Orbán Viktor szerint a Nyugat elvesztette vonzerejét "a mi szemünkben"
Hiába tette a járványveszély "a teljes felsereglést lehetetlenné", hosszú beszédet tartott Orbán Viktor augusztus 20-án az Összetartozás emlékhelyének átadásán, ahol kihirdette "a trianoni száz év magyar magány" korszakának lezárását, közölte, hogy minden magyar gyermek újabb őrhely, illetve azt, hogy "tágabb hazánk, Európa hajója éppen megfeneklett, az évszázadok során megszerzett világpolitikai és világkereskedelmi pozíciója megbicsaklott" és " istentelen kozmosszal, a családok szivárványosításával, migrációval és nyitott társadalmakkal kísérletezik." Ezek után nem meglepő, hogy azt is kijelentette, hogy a Nyugat elvesztette vonzerejét "a mi szemünkben".
A trianoni diktátum 100. évfordulóján végzett számvetés arra vezetett, hogy kihirdessük "a trianoni száz év magyar magány" korszakának lezárását - mondta Orbán Viktor, aki ezt a gondolatot továbbgörgetve kijelentette, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesése után a magyar a Kárpát-medence legnépesebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, és ebből kötelességek fakadnak, amelyek elől nem bújhatunk el.
Mindehhez azt is hozzátette, hogy nem térhetünk ki a száz év tanulságai elől. Ezért hirdették ki szerinte az új korszak nemzeti politikájának törvényeit, bejelentették a szuverenitásra, szabadságra és közös érdekre alapozott közép-európai összeszerveződésben való érdekeltséget és részvételi szándékot.
Egy népnek, amely saját hazára vágyik és saját törvényei, szokásai szerint akarja berendezni életét - és a magyar ilyen nép -, a szuverenitásért, szabadságáért minden percben meg kell küzdenie - tette hozzá.
Orbán szerint az önzés behálózta az európai életet, de akinek célja az, hogy kötelességét teljesítse, sohasem téved el. Úgy látta, az újonnan avatott tisztek a kötelességét fegyverrel és ha kell, élete árán is teljesítő magyar katona idolját testesítik meg.
A századik évet a nemzeti összetartozás évének nyilvánítottuk, a megemlékező ünnepségekre sort kerítettünk, "habár a járványveszély a teljes felsereglést lehetetlenné tette". A század tanulságaival, az országvesztés leckéjével a magyar tudóstársadalom, a kulturális élet képviselői, az elszakított területeken élő magyar közösségek, az egyházak és a magyar politikai élet szembenézett és számot vetett - sorolta. Úgy vélte, a száz év elmúltával azt kell szétkürtölni, hogy "Magyarország nemcsak túlélt, nemcsak megmaradt, de zászlóit ismét magasba emelve, önbecsülését visszanyerve, nagy idők kapujában és győzelemre áll".
Magyarország szerinte biztos otthon, amely visszavár mindenkit, aki része akar lenni az országépítésnek. Száz év után megértettük: a magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyengeség luxusát - fogalmazott Orbán Viktor. A kormányfő szerint a 21. századi Magyarország nemzeti politikájának hét törvénye, hogy haza csak addig van, amíg van, aki szeresse; minden magyar gyermek újabb őrhely; az igazság erő nélkül keveset ér; csak az a miénk, amit meg tudunk védeni; minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük; határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs; egyetlen magyar sincs egyedül.
"Európa hajója éppen megfeneklett"
Úgy vélte, miközben a magyarok a nemzeti összetartozásukat ünnepelik, "tágabb hazánk, Európa hajója éppen megfeneklett, az évszázadok során megszerzett világpolitikai és világkereskedelmi pozíciója megbicsaklott". Véget ért az európai népek, az európai szellem és technológia megkérdőjelezhetetlen fölénye - tette hozzá. Felvetette a kérdést, hogy az európai vezetők meg tudják-e újítani a földrész politikáját és gazdaságát, Európa népei megértik-e ezt, elfogadják-e mindazt, ami ebből saját életükre következik, és visszatalálnak-e a kemény munka, az ésszerű gazdálkodás és a felelős életvezetés világába.
Orbán Viktor szerint Nyugat-Európa lemondott az évezredes nagyság és sikerek mögötti felhajtóerőkről, az élet spirituális mélységeiről, a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról és a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról, vagyis lemondott a keresztény Európáról.
"Helyette istentelen kozmosszal, a családok szivárványosításával, migrációval és nyitott társadalmakkal kísérletezik." Eközben Közép-Európa népei visszahelyezik jogaikba az ősi életösztönöket, a kereszténység felszabadító erejét, a munka becsületét, a nemzeti büszkeséget, a gyerekeik és szüleik iránti kötelességet, ezért "mi megvédjük a határainkat, és migránsok helyett a saját gyermekeinkre hagyjuk a hazánkat" - mondta.
A kormányfő szerint a Nyugat elvesztette vonzerejét "a mi szemünkben", Közép-Európa pedig nem tűnik kívánatos világnak az ő szemükben. Kijelentette azt is, hogy Európának úgy kell megtalálnia a jövőjét, hogy egyik fele sem kényszeríti a másikra a saját élet- és világfelfogását, ez ma az európai egység alfája és ómegája.
A most átadott emlékhelyről Orbán Viktor azt mondta: ez felhívás, sőt sürgető kiáltás is azokhoz a közép-európai népekhez, amelyek életüket egy megújított keresztény világban képzelik el, hogy rá kell találniuk az együttműködés útjára, meg kell találniuk azt a formát, amely egyszerre garantálja nemzeti önállóságukat, a közép-európai népek szövetkezését és hozzájárul az európai egységhez is.
Kifejtette: ehhez meg kell érteni, hogy Közép-Európát a közép-európaiaknak kell megszerveznünk. Ha idegenek szervezik meg Közép-Európa életét, az megosztottsághoz, ellenségeskedéshez és alávetettséghez vezet, és erőforrásaink, értékes munkánk és világszínvonalú szellemi teljesítményünk hasznait mások szedik és saját hatalmukat növelik vele - magyarázta.
A miniszterelnök kiemelte: "évszázadok ködébe vész, mikor kínálkozott legutóbb ilyen remek esély, hogy a közép-európai népek a lengyel vezérhajó körül okosan elrendeződve a Balti-tengertől le, a Balkánig maguk szabják meg saját sorsukat". A magyarok annyit tehetnek, hogy felkészülnek az együttműködésre és sürgetik barátaikat, emlékeztetve őket, hogy "a csillagok szerencsés együttállása nem tart örökké" - mondta.
https://hvg.hu/itthon/20200820_Orban_Viktor_szerint_a_Nyugat_elvesztette_vonzerejet_a_mi_szemunkben
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (középen, j-b) a Magyar Érdemrend Lovagkereszt, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt, az Érdemes Művész, a Kiváló Művész és a Babérkoszorú-díjak átadásán a Pesti Vigadóban 2020. augusztus 18-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)A gyenge állam
Minden idők legdrágább és leglátványosabb, augusztus 20-ához kapcsolódó ünnepségsorozatára készült a kormány. Érthető és világos volt a szándék: a járvány első hulláma után állva maradt ország ünnepelje csak meg önfeledten önmagát és persze vezetőit, feledve a karanténba zárt tavaszi hónapok keservét. Nem az aggályait hangoztató új fővárosi vezetés és az ellenzék, hanem a változó és továbbra is veszélyes vírushelyzet, illetve a közhangulat bírta visszavonulásra a kormányt, így a tűzijáték is elmaradt. Ez volt az egyetlen lehetséges döntés; nincs az a propagandagépezet, amely tisztára mosta volna a hatalmat, ha azután robban be a járvány, hogy százezrek zsúfolódnak össze a Duna két partján a főváros szívében.
A nyüzsgő embertömeg és a petárdák ropogása híján keletkezett csendben érdemes elgondolkodni azon, hányadán is állunk ma az állammal, amelynek alapítására emlékezünk. Ez így persze nem pontos, Szent István nem a semmiből, minden előzmény nélkül teremtette meg a keresztény magyar államot, de tette annyira meghatározta történelmünk menetét bizonyos értelemben mind a mai napig, hogy elnézhetjük a leegyszerűsítő megfogalmazást.
Szekfű Gyula híres történeti tanulmányában (A magyar állam életrajza), amely 1917-ben, a Magyar Királyság felbomlása előtti évben jelent meg, úgy fogalmazott, hogy a magyar nép nomád törzsei a Kárpát-medencét elfoglalva valóságos nemzetté egyesültek. Szent Istvánnal pedig a magyar állam belépett a „keresztény–germán kultúrközösség” kereteibe. Szekfű Gyula Szent István mellett Széchenyi Istvánra tekint olyan államférfiként, mint aki új fejlődési, felzárkózási pályát volt képes kijelölni a nemzet számára. Hasonló pályára lépett (vissza) Magyarország a rendszerváltással, majd az uniós csatlakozással.
Nyilvánvaló, hogy erős, jól működő állam nélkül, amelynek intézményeit közbizalom övezi, törvényeit pedig hatóság és polgár egyként betartja, nem képzelhető el sikeres nemzet. Ki-ki megítélheti, hogy ma az állam ilyennek tekinthető-e. Széles körben elterjedt tévhit, hogy a kormány erős államot épít. A közoktatástól a közigazgatásig megfigyelhető centralizáció, a végrehajtó hatalom szüntelen törekvése a fékek és ellensúlyok gyengítésére még nem teremt erős, a polgárok számára kielégítő szolgáltatásokat nyújtó államot.
A joguralom aláásása, egy szűk csoport magánérdekének a közérdek elé sorolása éppen a közbizalmat, azon keresztül magát az államot erodálja, amelyet eközben nem csupán megszáll és fosztogat az a bizonyos jól körülírható érdekcsoport, hanem egyes funkcióit – mostanában a felsőoktatást – a neoliberális praxist követve kiszervezi, magánosítja. Ördögi terv: kormányváltás esetén a magyar államnak a gyakorlatban nem lesz beleszólása számos, eddig hagyományosan állami felelősségvállalással működő területre.
A polgár, az egyszeri magyar vállalkozó érzékeli az intézmények gyakran részrehajló, pártos működését, az általános jogbizonytalanságot, így egyre távolabb kerülünk attól, hogy ne jó esetben trükkökkel kijátszható veszélyforrásként, hanem a sajátjaként tekintsen az államgépezetre, amely segíti, és védelmet nyújt, ha igazságtalanság éri. Ha pedig állam és polgára bizalmatlanul méregetik egymást, álságos volna a felszabadult ünneplés Szent István napján. Csakis gyenge lehet az az állam, amelyet nem övez polgárai megbecsülése, amelynek nincs igazán tekintélye.
Orbán: A Nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben
Előző este közmunkások sepregették a környékét, hogy másnap, az augusztus 20-i díszünnepélyen Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János köztársasági elnök és Kövér László házelnök cserkészek és katonák körében avathassa fel az „Összetartozás emlékhelyét” (Trianon-emlékművet). Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA
Az Alkotmány utca és a Kossuth tér torkolatánál megépült emlékhely felavatása: a szalagátvágás előtt Orbán mondott beszédet, ami azonban inkább szólt a miniszterelnök geopolitikai vízióiról, mint az idén 100 éves békediktátum, és az azt követő társadalmi változások emlékezetéről.
„A trianoni száz év magyar magányának korszaka lezárult, az országvesztés leckéjével szembenéztünk, és számot vetettünk” - mondta Orbán, aki szerint ezzel „új korszakba lépett Magyarország nemzeti politikája”. Az új korszak lényege „Magyarország, mint a Kárpát-medence legnagyobb népességű és legerősebb gazdaságú országa” és a többi közép-európai nemzet „egymás szuverenitásának tiszteletben tartására és a közös érdekekre alapozott együttműködése”.
„Rég volt ilyen esély, hogy Lengyelország vezérhajója körül okosan elrendeződve” a közép-európai népek saját kezükbe vegyék „a térség megszervezését”
- mondta a miniszterelnök, aki szerint a térség, és benne persze leginkább Magyarország megerősödése párhuzamosan történik
„Európa hajójának megfeneklésével”.
Orbán szerint mára egyértelműen „vége az európai népek megkérdőjelezhetetlen fölényének”, sőt, az egész Nyugatnak versenyeznie kell más, a pozícióját átvenni készülő hatalmakkal.
„Kérdés, hogy az európai vezetők meg tudják-e újítani” a kontinens vezető szerepét, „és visszatalálnak-e a kemény munka és a felelős gazdálkodás világába”.
„Efelől nekünk erős kétségeink vannak”
- mondta Orbán, hozzátéve: a keresztény értékrendről lemondó,
- istentelen kozmoszban
- szivárványcsaládokban
- és migránsok betelepítésében
gondolkodó Nyugat „elvesztette a vonzerejét a mi szemünkben”. Orbán szerint az európai országokkal olyan együttműködésre van szüksége Magyarországnak, ami nem szól a Nyugat értékrendjének„ránk kényszerítéséről”.
Orbán beszédében többször összemosta Magyarország és „a közép-európai térség” általa vélt álláspontját vagy érdekeit, és amikor az Összetartozás emlékhelyéről beszélt, akkor is igyekezett hangsúlyozni, hogy
„származásra, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül”
„Szent István országa örököseinek” tekinti a Trianon előtti Magyarország településeinek teljes lakosságát.
A Trianon-emlékmű szimbolikája enyhe ellentmondásban áll a miniszterelnök szavaival.
Történészek, mint például Szarka László, az első önálló, magyar nyelvű szlovákiai egyetem korábbi dékánja azért bírálták az emlékmű koncepcióját, mert a Monarchia összeomlása előtti években zajló erőszakos magyarosítását legitimálja.
Az emlékművön szereplő több mint 12 ezer, a történelmi Magyarországhoz tartozó helységnév ugyanis az 1913-as helységnévtár szerinti változatban olvasható a gránittáblákon. A magát büszke sovinisztának valló Bánffy Dezső miniszterelnök kezdeményezésére
több ezer település nevét magyarosították ekkor anélkül, hogy azokban magyarok laktak volna, így figyelmen kívül hagyva a községek alapítását, történetét.
„A soknyelvű Magyarország nem magyar nyelvterületeihez kötődő helységnévanyagát az összeomlás előtti tömeges, az érintettek tiltakozását figyelmen kívül hagyó elmagyarosítása nehéz örökség. (...) Mi pedig elfogadtuk az 1913-as egynyelvű örökséget, ahelyett, hogy visszatértünk volna az ezeréves többnyelvűségre épülő történeti névalakokhoz: Bohunic, Dubnic, Klobusic, Kutti, Szvidnik. A százféleképpen magyarított Lehotákat ma is Lehotának hívhatnánk, a mondvacsinált Mogyoródokat Lieszkónak. A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t követő turisták. S most ezt vésték kőbe a trianoni emlékműre” - írta Szarka László az Új Szóban megjelent, május végi cikkében.
A Magyar Nemzet cikke szerint az emlékmű ötlete már 1998-ban felmerült, és Orbán Viktor akkor is támogatta az 1913-as helységnévtár használatát. Arról, hogy ez milyen torzulásokat jelent a települések neveiben, nemrég a VálaszOnline-on is megjelent egy cikk egy névtelen történésztől.
Az Összetartozás emlékhelye már májusban elkészült, eredetileg június 4-én, a nemzeti összetartozás napján (a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján) avatták volna fel. A koronavírus-járvány miatt azonban az átadást augusztus 20-ára halasztották.
https://444.hu/2020/08/20/orban-a-nyugat-elvesztette-vonzerejet-a-mi-szemunkben