Elszabadul a pokol a lakáshiteleknél? Magyarok százezrei figyelik lélegzet-visszafojtva, mi jön most
Több mint hároméves csúcsra emelkedtek a rövid lejáratú bankközi kamatlábak az elmúlt hetekben. Minél tovább kitart az MNB az újkeletű monetáris szigorítás mellett, annál több jelzáloghiteles szembesülhet törlesztőrészlete emelkedésével, hiszen minden második adós még mindig változó kamatozású hitelben ül. Közel 250 ezer lakáshitelt és 150 ezer szabad felhasználású jelzáloghitelt érinthet a probléma. Utoljára a devizahiteles válság idején tapasztalt törlesztőrészlet-emelkedést a jelzáloghitelesek többsége, megnéztük, ezúttal mekkora sokkra lehet számítani.
Mi folyik itt?
2016 vége óta stabilan 4,5-5% között mozog a meglévő lakáshitelek átlagkamata Magyarországon, érdemi sokk fél évtizede nem érte az adósságszolgálat terén a magyar lakosságot. A jegybank legfrissebb adatai szerint egy átlagos lakáshitel kamatlába 4,54% volt decemberben. A bankközi kamatok ekkor még az előző évek átlagának megfelelő szinten tartózkodtak, azóta azonban sok minden megváltozott.
A jegybank az elszabadult (januárban már évi 4,7%-os) infláció miatt szép csendben monetáris szigorításba kezdett, ami megtette hatását a bankközi piacon olyannyira, hogy az MNB a kereskedelmi bankoknak állítólag jelezte is: túlzottnak tartja, ami a bankközi kamatlábakkal történt. A budapesti bankközi kamatláb, a BUBOR a 2019 végi szintről e hét szerdára
- 3 hónapos lejáraton 45 bázisponttal 0,61%-ra,
- 6 hónapos lejáraton 44 bázisponttal 0,65%-ra,
- 12 hónapos lejáraton pedig 50 bázisponttal 0,77%-ra emelkedett.
A hosszabb lejáratokon (BIRS, ÁKK-hozamok) egyelőre ennél kisebb hozamemelkedés következett be, így a mostani jelenség elsősorban azokat érinti, akik változó kamatozású (vagyis 3, 6 vagy 12 hónapos kamatperiódusú) lakáshitellel rendelkeznek. Közülük is rövid távon azokat, akiknek mostanában van a kamatperiódusuk fordulónapja. A 2009. évi CLXX. törvény értelmében a kamatot a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanapja előtt 2 nappal érvényes BUBOR-hoz kell igazítani.
Mennyivel nőhet a törlesztőrészlet?
Átlagos (4,54%-os) kamatozású lakáshitelekre néztük meg, hogy a már bekövetkezett és a még lehetséges bankközi kamatláb-emelkedés mekkora törlesztőrészlet-emelkedést idézhet elő. Ábráinkon 8 millió forintos fennálló hitelösszeg szerepel, de ez a relatív emelkedés szempontjából nem lényeges. Alábbi ábránkon látható, hogy egy 5 éves hátralévő futamidejű lakáshitel esetében 2,5%-os, egy 20 éves hátralévő futamidejű lakáshitel esetében viszont 8,7%-os törlesztőrészlet-emelkedést jelentene egy 1 százalékpontos kamatemelkedés. Az eddig 2019 vége óta bekövetkezett közel fél százalékpontos bankközi kamatemelkedés 1,2-4,3%-os törlesztőrészlet-emelkedést okozhat, ha a mostani kamatszint a törvényben meghatározott, említett napig fennmarad. 8 millió forintos példánkban havi 1800 és 2200 forint közötti törlesztőrészlet-emelkedést jelent ez.
Nagy kérdés, hol állhat meg a kamatemelkedés. A bankközi kamatok további emelkedése előtt az elsődleges korlátot a 0,9%-os jegybanki alapkamat jelenti, hiszen ekkora kamatláb mellett a jegybanktól is vehetnek fel hitelt jelenleg a kereskedelmi bankok egy napra (overnight hitel kamatláb, a kamatfolyosó teteje). A várakozásokat is tükröző piaci határidős kamatláb-megállapodások (FRA) viszont azt mutatják, hogy a piac némi jegybanki kamatemelést is elképzelhetőnek tart. Messze vagyunk a több százalékpontos kamatemelkedéstől, de alábbi ábránkon ezeknek a törlesztőrészletre gyakorolt lehetséges hatását is bemutatjuk.
A kérdéssel a Magyar Nemzeti Bank elemzői is foglalkoztak a jegybank legutóbbi Pénzügyi stabilitási jelentésében. Ők úgy számolták, hogy mostanság egy 3 százalékpontos kamatemelkedés a medián esetében 12%-os törlesztőrészlet-emelkedéssel járna a változó kamatozású jelzáloghiteleknél (nyilvánvalóan nagy szórás mellett). Mivel a hátralévő futamidő csökkenésével fokozatosan csökken a törlesztőrészlet kamattartalma és ezzel a kamatérzékenység is, ez a szám hosszabb távon 6-8% környékére csökkenhet.
Mennyien vannak az érintettek?
Megkérdeztük az MNB-t az érintettek számáról és tartozásának összegéről, a jegybank a hitelintézetek szeptember végi KHR-adatai alapján válaszolt kérdéseinkre. Eszerint 1906 milliárd forintnyi változó kamatozású jelzáloghitel (lakáscélú + szabad felhasználású) van a hitelintézeteknél, a szerződések darabszáma 396 ezer. Számításaink szerint az összeg szerinti arányuk 43%, a darabszám szerinti pedig 47% a hitelintézeti jelzáloghitel-állományon belül.
Közülük a jegybank tavalyi tájékoztatása szerint 129 ezren vannak azok, akik különösen veszélyeztetettek (10 évnél hosszabb hátralévő futamidő), így ajánlott mielőbb fix kamatozású hitelre váltaniuk. Ezirányú lehetőségeikről a bankoknak január 31-éig kellett levélben tájékoztatniuk őket, a felügyelet legutóbbi tájékoztatása szerint 2 ezren éltek eddig a lehetőséggel. A forintosított devizahitelek a 2015. évi forintosítás után 3 havi kamatperiódussal futottak tovább, így a devizakockázatok után a kamatkockázatoknak ők most szintén erőteljesen ki vannak téve. Az érintett állomány és vele együtt a probléma nagysága persze fokozatosan csökken, hiszen az adósok törlesztenek, törlesztőrészletük kamatérzékenysége fokozatosan csökken, az újonnan hitelfelvevők között pedig ma már 2% környékén van a rövid kamatperiódusú lakáshitelt választók aránya.
Az MNB kérésünkre további számokat is elárult:
- az említett 1906 milliárd forintnyi rövid kamatperiódusú jelzáloghitelből 1372 milliárd forintot tesz ki a lakáscélú hitelek állománya, szerződésszámuk 253 ezer,
- utóbbin belül 620 milliárd forint a forintosított lakáshitelek állománya, ezek szerződésszáma a jegybanki tájékoztatás szerint 111 ezer,
- a forintosított szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya most 486 milliárd forint, 120 ezres szerződésszám mellett,
- további 403 milliárd forint azoknak a nem jelzálogfedezetű hiteleknek az aránya, amelyek rövid kamatperiódusúak, szerződésszámuk 171 ezer,
- a változó kamatozású kkv-hitelek állománya pedig (2019 végén) 3115 milliárd forint volt Magyarországon, szerződésszámuk 158 ezer.
E számok talán nagynak tűnhetnek, egy korábbi összehasonlításból azonban kiderül: szép számmal akadnak országok az EU-ban, amelyekben sokkal magasabb a változó kamatozású lakáshitelek aránya, mint nálunk. Hozzátehetjük, hogy a monetáris politika szigorításának szükségessége és ezzel a kamatkörnyezet emelkedésének a valószínűsége viszont a legtöbb országban kisebb mostanság, mint Magyarországon.
Teljesen felzabálja megtakarításainkat a nyolc éve nem látott mértékű infláció
Nyolc éve nem volt olyan magas az infláció, mint 2020 januárjában: 4,7 százalékkal nőttek az árak egy év alatt. Az adat az elemzőket és a kormányt is meglepte, és mivel nemigen van kamat, ami az infláció nyomába érne, a megtakarítások olvadoznak.
A jelképesnek mondható betéti kamatok alighozama mellett vették, mint a cukrot a főnyereménynek beharangozott szuperállampapírt, de egyelőre bukóban vannak még azok is, akik jegyeztek belőle. Jó sokan vannak, hiszen állománya tavaly decemberben átlépte a 3000 milliárd forintot.
Mindössze fél év alatt vonzott ennyi pézt a sávos kamatozású, 3,5 százalékról induló, de az ötödik évben már 6 százalék kamatot ígérő adósságpapír. A tavaly június óta jegyezhető állampapírból hetente új sorozatot öntenek a piacra, mindenkinek jut belőle, csak éppen reálhozam nem volt rajta eddig. Aki az első kibocsátáskor, tavaly júniusban vett, annak tavaly decemberben 1,75 százalék, a következő hat hónapra pedig 2 százalék kamatot írnak jóvá (miután a megállapított éves kamat 3,5, illetve 4 százalék). Idén júniusra a befektetés összességében (kamatos kamattal számolva, mert a hozamot újra befektetik) alig 3,8 százalékot fial. Ezt nagyjából meg is eszi az infláció.
Hogy a következő években nyernek-e a befektetők a szuperállampapíron, az attól függ, visszafordul-e az infláció a kincstári előrejelzést követve. A hivatalos becslés így számol, 2020-ra 3,5 százalékot lőttek be, de nem sok jót ígér, hogy a januári fejlemények láttán az elemzők egy része máris emelte prognózisát, és inkább 3,8 százalékkal kalkulál.
A szuperállampapírnál valamivel jobb befektetés lehetett, ha valaki az inflációt követő prémium állampapírok közül választott, de ez sem feltétlenül igaz. Az államkincstár aktuális árfolyamlistáján mutatóban előfordul 6 százalék körüli kamatfizetés, de a most is jegyezhető két papír nem ilyen. Közülük a hároméves változatnál 4,1 százalékos éves kamattal számoltak, és ennek az arányos részét fizették a februári fordulónapon, jóllehet infláció + 1 százalékos kamatprémiummal hirdették meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az aktuális inflációra jön rá a prémium, hanem a kibocsátási tájékoztatóban meghatározott időszak pénzromlására. A papír kamata a múlthoz kötődik, az augusztusi éves inflációt veszi figyelembe, és mivel abban az időszakban lassabb volt a pénzromlás üteme, a kamatprémiummal együtt is sovány a kifizetés. Igaz ugyanakkor, hogy a mostani magasabb infláció beépül majd a következő kamatba, és minél jobban lassul a pénzromlás üteme, annál többet nyerhet a befektető.
2019-ben összesen 1558 milliárd forinttal emelkedett a lakossági állampapír-állomány, az év végén meghaladta a 9074 milliárdot.
Sok lehetősége nincs az állampolgárnak, hova fektessen be, ha meg akarja őrizni a pénze értékét
– magyarázta a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese, Karsai Gábor. Az utóbbi időkben az ingatlanbefektetések is mérséklődtek, részben az állampapír plusz stabilnak látszó hozama, elszívó ereje miatt. A mostani inflációs adat fényében lehet, hogy megint kicsit vonzóbb lesz ingatlanba fektetni, persze ha befektetés a cél, és a túlárazott albérleti piacot, az ebből adódó keresletcsökkenést nézzük, akkor lehetnek kétségek – tette hozzá.
Ráadásul az, hogy az infláció három százalék feletti lesz, felerősíti a társadalmi különbségeket – akik ezt nem tudják jövedelemmel ellensúlyozni, azok rosszul járnak.
Mindenkit megelőztünk, még Romániát is
A GKI-t is meglepte a friss inflációs adat, bár azok közé tartoznak, akik régóta mondják, hogy az a gazdaságpolitika, amit a kormány folytat (laza költségvetési-, szélsőségesen laza monetáris politika, erőteljes jövedelemnövelési törekvés) előbb-utóbb inflációemelkedést okoz.
A GKI tehát már korábban is magasabb inflációt várt, de a tények eddig mást mutattak. Ezért is volt váratlan a januári 4,7 százalékos adat. Európai összehasonlításban is kiugró a magyar árnövekedés, tavaly éves szinten például csak Romániában volt magasabb az infláció, ám decemberben őket is megelőztük.
A forintgyengülés is betett az élelmiszeráraknak
A következő hónapokra Karsai Gábor azzal számol – a jegybankhoz hasonlóan –, hogy mérséklődik az infláció. A januári nagy ugrást részben magyarázza az üzemanyagárak mozgása: tavaly januárban érezhetően estek, most pedig emelkedtek decemberhez képest. Februárban viszont már üzemanyagár-csökkentések voltak, és a jövőben is erre lehet számítani (a világpiaci olajáraknál sem jeleznek emelkedést), ezért tekinti a gazdaságkutató a januári 13,5 százalékos áremelkedést átmenetinek.
Az élelmiszereknél egyébként a forintgyengülés is erős áremelő hatású. Különösen a tejtermékek, de a hús piacán is jellemző, hogy a környező országok termékei megdrágultak a forintgyengülés miatt, így kisebb a verseny, a belföldi termelők is jobban tudnak árat emelni
– magyarázta Karsai Gábor.
A tartós fogyasztási cikkeknél minimális az áremelkedés, ám ha azt nézzük, hogy nemrégiben még szerény árcsökkenést jeleztek, akkor ez is fordulat. Az erőteljesen bérigényes szolgáltatásoknál egyértelmű trend a drágulás, amihez hozzájárulhat még a növekvő vásárlóerő és kereslet árfelhajtó hatása is – ebben a szegmensben is tartósan magasak lehetnek az árak a szakember szerint.
A GKI az MNB-vel egyezően 3,5 százalékos inflációt prognosztizált eddig 2020-ra – most inkább 3,8 százalékra hajlanak. Mindkettő több a költségvetésben prognosztizált 2,8 százalékánál.
Hogy a januári adathoz képest mérséklődés várható, az statisztikai oldalról alátámasztható, ugyanis tavaly tavasszal erősen gyorsult az infláció – így a magasabb bázis kedvezőbbé teszi majd az idei számokat. Viszont mivel a bérmegállapodások egy része függőben van, nem kizárt, hogy a magasabb infláció miatt nagyobb emelések lesznek, ami önmagában élénkítheti az inflációt, még ha egyelőre nincs is szó bér-ár spirálról.
A versenyképesség a kisebb cégeknél nemigen enged nagyobb emelést, és a magyar piacra termelőknél is korlátosak a lehetőségek. Viszont az exportra termelő cégeknél, multiknál, akiknek kezükre játszik a forintgyengülés is, nagyobb lehet a mozgástér a béremelésre. A költségvetési szektorban egy-két égető terület kivételével nem valószínű, hogy lesz pótlólagos emelés, míg a nyugdíjaknál és más nyugdíjszerű ellátásoknál novemberben pótlólag kell majd emelni a járandóságokat januárig visszamenőleg.
Előbb kellett volna szigorítani
Sajátos gazdaságpolitikai kelepcébe lavírozta magát a kormány – olyan időszakban alkalmaztak laza keresletélénkítő költségvetési és monetáris politikát, amikor a magyar gazdaság (a világgazdasági körülmények, a bejövő uniós pénzek miatt) amúgy is gyorsult. Pedig ez idő tájt nyugodtan szigoríthattak volna, főleg monetáris oldalról. Ha megtették volna, akkor az inflációval sem itt tartanánk – véli Karsai Gábor, aki szerint a gazdasági növekedésnek sem ártott volna egy ilyen lépés.
Ez a hajó elúszott, viszont mostanra már elkerülhetetlennek látszik valamiféle monetáris szigorítás. Szóba jöhet az alapkamat-emelés, de ezzel valószínűleg amíg lehet kivárnak, mert presztízskérdés a jegybank számára a rekord alacsony kamat. Jelzésértékű, hogy mostanában nem hangsúlyozzák már, a jegybanknak nincs árfolyamcélja. Karsai szerint lehet azt mondani, hogy nem az árfolyam a cél, de ha az inflációs tervet veszélyezteti az árfolyam alakulása, akkor arra is oda kell figyelni. A forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályozásával és a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb, a BUBOR emelésével is beavatkozhat még az MNB.
Negyedik éve tart az erőteljes minimálbér-emelés, illetve bérmegállapodással ösztönzik a cégeket a gyors béremelésre – ha az emelésekkel nem tart lépést a termelékenység növekedése, akkor ez klasszikusan inflációs hatást eredményez, költség- és keresletoldalról is (a vásárlóerő növekedésével). A Pénzügyminisztérium kettős szerepben lavíroz, egyrészt próbálja élénkíteni a keresletet (állami költekezésekkel), másrészt viszont el akarja érni néhány éven belül a nullás költségvetést. A mostani inflációs adat mellett azonban kérdéses, hogy a válságmegelőzés címén várható újabb keresletélénkítés mennyire lesz megvalósítható.
https://24.hu/fn/gazdasag/2020/02/20/inflacio-megtakaritas-allampapir/
Sunyi rezsiemelés a szociális ellátásban: a kormány rájött, hogy vannak 31 napos hónapok
Olvasónk demens édesanyja egy vidéki idősotthon lakója, január közepén kapott értesítést, hogy ezentúl minden második hónapban többet kell fizetnie az ellátásért, mint eddig. Tavaly minden hónapban fix 129 ezer forint díjról érkezett értesítés, januárban viszont 133 300 forint állt a csekken. A kísérőlevélből kiderült, hogy habár többet kell fizetnie, nem díjemelés történt, csak egy tavaly decemberben kihirdetett kormányrendeletet alkalmaznak. Mindez így kommentálta nekünk:
Sunyi rezsiemelés a szociális ellátásban.
A havidíjat januártól napra kell kiszámolni
December végéig úgy szólt a kormányrendelet, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásoknál az intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat bentlakásos intézményi ellátás esetén ellátási napra és hónapra vetítve kell meghatározni. A változás mindössze annyi, hogy a módosító kormányrendelet elhagyta az „és hónapra” szövegrészt. Erre hivatkozva értesítette úgy olvasónkat az idősotthon, hogy januártól a hónap napjainak száma alapján kell fizetni a térítési díjat. Azaz
- ha 30 napos a hónap (négy ilyen van), akkor semmi nem változik,
- viszont ha 31 napos (hét ilyen van egy évben), akkor egy nappal több lesz a díj,
- februárban pedig az idén 1 nappal kevesebb (máskor kettővel).
Minden érvényes működési engedéllyel rendelkező egyházi, civil, állami, önkormányzati intézményre vonatkozik a szabályozás, mindenhol napra kell januártól kiszámolni a havidíjat – erősítette meg lapunknak a Fővárosi Önkormányzat Pesti Úti Idősek Otthona intézményvezetője, Skultéti József.
A Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény igazgatója, Gúr Péter Attila a díjszabásról készült módszertani útmutatóra hívta a figyelmünket, ami eligazít, hogyan kell számolni. Ebben kiemelik a többi között, hogy távollét esetén is a hónapok tényleges napjával kell kiszámolni a díjat. De az is kiderül belőle, hogy eddig a napi térítési díj a havi térítési díj harmincad része volt, magyarul mindenképp harmincnapos hónapokkal számoltak. Most megfordították a logikát: a harmincnapos hónapból számított napidíj a számítás alapja, és ezt szorozzák meg az aktuális hónap napjaival. Márpedig 31 napos több van.
A matek vége az, hogy az idén éves szinten (hat napnyi összeggel) többet kell fizetni, mint tavaly.
Nem fedezi a mama nyugdíja
Olvasónk esetében a 129 ezer forintos (30 napos) havidíjból 4300 forintos napidíjjal számolnak, így jön ki a 31 napos hónapokra a 133 300 forint térítési díj, februárra pedig az idén 124 700 forint. Éves szinten ez azt jelenti, hogy míg tavaly 1 millió 548 ezer forint volt a térítési díj, az idén változatlan napidíj mellett 1 millió 573 800 forint lesz. Vagyis 25 800 forinttal emelkedik az idősotthon éves díja a jogszabályváltozás miatt.
Idén januártól 2,8 százalékos nyugdíjemelés volt. A mama nyugdíját januártól durván 4000 forinttal emelték meg (ebben benne van a tavalyi 0,7 százalékos korrekció is), így kap 119 200 forintot. A lánya azt hitte, hogy havi 14 ezer forint helyett idén már csak 10 ezer forinttal kell kipótolnia a nyugdíjat az idősotthoni díjhoz, de tévedett. Átlagban minimum havi 12 ezer forinttal kell majd megtoldania a nyugdíjat, hogy az kiadja az alap térítési díjat. De nem biztos, hogy ennyivel megússza, arra is lehet számítani, hogy emelni fogják néhány százalékkal a díjakat – ami nem szorul különösebb indoklásra a 4,7 százalékos infláció és 8 százalékos bérajánlás mellett.
https://24.hu/belfold/2020/02/20/idosotthon-dijemeles-napi-havi-dij/
Ekkora hiány még nem volt a TB-kasszában az Orbán-kormány alatt
A jelek szerint komoly következményekkel járt a kormány újítása a munkáltatói befizetések költségvetési elosztását illetően.
A napokban tette közzé a Pénzügyminisztérium az államháztartás előzetes mérlegét, mely szerint meglehetősen kedvezőtlen helyzetbe sodródhattak a társadalombiztosítási alapok tavaly. Lapunk 2009-ig visszamenőleg gyűjtötte le az államháztartási tájékoztatókból a társadalombiztosítási alapok éves egyenlegét, mely alapján a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány regnálása alatt még egyszer sem volt példa ilyen mértékű hiányra. Bár az előfordult a korábbi években, hogy az egészségbiztosítási alap a mostaninál rosszabb évet zárjon, a nyugdíjalap tavalyi mínusza az összképet nagyon elrontotta.
A kormany.hu-n elérhető előzetes mérleg szerint a társadalombiztosítási alap 243 milliárd forintos deficittel zárta 2019-et. Ezt a mínuszt legutóbb 2009-ben közelítette meg a TB-alap, akkor a két kassza összesen 157,3 milliárdos deficittel zárt.
Ha külön-külön nézzük a két alapot, akkor az látszik, hogy a hiány zöme a nyugdíjkasszában keletkezett, 127 milliárd forint. Mindezt úgy sikerült összehozni, hogy a korábbi évek legnagyobb mínusza 7,8 milliárd forint volt, a tavalyi deficit ennek tükrében tehát joggal nevezhető tetemesnek. Ez azonban nem mondható el az egészségbiztosítási alapról. Tavaly itt is jelentős, 107 milliárd forintos hiány halmozódott fel, ez nem tekinthető rekordnak, ennél nagyobbra ugyanis 2017-ben (137,5 milliárd) és 2009-ben is volt példa (149,5 milliárd forint).
A két alap bevételei és kiadásai alapján jól kirajzolódik, hogy a 2018-as szinthez képest a nyugdíjkassza kiadásai a bevételeknél nagyobb mértékben emelkedtek. Az előirányzatok pedig arra utalnak, hogy a két kassza bevételei a kormányzati várakozásoktól elmaradó mértékben alakultak, ellenben a kiadások mindkét kassza esetében meghaladták azt a szintet, amire a kormány számított a költségvetés összeállításakor.
Nem véletlen a hatalmas deficit
A mérleghez csatolt tájékoztató szerint a nyugdíjkassza esetében a kiadások jelentős emelkedése a novemberi rendkívüli kifizetésen (a nyugdíjkiegészítés és a nyugdíjprémium) túl a létszámnövekedés és a létszámösszetétel-változás (vagyis cserélődési hatás) együttes következménye. Mint olvasható:
"a nettó átlagkeresetek növekedésével összhangban az új ellátások magasabb összegben kerülnek megállapításra az újonnan megállapított magasabb összegű nyugellátással rendelkezők aránya pedig nő az állományon belül."
Ez a magyarázat egyben egy kormányzati megerősítés arra, hogy a nyugdíjak egyre inkább elszakadnak egymástól. Egyszerűen megfogalmazva azok, akik az elmúlt években mentek nyugdíjba a lendületes béremelkedés miatt sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek azokhoz képest, akik a bérboom előtt vonultak nyugdíjba. Utóbbiak esetében az ellátások számításánál alacsonyabb béreket vettek figyelembe. Az egyébként, hogy ezt a folyamatot a nyugdíjkiadások nagyfokú növekedésének indokaként említi a tárca, arra enged következtetni, hogy bár ezt a tényezőt a költségvetési tervezés során figyelembe veszi a kormány, a kiadásokra gyakorolt hatását alulbecsüli. Így nem kizárt, hogy idén is megismétlődik ez a helyzet.
Az egészségbiztosítási alapon belül a legnagyobb kiadási előirányzatot a gyógyító-megelőző ellátásokra kifizetett összeg jelenti, ez tavaly 1340,7 milliárd forint volt, ami 34,4 milliárddal magasabb az előző évinél. A növekedés meghatározó részben "az összevont szakellátásánál, kisebb részben a háziorvosi, fogászati ellátás és a laboratóriumi ellátás területén jelentkező, valamint a béremeléssel összefüggő többletfinanszírozásból adódik" a dokumentum szerint.
A várakozásoktól elmaradó bevételek és a jelenlegi helyzetnek több oka is lehet. Egyrészt nem független attól, hogy 2018-ban a kormány megbolygatta az alapokhoz érkező, jelentős hányadot kitevő szociális hozzájárulási adóból befolyó bevételeket.
A 2019-es költségvetési törvényjavaslatban rögzítették, hogy megváltoztatnák a foglalkoztatók által fizetett szociális hozzájárulási adó megosztási arányát az egyes alapok között. Ebből a szempontból a nyugdíjkasszára mindenképp ráilleszthető a vesztes jelző. Az akkor rögzített intézkedés értelmében ugyanis
- a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz a korábbi 79,5 százalék helyett 70,22 százaléka megy a szochóból,
- az Egészségbiztosítási Alap 20,5 százalékos részesedése 27,31 százalékra nő,
- a befizetett szochó 2,47 százalékát új részesedőként a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kapja meg.
Az arányok megváltoztatása mellett a szociális hozzájárulási adó évközbeni 2 százalékpontos csökkentése, valamint a szochóból a munkaadók által érvényesíthető kedvezmények vártnál nagyobb igénybevétele is eredményezhette, hogy az előirányzatnál kisebb bevételhez jutott a két TB-alap. A kormány a foglalkoztatás-bővülés érdekében ugyanis többféle jogcímen is lehetőséget biztosít arra, hogy a munkaadók bizonyos - főként hátrányosabb helyzetű - munkavállalók foglalkoztatása után részben vagy akár teljesen mentesüljenek a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. Ez akkor fordulhat elő, ha például
- három vagy több gyermeket nevelő, munkaerőpiacra lépő nőt,
- szakképzettséget nem igénylő, mezőgazdasági munkakörről van szó,
- megváltozott munkaképességű munkavállalóról,
- vagy közmunkásról van szó.
Ha az előzetes mérlegben összesítjük a foglalkoztatási, a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási alapba beérkezett és előirányzott szochó-t, akkor kiderül, mintegy 100 milliárddal tervezte túl a bevételek a kormány. 5191 milliárd forint helyett ugyanis 5091 milliárdot tudtak szétosztani az alapok között.
https://mfor.hu/cikkek/makro/ekkora-hiany-meg-nem-volt-az-orban-kormany-alatt-a-tb-kasszaban.html?utm_source=projectagora&utm_medium=contentdiscovery
Hernádi Zsolt luxusszállodáját az adófizetők építik, és a Dunától is megvédik
Pályázati úton 2,8 milliárd forintot kapott a MOL vezér érdekeltsége a beruházásra, és már amiatt sem kell aggódnia, hogy esetleg elmossa az ár a telket. A rokonságába tartozó polgármester települése ugyanis gátat épít.
folytatás:
