A Szamizdat Szabadfogás a Magyar Hang szerkesztőségében 2018. augusztus 1-jén (Fotó: Magyar Hang)
Amit mindig tudni akartál a Kötöttfogásról, de…
Jön a századik. Mi pedig menjünk, vissza a múltba, ne is a G-napig, hanem kicsivel azon is túl, mondjuk, oda, amikor Orbán Viktor behívatja a kormánypárti és kormányt támogató szerkesztőségek vezetőit, hogy közölje velük, ezentúl nincs állami költés, nincs pénz, csak…, á, de felesleges, hiszen akadt olyan résztvevő, aki aztán állította, hogy nem is volt ilyen Orbán–Simicska-szakítást alapozó nemtaggyűlés. Szóval már akkor két „jobboldali” valóság létezett, úgyhogy maradjunk mégis a G-napnál.
2015. február elején járunk, a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió vezetői lelkiismereti okokra hivatkozva egységesen és váratlanul távoznak posztjukról, holott alig korábban még ugyanilyen egységesen és lelkiismereti okokra hivatkozva álltak ki például a reklámadó vagy a köztelevízió 1-es csatornájának hírtelevíziósítása okán Simicska Lajos mellett a Fidesz ellenében. Előfordul az ilyesmi, ugyebár.
Hétvége – innen személyes lesz a visszaemlékezés –, vidéken vagyunk a nagyszülőknél, épp pihegném a hagyományosan lakodalmi mennyiségű mindig isteni ebédet, amikor csörög a telefonom, Tarr Péter, a Hír Tv hirtelenjében kinevezett vezérigazgató-helyettese hív, hogy nem egyszerű a helyzet, de most, hogy vége a közvetlen fideszes pártirányításnak, szeretné átalakítani a televíziót, csináljunk valamit, bármit. Ez a bármi azért elgondolkodtat, hogy tényleg nem lehet egyszerű a helyzet.
Időnként beszélünk, de ott tartunk csak, hogy Puzsér Róbert és Wahorn András mindenképpen, még olyan kósza ötlet is szárba szökken, hogy így hárman élőzni eseményeket teljesen őrült gondolat, de azért egy-két adást megnéznék ebből valamelyik párhuzamos világegyetemben. Aztán az első személyes találkozás, ahol Wahorn András szerint működik közöttünk a kémia, én viszont teljesen megilletődötten pislogok, hogy egyáltalán hogy kerülök én ide, na, és hogy kerülök majd innen ki. De már szóba kerül, hogy megvalósíthatósági okokból egyszerűbb, beszélgetős műsort kéne összerakni.
Pofázni rendületlenül - Egyéves a Kötöttfogás/Magyar Hang
Egy éve, egész pontosan 2018. augusztus elsején délelőtt a Nemzeti Együttműködés Rendszere el-, illetve „visszafoglalta" a Hír Tv-t. Hiába érkeztek meg pontosan a nyári szünetről visszatérő Szabadfogás című műsor felvételére a szereplők és a műsorvezető, a biztonsági őrök már nem engedték be őket a stúdióba.
A következő összejövetel egészen extrém, Polgár Tamás Tomcat, mint esetleges szereplő, kár (illetve „kár”), hogy nem készült legalább hangfelvétel, mert rendkívül jól szórakoztam végig, persze villámgyorsan eldőlt, hogy ebből így nem lesz semmi.
Lassan összeállt a gárda, amire nagyon emlékszem, hogy Konok Pétertől mindenki óvott, merthogy véresszájú kommunista, és úgy összességében senki sem tudta elképzelni, hogy fog működni ez az elméletileg szélsőbaltól szélsőjobbig lefedni próbált társadalmi mintavétel mint közösség – és pláne mint produkció. Fideszes szereplőt úgy egy hónapig próbáltunk keríteni, én magam is hívtam többeket, de senki sem merte elkövetni a felségsértés minősített esetét, hogy Simicska Lajos televíziójában vállaljon vitát. Legtöbbjük azonnal nemet mondott: „Hát, hiszen érted, tudod, hogy megy ez itt…” A legtisztességesebben a kormányzati nyilvánosság máig meghatározó arca viselkedett, aki még meg is kérdezte a nagyfőnökét, hogy nem-e lehetne-e. Nem. A kedvencem pedig a nagy hatalmú hölgy, aki a háttérből – sikertelenül – suttogva próbálta letagadtatni magát a titkárnőjével, amikor megtudta, miért keresem.
A Szabadfogás cím futott be végül, nekem sokkal jobban tetszett a Kamikaze, ami Wahorn A. E. Bizottság-os múltjára is utalt volna, de hogy az olyan negatív, inkább valami semlegesebbet, meg hát öngyilkos küldetés – most utólag már bánhatjuk, hiszen az volt az egész háromévnyi sajtószabadság, és igazából ezt már a G-napon tudtuk mindannyian.
Ó, az első próbafelvétel! Szünetben kvázi sírtam, és hazatelefonáltam, hogy azonnal el akarok jönni, ami félig volt csak vicc, annyira borzalmasan éreztem magam a kamerák előtt, hisz mindig is utáltam, soha nem vágytam rá, nem is értem, miért vállaltam, de ha valaki megnézi az első Szabadfogásokat ismét, látni fogja, miről beszélek. Sőt, úgy a harmincadik adás környékén fel is mondtam, annyira nem találtam a helyem a székemben, de Csintalan Sándor lebeszélt: „Pista, túlagyalod, csak legyél önmagad, és kész” – ami rémesen elcsépeltnek tűnhet, be bevált. Onnantól kezdtem szeretni, amit csinálunk. Mert hát küldetés volt, azért is mondtam el sokszor vagy az epizód elején vagy a végén: „Mutassuk meg, hogy le kell, le tudunk ülni egymással beszélgetni.”
Amúgy Bogdán Laci volt eleinte talán még nálam is jobban megilletődve, kérdezgette a felvételt követően, hogy nem mondott-e nagy hülyeségeket, és milyen jó volt látni, ahogy adásról adásra egyre jobban kinyílt közéletileg.
(…hosszú csend…)
Ugorjunk. 2018. augusztus 1. Kezdenénk az új évadot, de fennakadunk a Valton Sec. kidobóin. Szerencsére, szerencsénkre akkor már létezik a Magyar Hang, a Hír Tv-től elsők között kirúgandó György Zsombor főszerkesztő jön oda az ötlettel, hogy azért is csináljuk meg a műsort élőben, valami technikát összehörrentenek estére. Ha ez nincs, semmi sincs. Rengetegen nézik a live-ot, szolidan forradalmi a hangulat, egyértelmű, hogy ezt valahogyan folytatni kell.
És jön a legrosszabb időszak. A nagy összeveszések. Mélyrepülés. Bázisdemokrácia, ahol nincs főnök, és minden szavazat egyet ér, mindez súlyosan erős egyéniségekkel fűszerezve, borítékolva a bukás. Wahorn András nagyot, merészet, művészit álmodik, én azt mondom, hogy éljük túl, maradjunk meg, már az is fantasztikus eredmény, csúnya este kerekedik belőle a felvétel napján. Azóta már bocsánatot kértem tőle, és meg is beszéltük az egészet, de máig bánt a dolog. Majd kiszáll Zimon András, a Szabadfogás felelős szerkesztője, és egy ostoba félreértés miatt Gulyás Balázs is, maradunk négyen, Csintalan, Konok, Pörzse meg én társadalmi munkában, plusz az állandó pénzhiány, emberhiány, erőforráshiány, mindenhiány, nincs hirdető, van hirdető, de nem szeretne megjelenni, van támogatás, nincs támogatás, elfogy az adomány, megint kérni kell ugyanattól a közönségtől, és megint, van vendég, nincs vendég, utolsó pillanatban mondja le, valakit fél óra alatt találni a helyére, egy évig szervezem, szerkesztem, elfáradok, kiszállok én is.
És lám, ez a megmaradás záloga. A produkciót befogadja a Magyar Hang, elsimul, bár el soha nem múlik a logisztikai zűrzavar, az élő felvételek jegybevételéből pedig hónapról hónapra összeáll a heti műsor is.
Hát így lett, lesz ez a századik. Túléltünk. (A 100. adást majd a Magyar Hang Youtube-csatornáján nézheti meg.)
Olvasna még Dévényi Istvántól? Kattintson ide! Ha pedig Kötöttfogást nézne, ide!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
https://hang.hu/publicisztika/2020/08/16/amit-mindig-tudni-akartal-a-kotottfogasrol-de/
