He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

október 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

"Amikor a hülye okoskodik"- gyűjtemény egy jelenségről

2020.03.06. 05:00 guma

Azt hiszi, ismeri önmagát? A tudósok szerint nem is tévedhet nagyobbat

Tudjuk, kik vagyunk, és mit miért teszünk. A körülöttünk élőknél jobban ismerjük magunkat. Ez csak néhány, általánosan elfogadott állítás, amelyeket a pszichológusok az utóbbi időben látványosan cáfoltak.

„Nyitott könyv” vagyunk önmagunk számára, hiszen úgy ismerjük a gondolatainkat, a félelmeinket, az örömeinket, a vágyainkat, és egyáltalán az egész életünket, mint a tenyerünket. Legalábbis ezt hisszük. Pedig – derül ki a pszichológiai kutatásokból – amikor úgy véljük, hogy önmagunkra vonatkozóan teszünk érvényes megállapításokat, valójában a sötétben tapogatózunk.

Az önészlelést és a döntéshozatali mechanizmusokat kutató Emily Pronin, a Princeton Egyetem szociálpszichológusa introspekciós illúziónak (önmegfigyelési illúziónak) nevezi ezt a jelenséget. Különféle kísérleteket elvégezve Pronin úgy találta, hogy többnyire másoknál jobbnak, empatikusabbnak, önzetlenebbnek, adakozóbbnak, erkölcsösebbnek, türelmesebbnek szeretnénk hinni magunkat, és észre sem vesszük, mennyire eltorzított ez a saját magunkról alkotott kép. Azon visszásságokat ugyanis, amelyeket a családtagjainkban vagy a kollégáinkban könnyen felfedezünk, általában nyomokban sem leljük fel magunkban.

Mindenki autonóm

Egy kísérletben résztvevőknek például önmagukat és más, általuk ismert személyeket kellett értékelniük, és – hogy hogy nem – magukat sokkal előnyösebb tulajdonságokkal ruházták fel, mint a többieket. Az igazán meglepő azonban nem is ez volt, hanem az, hogy amikor a kísérletvezetők elmagyarázták nekik ennek az önkéntelen előítéletességnek a tudományos hátterét, akkor a megkérdezettek mindannyian úgy reagáltak, hogy lehet, de rájuk ez nem vonatkozik, mert ők az „átlagnál” kevésbé hajlamosak ilyen elfogultságra.

Egy másik vizsgálatban azt kutatták, mennyire igazodnak a csoportelvárásokhoz az emberek. Ebből is az derült ki, hogy önmagát mindenki autonóm, mindenféle befolyástól mentes személynek látja, olyasvalakinek, aki egyedül képes független maradni „a birkák tömegében”, míg másokról úgy vélik, hogy a viselkedésük vagy épp a politikai véleményük csak azért alakult úgy, ahogy, mert idomulni akartak a csoporthoz.

Mások jobban ismernek minket?

Az efféle elfogultságok miatt lehetséges az a paradoxon, hogy mások jobban ismerhetnek minket, mint mi magunkat. Kevéssé meglepő módon ez különösen a hozzánk legközelebb állókra, a szeretteinkre vonatkozik. Ennek persze feltétele – állapította meg a Kaliforniai Egyetemen önismeretet kutató Simine Vazire –, hogy bizonyos jellemvonásokat ki tudjanak „olvasni” külső karakterjegyekből, illetve, hogy az adott jellemzők egyértelműen pozitívak vagy negatívak legyenek.

Előbbiek közé tartozik például az intelligencia vagy a kreativitás, míg a kevésbé szerethető kategóriába a becstelenség vagy az önzés. Az is kiderült, hogy minél semlegesebb egy tulajdonságunk, annál objektívebben látjuk azt magunk is.

A körülöttünk élők egyébként azokat a jellemvonásainkat azonosítják a legkönnyebben, amelyek erősen befolyásolják a viselkedésünket. A társaságkedvelő emberek például sokat és szívesen beszélnek, keresik mások jelenlétét, míg a bizonytalan lelki alkat a kezek tördelésében vagy a beszélgetőpartnerek tekintetének kerülésében érhető tetten.

A szemlélődő típusú karaktert ugyanakkor már nehezebb külső vonások alapján észlelni. Akárhogyan is, a kutatók szerint nagy szükségünk van mások rólunk alkotott (őszinte) véleményére, mert a saját torzító mechanizmusaink ellenében csak ezek által javítható számottevően az önismeret.

Egy lépés távolság önmagunktól

A vizsgálatok egyébként azt is cáfolni (vagy legalábbis vitatni) látszanak, hogy az olyan hagyományos önismereti technikák, mint a naplóírás, a tudatos önreflexió vagy az elmélyült (lelki)beszélgetések révén sokkal közelebb juthatunk magunkhoz. A tudatos, de mint kiderült, általában torzító erőfeszítések helyett ugyanis sokszor többet segít, ha megpróbálunk inkább némi távolságot tartani magunktól.

Erre a megállapításra jutott Erika Carlson, a Torontói Egyetem pszichológia professzora, miután pár éve átnézte a (magyarra tudatos jelenlétként fordított) mindfulness-szel kapcsolatos szakirodalmat. Ebből azt hámozta ki, hogy a mindfulness által javasolt meditációs technikák kifejezetten hatékonyak a torzító gondolkodás és az énvédő mechanizmusok ellen. Ráadásul segítenek abban is, hogy kisebb jelentőséget tulajdonítsunk az önmagunkkal kapcsolatos (túlságosan pozitív vagy negatív) gondolatainknak, és ezáltal objektívebbé váljon az énképünk.

A Dunning–Kruger-hatás

Az önismereti bakikhoz tartozik az is, hogy gyakran hajlamosak vagyunk azt hinni, a valóságosnál jobbak vagyunk valamilyen területen. Ezt a tudósok és művészek által már számtalanszor megfogalmazott életbölcsességet két évtizede igazolta kísérletileg is két amerikai szociálpszichológus, akikről aztán Dunning–Kruger-hatásnak nevezték a jelenséget. A munkásságukért egyébként az IgNobel-díjat is kiérdemlő kutatók tesztsorozatukban arra kérték a résztvevőket, hogy logikai és nyelvtani fejtörők, valamint a humor felismerésére való képességüket próbára tevő feladatok megoldása után értékeljék saját teljesítményüket.

Azok, akik jól szerepeltek a teszten, általában reálisan látták, vagy inkább alábecsülték a produkciójukat, míg azok, akik rosszul válaszoltak, messze túlértékelték saját kognitív kapacitásukat. Amiből a kutatók azt szűrték le, hogy egy területen a hozzá nem értők általában hajlamosak túlbecsülni a saját tudásukat, és nem képesek felismerni sem azt, hogy másvalaki ért a témához, sem pedig azt, hogy ők maguk mennyire inkompetensek.

Hasznos a rózsaszín szemüveg

Amennyire jellemző azonban ránk a hajlam önmagunk túlértékelésére, annyira hasznos is lehet – nyugtatnak meg más tudósok. A megszépített énkép hatására ugyanis növekedhet a lelki jóllétünk és a teljesítményünk is – mutatta ki két amerikai pszichológus, Shelley Taylor és Jonathon Brown.

Míg a brutálisan őszinte látásmód a depresszióra hajlamos embereket jellemzi, addig az egészségesek inkább (némileg) megszépített valóságban élnek, mivel így könnyebben vészelik át a hétköznapok kisebb-nagyobb viharait, esetleges csalódásait. Magyarán nem kell aggódni, ha önmagunkat „rózsaszín szemüvegen” keresztül, a valóságosnál pozitívabban látjuk, mert ennek segítségével könnyebb boldogulnunk.

https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20180826_Azt_hiszi_ismeri_onmagat_A_tudosok_szerint_nem_is_tevedhet_nagyobbat

„Aki máshogy látja, az hülye!” – A legmagabiztosabb emberek a legtájékozottabbak?

Képzeljük el, hogy egy baráti beszélgetés vitává formálódik egy téma mentén, és végül valamelyik fél azt mondja: „Biztosan nekem van igazam, aki máshogy látja ezt a kérdést, az hülye.” Vajon azért mondja ezt, mert ő rendelkezik a legnagyobb tudással az adott kérdésről? Egyáltalán nem biztos, sőt!

Mindannyian ismerhetünk olyan embereket, akik egy bizonyos téma kapcsán tévedhetetlennek hiszik magukat – álláspontjukat a legjobbnak, sőt, talán az egyetlen igaz véleménynek gondolják. Ezek az emberek többnyire úgy vélik, hogy az adott témában ők a legjobban informáltak, de vajon tényleg így van? Az a legjártasabb egy kérdésben, akitől a sziklaszilárd és megkérdőjelezhetetlen állítások származnak? Ezt vizsgálta meg Michael Hall és Kaitlin Raimi, eredményeiket pedig a Journal of Experimental Social Psychology nevű folyóiratban publikálták.

A kutatók különbséget tettek aszerint, hogy valaki az álláspontját mások felett állónak érzi, vagy csupán csak helyesnek. Előbbi magában foglalja azt a meggyőződést, hogy a véleményünk jobb, mint másoké. Ennek a szélsőséges megnyilvánulása az, amikor azt gondoljuk, hogy miénk az egyetlen létező és elfogadható álláspont.

Hall és Raimi igyekeztek olyan embereket bevonni a vizsgálatba, akik különféle, jellemzően megosztó és vitatott politikai kérdések kapcsán (mint például a terrorizmus vagy a személyi szabadságjogok) úgy nyilatkoznak, hogy a véleményük megkérdőjelezhetetlen és más vélemények felett álló. Ezt követően tesztelték, hogy valójában mennyire is tájékozottak az adott témában.

Az eredmények tanúsága szerint

ezeknek az embereknek a valóságészlelése nem volt túl közeli kapcsolatban a valósággal: jelentős szakadék tátongott a vélt és a tényleges tudásuk között, vagyis túlbecsülték a tájékozottságukat.

Ezzel szemben azok, akikre ez a fajta beállítódás kevésbé volt jellemző (vagyis kevésbé érezték úgy, hogy az ő véleményük lenne az egyetlen, helyes vélemény), hajlamosabbak voltak alábecsülni a témával kapcsolatos tudásukat.

Úgy tűnt továbbá, hogy a tévedhetetlenség illúziója önfenntartásra törekszik: az önmagát tévedhetetlennek gondoló ember aszerint szelektálja a környezet felől jövő információkat, hogy melyek azok, amik megerősítik az álláspontjában – ezeket beengedi a szűrőjén, azokat pedig negligálja, melyek alapján újra kellene értékelnie addigi véleményét. Ez azért egy szerencsétlen felállás, mert ezáltal pont annak a lehetőségétől esik el, hogy tájékozottabb legyen az adott témában.

Örömteli ugyanakkor, hogy nem bizonyultak reménytelennek ezek az emberek abban az értelemben, hogy nyitottak voltak a kritikus feedbackre. Ha a kutatók visszajelezték nekik, hogy bár a sziklaszilárd véleményük ellenére alacsony pontszámokat értek el a témában birtokolt tudás tekintetében, és hogy ez a tendencia elmondható általában arról a csoportról, akik tévedhetetlennek hiszik magukat, akkor ezek az egyének befogadóbbá váltak addig negligált információforrásokra is.

A kutatás tulajdonképpen nem hozott megdöbbentő eredményeket, hiszen a Dunning-Kruger hatás már régóta ismert jelenség: a képzettebb emberek hajlamosak alábecsülni tudásukat, míg azok, akik kevesebb jártassággal rendelkeznek, túlbecsülik azt. Hall és Raimi szerint ennek hatása lesz a témában képviselt álláspontok milyenségére is. 

ForrásResearch Digest

https://mindsetpszichologia.hu/2018/12/28/aki-mashogy-latja-az-hulye-a-legmagabiztosabb-emberek-a-legtajekozottabbak/

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy… – A Dunning-Kruger hatás

Ha láttatok már tehetségkutató műsort, biztosan emlékeztek, hogy az első néhány adásban rendre felbukkannak olyanok, akik finoman szólva nem tehetséggel, sokkal inkább hatalmas, rendíthetetlennek tűnő önbizalommal vannak „megáldva”. Miközben zsűri, közönség és nézők fejcsóválva tapasztják be a fülüket, a repedtfazék hangú énekesek többnyire sértődötten érvelnek amellett, hogy nekik igenis csodás énekhangjuk van – csak éppen ezt rajtuk kívül látszólag senki nem hajlandó elismerni. Vajon mi lehet az oka, hogy ők nem hallják, amit mindenki más? Erre adhat magyarázatot a Dunning-Kruger hatás.

Ez a hatás nem csupán az elképesztően hamis, önjelölt sztárok esetében állhat a háttérben: minden olyan alkalommal érvényesülhet, amikor valaki szentül meg van győződve arról, hogy igazi szaktekintélynek számít egy adott témában – amihez azonban a valóságban egyáltalán nem ért.

„Majd én megmondom, hogyan kell”

Biztosan sokan találkoztatok már ezzel a jelenséggel: ha kicsit több a baleset az utakon, rögtön jön valaki, aki megmagyarázza, hogy ez is megint a „mazsolák” bűne, akiket kár is a volán mögé engedni – bezzeg ő, aki tökéletesen vezet, és mindent tud a közlekedésről. Vagy azok, akik vehemensen bizonygatják, hogy az ő logikájuk kristálytiszta, és igenis igazuk van – miközben a legtöbbször mindenki számára nyilvánvaló, hogy már az alapoknál tévednek egy kérdésben. Hogyan lehetséges ez?

A válasz röviden: nem értik, hogy nem értik – a szó legszorosabb értelmében.

A helyzet ugyanis az, hogy minél kevésbé számítunk szakértőnek egy témában, annál magasabbra értékeljük a saját hozzáértésünket az adott területen, és annál nehezebben látjuk be, hogy egy-egy probléma bizony nem olyan egyszerű, mint ahogy a külső szemlélő szemével tűnhet.

Ráadásul ilyenkor nem csupán arról van szó, hogy nem akarjuk bevallani, hogy nem értünk az asztrofizikához, a molekuláris biológiához, vagy éppen a pénzügyekhez, hanem arról, hogy nem tudjuk reálisan felmérni, milyen kevés tudásnak vagyunk valójában a birtokában.

Amikor a hülye okoskodik

A jelenséget elsőként 1999-ben írta le két pszichológus, David Dunning és Justin Kruger. A Cornell Egyetem kutatóiként Dunningék több kísérletet is végeztek, hogy rábukkanhassanak annak az okára, miért ítélik magukat jellemzően a legkevésbé kompetens emberek a legnagyobb szakértőnek.

A négy vizsgálat során arra kérték a résztvevőket, ítéljék meg, mennyire teljesítenek jól egy-egy területen (például logikai vagy nyelvtani feladatok megoldásában).

A válaszok alapján arra az összefüggésre lettek figyelmesek, hogy azok a kísérleti személyek, akik úgy gondolták, a tudásuk alapján a legjobbak közé tartoznak, valójában a legalacsonyabb pontszámokat érték el, amikor valóban el kellett végezniük a teszteket.

A szakértők szerint ezeket az embereket „kettős átok” sújtja: nem csupán hibáznak és rossz döntéseket hoznak a feladatok megoldása során, de éppen azok a hiányosságok, amelyek a hibáikhoz vezetnek, teszik őket vakká a saját gyenge teljesítményüket illetően. A fenti, tehetségkutatós példa ugyanezért lehet közismert jelenség: azok, akik úgy igazán botfülűek, éppen emiatt a botfülűség miatt esnek bele önnön nagyszerűségük hirdetésének csapdájába.

Elvakít az ego?

Persze, könnyen mondhatnánk, hogy ez nem annyira a tudás, mint inkább “ego” kérdése, és inkább a túltengő magabiztosság, mint a Dunning-Kruger hatás vezet valakit ilyenkor a színpadra. Ám a kutatók szerint ez nem teljesen igaz: bár az effektus veszélyeinek mindannyian ki vagyunk téve, hiszen mindannyiunknak vannak fehér foltjai az ismereteket illetően; ezeket hajlamosak is vagyunk elismerni – amint ráébredünk, hogy léteznek. A Dunning-Kruger hatás legnagyobb csapdája éppen ebben rejlik: hogyan is vallhatnánk be, hogy nem értünk valamihez, ha nem is tudunk arról, hogy nem értünk hozzá?

Hogyan védhetjük hát ki, hogy mi is a hozzáértés illúziójának áldozatai legyünk? Dunning és Kruger szerint különösen fontos, hogy minél pontosabb képet alkossunk arról, mekkora is a tudásunk egy adott területen, hiszen ennek fényében dönthetjük el, szükségünk van-e szakértő segítségére egy probléma megoldásához. A kutatók azt javasolják, legyünk nyitottak azok észrevételeire, akik kompetensebbek egy-egy kérdésben, és ne féljünk tanulni a visszajelzéseikből, még akkor sem, ha elsőre nem esik jól, amit hallunk. A másik megoldás pedig, amely felvértezhet az ellen, hogy a Dunning-Kruger hatás csapdájába essünk az, ha folyamatosan tanulunk, és képezzük magunkat; minél többet tudunk ugyanis, annál tisztábban látjuk majd, mire is elég a tudásunk.

https://pszichoforyou.hu/dunning-kruger-hatas/

Miért a leghülyébbek hiszik magukat a legokosabbnak? A Dunning-Kruger-hatás miatt!

Tudományos kísérlet bizonyította be, hogy nem véletlen a jelenség.

Imádjuk azt a mondást, hogy “nem az a gond, ha az okos hülyéskedik, hanem, ha a hülye okoskodik”. És biztosan te is ismersz legalább egy embert, aki bődületes nagy ostobaságokat képes összehordani, de olyan magabiztossággal, mintha három diplomája lenne az adott szakterületen. Miközben persze egy sincs. Ja, és jellemzően bármilyen szakterülettel eljátssza ezt. Szóval akármilyen téma kerül is terítékre, ő megingathatatlanul nyomja a saját okosságát, ami minimum pontatlan, rosszabb esetben pedig akkora marhaság, hogy kedved lenne lekaparni az arcodat, miközben hallgatod őt.

Kísérletek bizonyították be, hogy a jelenség nem véletlen.

1999-ben a Cornell Egyetem két szociálpszichológusa, Justin Kruger és David Dunning kísérletekkel bizonyította be hipotézisét, mely szerint a kognitív képességeink és a kognitív képességeinkre utaló kognitív képességeink – magyarul, hogy mennyire gondoljuk magunkat okosnak – egy tőről fakadnak, és ellentétes az összefüggés köztük. Vagyis, ha okosak vagyunk, akkor butábbnak hisszük magunkat, ha pedig butábbak, akkor okosabbnak.

A szerzőpáros négy kísérletben mérte fel a Cornell Egyetem diákjainak a képességét, illetve a teljesítményükről szóló önértékelésüket. Olyan területen tették mindezt, ahol a hozzáértésnek komoly szerepe van, hogy minél tisztábban látszódjon a vélt és a valós kompetenciaszintjük közötti különbség.

Az eredmény látványos volt: a jó képességű diákok jellemzően úgy vélték, hogy tudásuk hétköznapi, nem kiemelkedő, más is tudja azt, amit ők. Alábecsülték a tudásukat. Ezzel szemben az adott témákhoz kevésbé értő hallgatók mindig túlértékelték a saját képességeiket – sőt, a leginkompetensebbek hitték magukról a legjobb képességeket!

Azt is megerősítette a kísérlet, hogy az inkompetens személyek lényegében bármely területen túl jónak hiszik magukat: a szövegértelmezésben, az orvoslásban, a vezetésben, vagy még az olyan sportokban is, mint mondjuk a sakk.

A felfedezés meg is kapta a “Dunning-Kruger-hatás” nevet. Szóval ezentúl, ha hallasz valakit batár nagy sületlenségeket összehordani a legnagyobb magabiztossággal, elég, ha csak elmormolod magadnak, vagy a veled összenéző ismerősödnek, hogy: “Dunning-Kruger”. Akiről szó van, az úgysem fogja érteni.

A vizsgálat eredménye ugyanakkor fontos problémákat is vet fel: vajon hány és hány fontos kijelentés és emberi sors ment már rossz irányba ezeknek az általánosan helytelen önértékeléseknek köszönhetően? Gondoljunk csak egy állásinterjúra, ahol az alanynak meg kell mondania, mit tart jó és rossz tulajdonságainak.

Forrás: portfolio.hu

https://lajk.startlap.hu/2018/05/04/miert-leghulyebbek-hiszik-magukat-legokosabbnak-dunning-kruger-hatas-miatt/

Magabiztos hülyék; egy modernkori problémáról tudományosan

Cikkünk korábbi részéből kiderült, mi is az a Dunning-Kruger hatás. Megtudhattuk, hogy a minimális tudással rendelkezők valóban hajlamosak saját tudásszintjüket és teljesítményüket jelentősen túlbecsülni, illetve, hogy a magabiztosság hogyan változik a tudás és tapasztalat gyarapodásával. De mivel magyarázható ez a jelenség? Mi az oka a jó teljesítmény alábecsülésének a kiválóan teljesítőknél? Poós-Nagy Fruzsina life- és business coach cikkének folytatásából kiderül.

A pozitív illúzió, hogy jobbak vagy intelligensebbek vagyunk az átlagnál, az emberek többségére jellemző, és az egészséges lelki működés egyik jele. Olyan

önvédelmi eszköz, amellyel önbizalmunkat óvjuk.

Kizárólag a depressziós és szorongó emberekre nem jellemző ez az illúzió, ők ugyanis nem értékelik túl önmagukat.

Önvédelem vagy önvédelem?

Valószínűsíthető, hogy minimális kompetenciaszint mellett az egyének, akik nagymértékben túlértékelik saját képességeiket, komoly önvédelmi mechanizmussal igyekeznek fenntartani az általuk kreált hamis sikerélményt. Általában

nem fogadják el a kritikát vagy a külső visszajelzéseket

saját tudásszintjükkel vagy teljesítményükkel kapcsolatban, és ezen még sokszor a felmerülő ellentmondások sem változtatnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a politikai sajtó pontosan ezzel támadta több ízben az idén hivatalba lépett Donald Trumpot, a „Dunning-Kruger president”-ként hivatkozva rá.

A jó teljesítményt miért becsülik alá?

Ugyanakkor a kiemelkedően jól teljesítők azért hajlamosak alábecsülni saját teljesítményüket, mert azt feltételezik, hogy a számukra könnyű feladatok, tevékenységek, másoknak sem okoznak nehézséget. A Dunning-Kruger hatás iróniájára David Dunning jól mutat rá: „Gyakran ugyanaz a tudás és intelligencia szükséges egy adott tevékenység sikeres elsajátításához, mint annak felismeréséhez, hogy az egyén ebben nem kompetens. Tehát ha valaki nem rendelkezik ezen tudással és intelligenciával, akkor nem fog tudomást venni saját tudatlanságáról sem.”

Kulturális különbségeket is megfigyeltek, úgy tűnik ugyanis, hogy az észak-amerikaiak élen járnak saját maguk túlértékelésében. Távol-Keleten, Japánban, Kínában vagy Koreában ugyanakkor nem jellemző a Dunning-Kruger hatás. Valószínűsíthető, hogy mindez annak köszönhető, hogy míg a nyugati kultúrákban nagyra értékelik az önbizalmat, addig a távol-keleten az egyéni fejlődés tekinthető példaértékűnek.

A tudomány tehát alátámasztotta azt a felvetést, miszerint az alacsony kompetenciaszinttel rendelkező egyének hajlamosak túlértékelni magukat. Ugyanakkor a Dunning-Kruger hatás nem tekinthető kórosnak, sokkal inkább egy olyan emberi jellemző, amelynek felismerése saját magunkban segítségünkre lehet életünk bármely területén. Igyekezzünk tehát azt nem a környezetünkben lévők élesebb kritizálására, hanem sokkal inkább

introspekció során alkalmazni.

Amikor belevágunk valami egészen új tevékenységbe, jusson eszünkbe, hogy milyen hosszú út vezet a valódi tudás és tapasztalat megszerzéséhez. Gyakorlat teszi a mestert. Ezt a tudomány is igazolta.

A szerző Poós-Nagy Fruzsina, life és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.

https://mindsetpszichologia.hu/2017/04/25/magabiztos-hulyek-egy-modernkori-problemarol-tudomanyosan-ii-resz/

45 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr115502864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

guma 2020.03.06. 07:48:55

kerülő uram a Dunning-Kruger hatás megtestesítője

taga20 2020.03.06. 16:59:10

@guma: nekem az erdész faszkalapról, mindig ez ugrik be.

www.youtube.com/watch?v=3Axpp63HShM

ez a szerencsétlen terhelt, a blogszféra peketepákója.
ez az ostoba együgyű, azt hiszi, hogy valami nagy koponya, de akárhol olvasom, mindenhol felmossák vele a padlót. ez bakker a feketelovag:)

Grimbusz Makszimusz 2020.03.06. 17:11:44

@guma: Szerintem meg aki Dunning-Krugerre hivatkozik, az maga esik bele! A B1-en pl. Brendel Mátyás mongoloid szokott gyakran, már ha ez mond neked valamit! A másik amitől ki tudok akadni, amikor valaki azzal érvel, hogy axióma, na hát azt is megb.sznám az anyja hátán!

guma 2020.03.06. 17:57:42

@Grimbusz Makszimusz: :)))

cicus!
de fickós vagy :DDDDDDD

én szeretem ha meggyőznek.
a véleményem nem szentírás, csak az érzelmeim, de az meg csak engem befolyásol... :DDD

(még a menyeimnek sem adok tanácsot, csak véleményt mondok és hangsúlyozom, dönteni neki kell, mert ez az ő élete...)

gazoló 2020.03.06. 22:10:47

@guma:

jóestét

vajon mit csinálhattunk 1981 őszén?))

www.youtube.com/watch?v=ZCmgKSUXH18

egy biztos,hiba volt nem itt lenni.

taga20 2020.03.06. 22:17:31

@gazoló: nekem ez ugrott be cigány!:))))

"1985. július 23-án első ízben adott koncertet a Depeche Mode a vasfüggöny mögött, Budapesten, a Volán pályán. A mindössze 8-10 ezer fős közönség nagyobb része NDK turista volt. Az előzenekar a Satöbbi volt, a jegy 150 forintba került."

www.youtube.com/watch?v=9KEu65eCfFo

gazoló 2020.03.06. 22:40:01

@taga20: DDD

téged akkor még szoptattak,most szopatnak more))

a volán pályáról,jut eszembe..néha kimentünk amikor a fradika a volánnal játszott,többek közt miatta.

archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-ck5ranVlSEQ1NWRrM0tIVUtaRFhtZz09

www.tempofradi.hu/ebedli-zoltan-2

taga20 2020.03.06. 22:54:22

@gazoló: "téged akkor még szoptattak,most szopatnak more))"

és majd összefogod magad hugyozni, ha mégsem:)))

www.youtube.com/watch?v=rog8ou-ZepE&list=RDrog8ou-ZepE&start_radio=1

gazoló 2020.03.06. 23:42:02

@taga20:

www.youtube.com/watch?v=K-gYk_Ha510

ezt ne is nézd meg,mert nem fogsz jól aludni))

taga20 2020.03.07. 06:34:25

@gazoló: hát én fiatal vagyok mék, ezé a dzsungelt nem bírom:)))

ha ledobják a subát, akkor mindegyik jöhet:)))

ja és egy kis lájtos zene haver, me az megunhatatlan.

www.youtube.com/watch?v=ZF_R379mk98&list=PLF9CE15F174B1347E&index=1

taga20 2020.03.07. 07:23:08

@valóság nevű illető:

a te purdéid meg kikotródtak a haldokló nyugatra, me nem bírták az ostoba faterjukat, mi?:)))

erdész, erdész, te szopni jársz a blogvilágba, mi?

inkább dolgoznál te kibaszott here, mint hogy 0-24-ben fertőződ a hálót!

gazoló 2020.03.07. 10:05:12

@taga20: "szeretem a zenéid"gyíkember))

a kérdés nem a suba volt,hanem,hogy mit tett margó 81-ban'))

benéznél te a suba alá álszengeci))

...

remélem a nemzetykonzultációra készek a válaszaid)

szavazzfasszal.blog.hu/

taga20 2020.03.07. 10:19:43

@gazoló: azé valljuk be, me magunk között vagyunk, hogy borotvált puncit élvezetesebb nyalni, mint a dzsungelt:)))

ja zene! ha volt má, akkor csuldi:)))

www.youtube.com/watch?v=PaoFq3xYhgs&list=RDPaoFq3xYhgs&start_radio=1

gazoló 2020.03.07. 10:31:15

@taga20: DDD

szerintem itt,függesszük fel ezt a kérdéskört,mert 'minyá jön a szombat reggeli kocsmatündér,oszt ki lecünk bacva a hóra))

www.youtube.com/watch?v=T2JnyCuAQMg

taga20 2020.03.07. 10:48:52

@gazoló: most mondd aszt, hogy nincs igazam!:)))

ez a zene/éd megunhatatlan!

www.youtube.com/watch?v=MgegVCJy81Q

Grimbusz Makszimusz 2020.03.07. 11:13:29

@taga20: azé valljuk be, me magunk között vagyunk, hogy borotvált puncit élvezetesebb nyalni, mint a dzsungelt:)))

Lehet hogy már késő és kifutottál a korból amikor ilyeneket csinálsz, de azért szólok, hogy nem a szőrt kellett volna nyalni hanem széthúzni a muffot és úgy belefetyelni!
Egyébként a borotvált szerintem is jobb!

taga20 2020.03.07. 11:58:05

@Grimbusz Makszimusz: köcsög, te nem buzi szakértő vagy?

eddig mindig ilyen témákat toltál:)))

taga20 2020.03.07. 11:59:30

@Grimbusz Makszimusz: ja és szegény csajok nem élvezhették, akiket te eddig kilefetyeltél!:)))

guma 2020.03.07. 13:16:40

@taga20:

mi a problémád? :-D

van kezed?
van borotvád?

mgdé 2020.03.07. 13:27:52

@taga20:

S ezt pont Helgácskának mondod? :PPP

taga20 2020.03.07. 13:31:15

@mgdé: hallod! mindannyiunkban él egy helga:)))

gazoló 2020.03.07. 14:02:20

@guma:

Ő Ujj Zsuzsira szokta bízni))

taga20 2020.03.07. 14:40:13

@gazoló: hét komenyte tezsvérem, ez nem lehet vitás!:)

ezen behaltam!:)))

egyébként a mutkori unikumot kiheverted? me penit kiidegelted:)))

www.youtube.com/watch?v=22XhQPwybpk

guma 2020.03.07. 14:46:11

@gazoló: :-)

hehehe
ötletelünkötletelünk? :-D

gazoló 2020.03.07. 15:12:21

@taga20:

polgárpeni,ugye megbocsájt?))

-ki

egy igaz polgár van csak ebben a ribanc országban)

www.youtube.com/watch?v=vXrs5FVEhsI

taga20 2020.03.07. 15:29:21

@gazoló: őt ismerem, má láttam a tévében.
okosokat mondott:)))

coub.com/view/1i9gka

gazoló 2020.03.07. 15:46:44

@guma:

))

amikor idejönnek bactatni a kocsmádat,hogy milyen hullaház ótvar,mindig arra gondolok,amikor az'enberfia otthon van,megszokott helyén,nyugiban.
lehet hogy kis rendetlenség,túlzott nyugi,vendégek nélkül,de az is jó))

guma 2020.03.07. 16:15:26

@gazoló:

valakit fel akarnak szedni? :D

taga20 2020.03.08. 06:50:51

bodog nőnapot kívánok minden csajnak!

indulhat a buli:)))

www.napiszar.hu/showPost/Indulhat_a_nonapi_buli

gazoló 2020.03.08. 08:24:09

csatlakozom!

minden nőt csókolok(na jó,most vírus miatt nem mind),de aki legalább egyet sem szült azt is))

Oricának ezt a felhő szélére))

www.youtube.com/watch?v=ia1FrA6DJis

Grimbusz Makszimusz 2020.03.08. 12:32:34

@taga20: " köcsög, te nem buzi szakértő vagy?"

Nem ám, én a nőkhöz értek! Például egyből észreveszem, ha nincs kedvük szopni, mert akkor olyan türelmetlen sürgető tekintettel pillantgatnak felfelé!

taga20 2020.03.08. 14:30:49

@Grimbusz Makszimusz: "Nem ám, én a nőkhöz értek!"

akkor a lefetyelést felejtsd el, me szerintem aszt nem sok nő szereti.

persze ha a riska nálatok bírja, akkor hagy szójjon!:)))

Grimbusz Makszimusz 2020.03.08. 16:40:32

@taga20: Szeretik tagácska, legfeljebb azt nem szerethették ahogy TE csinálod! :D Persze te saját elmondásod szerint a szőrt nyalod és azt tényleg nem az igazi! :P

gazoló 2020.03.08. 19:29:51

Weöres Sándor: A Nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
süti beállítások módosítása