Az 50 az új 30? Az semmi, de a negyveneseknek csak három napot szabadna dolgoznia!
"We are here. We are ready. We are the perennials.” – szól az új ötvenesek, az évelők generációjának mottója. Kristóf Györgyi, a Hammel & Hochreiter interim szakértője és vezetői stratégiai tanácsadója szerint érdemes nagyobb figyelmet fordítani a generációra, mert szemléletmódváltásukból kifolyólag és tapasztalatuk miatt felértékelődnek a munkaerőpiacon - olvasható a cég által jegyzett közleményben. Egy ausztrál kutatás szerint a negyvenes férfiak agyára negatívan hat, ha heti 30 óránál többet kell dolgozniuk.
Az életkori címkék egyre jobban kezdik elveszíteni hagyományos jelenésüket és egy generáción belül is nagyobb eltérések lehetnek, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben a korosztály már a kiégés közelében állt, felőrölte a multik mókuskereke, azonban mára, a negyven-ötven éves vezetők és interim vezetők egyre tudatosabban használják fel tapasztalataikat és maradnak fiatalosak testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Az új ötvenesek szemléletmódváltásuk miatt különlegesek és értékesebbek, mint eddig. Technológia iránti nyitottságuk lehetővé teszi, hogy naprakészek maradjanak és folyamatosan frissített intenzív kapcsolatrendszert ápoljanak. A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyságuk. Nem elutasítják a változást, hanem nyitottan, kihívásként kezelik a szituációkat.
Az új középkorúak, a perennial-ok legfőbb jellemzője a life long learning, amit lehetőségként látnak, hogy követhessék a gyorsan változó világot és bele is szólhassanak formálódásába; valamint az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal. Egy perennial már nem enged a generációs gap csábításának, tapasztaltabbak mind kollegái, de rugalmas és mindig együttműködő.
A perennial generáció életmódja a fiatalabbakéhoz hasonlít, vannak céljaik és álmaik, amikért küzdeni is akarnak. Életmódváltásuk nem csak munkakörülményeikre, de személyes életükre is kihat, nagyobb figyelmet kap a mozgás és az egészséges táplálkozás, mint eddig. Ennek hátterében a várható élettartam növekedése áll, ami remélhetőleg hosszútávon oda vezet majd, hogy a szürkülő, hervadó középkorúak képe eltűnik és a fiatalosabb, életvidám, céltudatos ötveneseké terjed el széleskörben.
Eddig a közlemény, viszont a Melbourne Institute Worker Paper által közölt tanulmány szerint a negyvennél idősebb emberek akkor teljesítenek a legjobban, ha csak heti három napot dolgoznak. Az ausztrál tanulmány 3500 nő és 3000 férfi kognitív képességeit elemezte a kutatás során. Olyan képességeket, mint az elvont érvelés, a memória, a végrehajtó funkciók. A kutatók megmérték a résztvevők kognitív teljesítményét, hogy lássák, mennyire hatékonyak a kutatás alanyai munkavégzésük során. A résztvevk teljesítménye megnőtt, amikor csak 25 órát kellett dolgozniuk, és radikálisan visszaesett, amikor 55-öt.
A teljesítménycsökkenés oka - talán nem annyira váratlanul - a kimerültség és a stressz volt. A tanulmány egyik szerzője, Colin McKenzie szerint az intellektuális élénkség szintje a ledolgozott óráktól függ: a munka ugyan serkentheti az agy aktivitását, de fáradtságot és stresszt is okozhat, így drasztikus hatása lehet a kognitív funkciókra.
A kutatás szerint különösen a középkorú férfiak agyi működésére van negatív hatással, ha heti 30 óránál többet kell dolgozniuk, igaz, hogy miért, az még nem világos. McKenzie professzor szerint a 40 órás munkahéttel ugyan hatékonyan lehet fenntartani a normál kognitív funkciókat, de ez nem maximalizálja a munka pozitív hatásait.
https://mfor.hu/cikkek/vallalatok/az-50-az-uj-30-az-semmi-de-a-negyveneseknek-csak-harom-napot-szabadna-dolgoznia.html
A jó élet nem boldog, nem kiegyensúlyozott és nem könnyű
Egy új kutatás arra jutott, hogy az emberek sokkal többre értékelik, ha az élet váratlan fordulatokban gazdag - akkor is, ha azok nem mindegyike örömteli.
Ha azt mondjuk, "jó élet", többségünk első körben valószínűleg boldog családra, kertes házra, kutyára, cicára, anyagi biztonságra és évi két tengerparti vakációra asszociál. Egy új kutatás szerint viszont amire vágyunk, az valójában nem ez a kellemes sztereotípia: sokkal fontosabb, hogy az életünkben legyenek váratlan fordulatok, akkor is, ha azok nem mind örömteli fejlemények. A vizsgálat eredményeiről a Wall Street Journal számolt be.
Hogy milyen a jó élet, arra az ókori görög filozófusok kétféle választ kínáltak. Az egy szerint akkor lesz jó az élet, ha hedonista, vagyis fájdalommentes, és tele van hétköznapi élvezetekkel: nyugodt, biztonságos és derűs. A másik megoldásuk a jó életre az eudaimonia. Ebben az esetben az erények gyakorlása, a tudatosság és a jelentőségteljesség az, ami az átlagos fölé emeli az életünket. A Middlebury College és a University of Virginia tudósai azonban vizsgálatuk után úgy látják, valójában a fenti kettő közül egyik sem igaz: a "pszichológiai gazdaság" az a tényező, amitől az élet jó lehet, és ezt az átlagember is így érzi.
Kibontva: a jó élet az, ami érdekes, változatos és meglepő, akkor is, ha ezen meglepetések között nem mindegyik kellemes. Sőt, azon tényezők közül, melyek hatására egy élet pszichológiailag gazdag (tehát "jó") lehet, több éppen, hogy csökkenti a hétköznapi értelemben vett boldogságérzetet. Egyszerűen fogalmazva, a boldog - most: hedonista - élet dögunalmas is lehet, míg a kalandok, felfedezések és krízissel teli időszakok fájdalmasak lehetnek, viszont mindig érdekesek. A pszichológiailag gazdag élet pedig gyakran kilóg az eudaimoniai boldogságkategóriából is, mert miközben a különböző, váratlan helyzetekre reagálunk, sok esetben messzire tévedhetünk az eredeti - tegyük fel, hogy - erényes, tudatos énünktől.
A Middlebury College filozófusa, Lorraine Besser és a University of Virginia pszichológusa, Shigehiro Oishi a nagyon testhezálló Philosophical Psychology című folyóiratban közölték felmérésük eredményeit, mely szerint tehát a pszichológiai gazdagság nem csak a kutatók feltételezése, hanem a kutatásban részt vett válaszadók szerint is a jó élet valódi feltétele.
Hogy képet kapjanak az emberek véleményéről, csapatukkal együtt több mint háromezer embert vontak be a vizsgálatba kilenc országban. A kutatók egy 15 tételes listát adtak a résztvevőknek, mely olyan jelzőkből állt, mint például "kellemes", "jelentőségteljes" vagy "érdekes", és így tovább. Ez után egyszerűen megkérték őket, válasszák ki, mely írja le legjobban szerintük a jó életet. A válaszok kiértékelése után Besser és Oishi arra jutott, hogy bár a válaszadók szerint a boldog és a jelentőségteljes jelzők valóban leírják a jó életet, ezen túl a pszichológiai gazdagság is fontos nekik a "jósághoz". Sőt, egymástól elétrő kultúrákban is átlagosan 10-15 százaléknyi volt azon válaszadók aránya, akik azt mondták: ha választaniuk kellene, a pszichológiailag gazdag élet mellett döntetének a boldog vagy jelentőségteljes kárára.
A kísérlet második felvonásában a kutatók máshogy tették fel a kérdést. Ahelyett, hogy arra kérték volna az embereket, hogy válasszanak a jóélet-típusok között, azt kérdezték, mit bántak meg a legjobban a saját életük során. Azokat a döntéseket, melyektől az életük kevésbé boldog lett vagy azokat, melyektől kevésbé jelentőségteljes? Vagy azokat a döntéseket, melyek hatására elszalaszottak egy érdekes és meglepő élményt? A válasz mérlegelése után az alanyok még nagyobb valószínűséggel döntöttek úgy, hogy ha visszamehetnének az időben, az érdekes, meglepő élmény átélése mellett döntenének a megszokott, biztonságos élmény választása helyett. Az USA-ban, illetve Dél-Koreában élő válaszadók között ez az arány már 30 százalékos volt.
A pszichológiailag gazdag élet iránti vágy nem csupán az unaloműzés miatt gyökerezhet az emberben. A váratlan fordulatoknak - ha mégoly tragikusak is - ugyanis óriási transzformatív ereje lehet. Kifordíthatják a sarkaiból a világunkat, és olyan reakciókra kényszeríthetnek bennünket, melyekről nem is képzeltük, hogy képesek lehetünk rá. Ez a hatás pedig túlmutat mindenen, ami a hedonista vagy eudaimonikus kategóriába belefér.
https://mfor.hu/cikkek/makro/a-jo-elet-nem-boldog-nem-kiegyensulyozott-es-nem-konnyu.html#
