgy általában semmilyen dokumentum, ami a későbbiekben esetleg ellentmondhatna a hivatalos állításoknak.
• Hermetikusan el kell szigetelni a világtól azokat a „tisztviselőket” akik az összesítéseket végzik. Az a jó hogyha senki nem tud semmit róluk (pl. hogy kik is ők, hogy hol és hogyan zajlik ez a tevékenység). Persze az a legjobb ha az adatok teljes útja titkos, sőt még a témához lazábban kapcsolódó másodlagos adatokról sem szivárog ki semmilyen információ. 
• Nagy zajt kell csinálni. Meg kell osztani az érdekeltek figyelmét téves és irreleváns információkkal, ordító propagandával, (megelőző) ellentámadásokkal.

Az összesítési csalás nem új jelenség. Felderítése, dokumentálása a dolog jellegénél fogva nehézkes, ám vagy a tudomány fejlődése, vagy a jelenség terjedése miatt világszerte gyarapszik a felderített (alaposan dokumentált, tudományosan bizonyított) esetek száma. A legtöbb feltárt eset (érthetően) választásokhoz kapcsolódik, olyan országokból, mint pl. Afganisztán, Kolumbia, Malawi vagy Oroszország. Különösen érdekes és tanulságos az az 1988-as mexikói eset, amikor is a választás napján „a telefonvonalak túlterheltsége miatt” hirtelen „összeomlott” a választási informatikai rendszer, és a választásokat lebonyolító kormány jó darabig semmilyen adatot nem volt hajlandó közölni az eredményekre szomjas néppel (azon kívül persze, hogy ne aggódjanak, mert a szavazatok számolását mindez nem akadályozza, az mindeközben rendben folyik tovább). És aztán pár nap múlva, mint derült égből a villámcsapás, egyszer csak bejelentették a végeredményt: a kormányzó párt totális győzelmét. 

Egy összesítési csalás lebukásmentes megszervezése persze nem könnyű feladat. Nem kis szervezést, munkát, befektetést igényel, egy teljes fedett intézményrendszerrel és rengeteg megbízható káderrel, akiket mind kellőképpen motiválni kell. Viszont az elérhető haszon is hatalmas: a sikeres adatmanipulátort nem érheti „meglepetés”. Teljesen biztos lehet a dolgában, és már a választások előtt is magabiztosan beszélhet pl. elégtétel-vételről, amikor még minden politikai elemző minimum kétesélyesnek látja a dolgokat. 

És ha egy diktátor belejön a dologba, azaz rutint szerez az összesítési csalás „műfajában”, akkor miért ne használná fel ezt a know-how-t más kritikus helyzetekben is? Mondjuk például egy járványhelyzetben amikor a védekezés sikerét emberéletekben mérik, amibe a „rossz számokat” produkáló kormányok simán belebukhatnak. Hiszen végső soron az emberéletek is csak összesített statisztikai adatok. 

(És hogy a végére valami pozitív is legyen: van feltámadás. Az adatmanipuláció leleplezhető. És igazából ez az egyetlen esélyünk.)

bacon

https://kolozsvaros.com/2021/04/02/osszesitesi-csalas/