Muszáj, hogy leszedjék a fogkövemet, mert ha most nem szedik, ki tudja mikor lehet majd.
A fenti mondat egy budapesti magánfogorvosi rendelőben hangzott el március 10. környékén. Bár akkor már lehetett látni, hogy az elszabadult járvány ezt az ágazatot is érinteni fogja, ám azokban a napokban a szakmában még nem sokan gondolták, hogy tulajdonképpen szó szerint kell érteni a páciensi aggodalmakat.
Az elmúlt két hétben nagyjából egy tucat fogorvossal beszéltünk, és míg március közepén még az okozott bizonytalanságot, hogy mi lesz néhány nap múlva, múlt héten már az volt a kérdés, hogy ki éli túl a következő néhány hónapot. A helyzet mostanra annyira súlyossá vált, hogy kedden a Magyar Orvosi Kamara fogorvosi szervezete már a kormány segítségét kérte. Lényegében azért, hogy el lehessen kerülni a szektor összeomlását.
Először ott is a maszk fogyott el
A koronavírus-járvány hatásait persze már hetekkel a hazai vészhelyzet kihirdetése előtt érezték a fogászatok, de eleinte ez a beszerzések elakadására korlátozódott. Aki nem halmozott fel korábban készleteket, az már február végén elkezdett kifogyni a sebész maszkokból, majd ugyanez történt a kesztyűkkel, illetve a kéz- és felületfertőtlenítőkkel.
A betegek azonban többnyire menetrend szerint jöttek, még azon a héten is, amikor a kormány elrendelte a vészhelyzetet.
Bár több helyen is azt mesélték, hogy ekkorra az előjegyzések már visszafogottabbak lettek – volt, ahol az év eleji kéthavi várólista háromhetesre rövidült –, a forgalom magától sehol nem omlott össze.
A betegek azonban többnyire menetrend szerint jöttek, még azon a héten is, amikor a kormány elrendelte a vészhelyzetet.
Bár több helyen is azt mesélték, hogy ekkorra az előjegyzések már visszafogottabbak lettek – volt, ahol az év eleji kéthavi várólista háromhetesre rövidült –, a forgalom magától sehol nem omlott össze.
A nekünk nyilatkozó fogorvosok egyike sem tapasztalt 10-20 százaléknál magasabb lemondási arányt, inkább az volt a jellemző, hogy az emberek mindenképp meg akarták csináltatni a fogukat, mert nem tudták, mi jön a következő hetekben. Aki lemondta az előjegyzését, a leggyakrabban az sem a vírustól való félelem miatt, hanem azért, mert nem merte bevállalni a drága beavatkozást. Ekkor is voltak ugyanis már olyan iparágak, amelyek összeomlottak és megkezdték az elbocsátásokat a járvány miatt, márpedig akit ez érintett, az inkább elhalasztotta a fogászati beavatkozásokat is.
Ezt főleg az ország nyugati részén érezték, ahol nem elsősorban magyarokat kezelnek, hanem a fogászati turizmus virágzik. Ennek ellenére beszéltünk olyan soproni fogászattal, ahol még március 16-án is teltházzal mentek, és egymásnak adták a kilincset az – elsősorban osztrák – páciensek. Mindez egy nappal azelőtt történt, hogy a kormány a sürgősségi esetek kivételével lényegében teljesen betiltotta a fogászati ellátást, illetve lezárta a személyforgalom előtt a magyar határt.
Kásler Miklós levelet írt
Vélhetően a forgalom miatt a fogorvosok többsége az utolsó előtti pillanatig inkább optimista volt. Március első másfél hetében – főleg a fővárosban – még az volt a jellemző, hogy a fogászatok a közösségi oldalakon tájékoztatták a pácienseiket az újonnan bevezetett protokollról. Az elbeszélések szerint akadt ugyan egy-két olyan fogászat, ahol a fertőzésveszély miatt pedzegették, hogy a vészhelyzet elrendelését követő héten bezárnak, de nem ez volt a jellemző.
Végül aztán nem volt döntési lehetőség, mindenkinek be kellett zárnia. Március 16-án vasárnap ugyanis
jött egy levél az illetékes minisztertől, Kásler Miklóstól, ami lényegében minden olyan egészségügyi ellátást betiltott, amire nem életveszély vagy tartós egészségkárosodás elkerülése érdekében kerül sor.
Ezt nem csak a fogorvosok körében, hanem az egészségügyben sem tudta lényegében senki értelmezni, és bár azóta születtek egyértelműsítő intézkedések, a járvány, illetve az arra való felkészülés továbbra is fennakadásokat okoz a hagyományos kezelésekben.
A fogorvosok körében pedig eleinte teljes zavart lett a rendelkezés eredménye. A levél kiküldésének másnapján beszéltünk olyan fogorvos családdal, amelynek tagjai három különböző szolgáltatónál dolgoztak, és ezek közül lényegében mindegyik máshogy reagált.
Az egyik másnap elkezdte körbetelefonálni a pácienseket és lemondani az előjegyzéseket, egy másik nagyobb rendelő viszont azt tervezte, hogy ameddig lehet, fogad betegeket, egyszerűen azért, mert már akkor látszott, hogy elbocsátásokra lesz szükség, ha le kell húzniuk a rolót. A harmadiknál pedig ugyan kapásból megszületett a döntés a bezárásról, de egy-egy orvosuk a folyamatban lévő munkákat még megpróbálta lezárni, hogy ne maradjanak például korona nélkül a már lecsiszolt fogú páciensek.
Nincs tartalékuk
Ez a zavar egyáltalán nem volt egyedi. A hezitálás azonban mindenhol legfeljebb egy-másfél hétig tartott, legkésőbb az előző előtti héten az utolsó – ekkor már elég egyértelműen illegalitásban – működő fogászatok is bezártak. Hallottunk olyan esetről, amikor állítólag a – nem fogorvos – tulajdonos akart minél tovább nyitva tartani, de általában azért nem ez volt a jellemző. Sok olyan fogászati kezelés van ugyanis, amit nem lehet az egyik pillanatról a másikra félbehagyni. Nem véletlen, hogy páciensek is voltak. Egy, egyébként akkor már bezárt,
soproni rendelőt például még akkor is hívogattak az osztrák páciensek, amikor egyébként Ausztriában már kijárási tilalom volt, a magyar határt pedig lezárták, de ők így is mentek volna.
Illetve van, aki valószínűleg menne most is, hiszen például egy fogszabályzást még ebben az egy ráhúzott hétben sem lehetett lezárni. Hallottunk olyan fogorvosról, aki Viberen kér fotót a páciensek fogszabályzásáról, és ad tanácsot, de nyilván ez nem sok mindenre elég.
A lezáratlan esetek mellett volt azonban még egy oka annak, hogy sokan próbáltak az utolsó utáni pillanatig működni, méghozzá az, hogy a kényszerű bezárás az ágazat szereplőinek többségét teljesen ellehetetlenítette. Korábban írtunk róla, hogy az egészségügyi szolgáltatókat különösen érzékenyen érinti a piacuk összeomlása, az ebben a szektorban ténykedő cégeknek ugyanis kifejezetten kevés tartaléka van. Nincs ez másképp a fogászatoknál sem. Összesen harminc ilyen tevékenységű cég elmúlt öt évének adatait néztük át, és ebből az látszik, hogy 2014 és 2018 között harmaduk-negyedüknek rendre annyi pénzeszköze sem volt év végén, amiből három hónapig fizetni tudta volna az alkalmazottjait.
Bár az átlag számok itt sem feltétlenül rosszak, ezeket mindig néhány kiugró érték torzítja el. Ennek pedig a mérlegek alapján az a magyarázata, hogy a fogászatok, ha nagyobb összegű pénzt gyűjtöttek össze, akkor azt az esetek jelentős részében valamilyen tárgyi eszközre, tehát jó eséllyel a fogászati ellátás fejlesztésére költötték. Nem egy olyan eset volt a harminc vizsgált vállalatnál, hogy az egyik év végén még több ezer napnyi fizetésre elegendő pénze volt a cégnek, a következő esztendőre azonban ez néhány tucat napra csökkent.
Kirúgások, fizetés nélküli szabi
Ám még ha csak a fizetéseket kellene finanszírozni, akkor sem lenne elég a tartalék, hiszen sokan a szektorban jelenleg ennél a három hónapnál hosszabb leállással számolnak. Beszéltünk olyan fogorvossal, aki már két hete elküldte az összes alkalmazottat, mert úgy ítélte meg, hogy ezzel mindenki jobban jár. A munkatársak kaptak végkielégítést és két havi bért, illetve így jogosultak lehetnek munkanélküli segélyre.
A tulajdonos pedig inkább bevállalta a két havi biztos kifizetést, mert azzal számol, hogy 4-6 hónapig nem kezdhetik újra a munkát.
Sok helyen pedig fizetés nélküli szabadságra küldték a beosztottakat. A fogászat ilyenkor jellemzően kifizeti a tb-járulékot az alkalmazottak helyett, hogy a biztosításuk ne szűnjön meg, de bért logikusan nem kapnak az érintettek.
Ez a helyzet viszont nyilván nem fenntartható. Ha a fogorvosok nem kapnak bért, akkor rengeteg – különösen fiatal – pályaelhagyó lesz, ha pedig a cégek megpróbálják fizetni az alkalmazottjaikat, akkor rövidtávon csődbe mennek. Nem csoda, hogy március utolsó napján a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosok Területi Szervezete hivatalos levélben fordult az Emberi Erőforrások Minisztériumához, hogy segítsen a bajba került fogászatoknak. Azt írták, hogy a kollégák
„az utóbbi napokban tömegesen jelzik, hogy a jelentős bevételkiesés miatt kritikus helyzetbe kerülnek praxisaik. Mivel az egészségügyi vészhelyzet időtartama nem prognosztizálható, nem fogják tudni biztosítani a betegellátást, hónapokon keresztül finanszírozni bér- és dologi kiadásaikat, a felmerülő költségeket”.
Nincs ellátás
A MOK szakterületének levele arra is felhívja a figyelmet, hogy a fogászati szektor problémái nem csak a fogorvosokat érintik, hanem mindenkit, aki most vagy a következő hónapokban ilyen ellátásra szorulna. Jelen állás szerint, akinek nem sürgősségi beavatkozásra van szüksége azt lényegében elzavarják a fogászatról. Azt, hogy mi számít ilyennek, tételesen meghatározták, de az elmúlt hetekben még az ilyen akut eseteknél sem volt biztos, hogy a beteg ésszerű távolságon belül fogorvost talál.
A bezáró magánfogászatok nagyon nagy többsége ugyanis – annak ellenére, hogy ezt megtehette volna – sürgősségi ellátást sem vállalt, teljesen bezárt. Ennek több oka is van. Egyrészt az ilyen szolgáltatók többségénél normál működési környezetben az esetek legfeljebb 10-20 százaléka ilyen sürgősségi, de volt, aki azt mondta, hogy nála még a 10 százalékot sem éri el ez az arány. Így komoly segítséget nem jelentett volna számukra, ha csak emiatt nyitva tartanak.
A fő ok azonban itt sem feltétlenül az anyagi megfontolás volt. Egy idő után fogorvost sem volt könnyű találni a munkára, hiszen a legtöbben nem szívesen teszik ki magukat ennyire komoly fertőzésveszélynek. A mostani járványban minden elemzés és felmérés szerint az övék az egyik leginkább veszélyeztetett szakma, hiszen ahogy egyikük fogalmazott:
itt fröcsög minden.
A legnagyobb kockázat a fogfúrás, de nem nagyon van olyan beavatkozás, aminél el lehet képzelni, hogy ha valaki egy fertőzöttet kezel, akkor minden védőfelszerelés dacára ne kapná el.
Forrás: The New York Times
A lapunknak nyilatkozó fogászatok közül egy olyan volt, amely megpróbált átállni kizárólag sürgősségi ellátásra, de ott is azt mondták, hogy áprilistól valószínűleg ezzel is fel kell hagyniuk, mert a fogorvosuk nem folytatja.
A helyzetet és az aggodalmakat tovább súlyosbította, hogy sok helyen megfelelő védőfelszerelések sem álltak rendelkezésre. Beszéltünk olyan fogorvossal, aki azt mondta, náluk ezért nem tudták vállalni a sürgősségi ellátást sem. Ez közel egy héttel a tiltás bevezetését követően a döntéshozókban is tudatosult. Az EMMI-nél egy a témában írt levélben lényegében elismerték, hogy a védőeszközök és fertőtlenítőszerek hiánya miatt tulajdonképpen összeomlott a magyarországi fogorvosi ellátás, és a sürgős esetek kezelése is akadozik. A Kásler Miklós miniszter által jegyzett levélben szó szerint úgy fogalmaztak, hogy
“a betegellátás biztonsága nemhogy sérül, de leginkább nincs betegellátás”
Hosszútávon sem jók a kilátások
A minisztérium akkor konkrét javaslatokat tett, de a lapunknak nyilatkozó fogorvosok szerint – ahogy az egészségügy más területein – itt is nagy a bizonytalanság és rengeteg a kérdéses eset. Ez is jól mutatja, hogy az amúgy is túlterhelt magyar egészségügyi rendszer a jelenlegi koronavírus üzemmódban egyelőre nem igazán képes alapfunkcióját ellátni, és az egyéb betegségekben szenvedők még a szokottnál is sokkal nagyobb eséllyel maradnak ellátás nélkül.
A fogorvosi szektor szereplői szerint a hosszútávú kilátások sem túl jók. A járványt követően alapvetően két forgatókönyv képzelhető el. Az egyik, hogy a fogászati beavatkozásukat kényszerűségből elhalasztók egyszerre megrohanják a rendelőket, így az eddig is több hónapos várólisták még hosszabbak lesznek. Különösen, ha közben a fogorvosok száma is csökken a fizetésképtelenné válások és pályaelhagyások miatt.
A másik szcenárió alapján – és a többség szerint ez a valószínűbb – a korábbinál jóval óvatosabbá váló páciensek csak szép lassan térnek majd vissza a fogorvosi székekbe, azaz a szolgáltatók bevétele sem áll vissza hosszú hónapokig a korábbi szintre. Emiatt még több fogászat kerülhet nehéz helyzetbe, és szinte biztos, hogy a többségük nem tud teljes létszámmal újra indulni.
Olyan lesz, mint amikor másnaposan az ember magához tér – fogalmazta meg várakozásait egyikük.
Részben ezért, részben a fogorvosok szolgáltatók közötti várható vándorlása miatt nagyon erősen átalakulhat a teljes ágazat. Valószínűleg a kisebb családi vállalkozások könnyebben tudnak majd újraindulni, mert rugalmasabban tudnak reagálni az egyelőre megjósolhatatlanul alakuló kereslet változására. A nagyok, különösen, ha tényleg elhúzódó lesz a betegek visszatérése, többet is bukhatnak.
https://g7.hu/vallalat/20200403/a-betegellatas-biztonsaga-nemhogy-serul-de-leginkabb-nincs-betegellatas/
