He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Naptár

Bödöcs írta a képzőművészetről

2020.01.18. 07:55 guma

/ Fotó: Helikon Kiadó

Bödőcs Tibor: „Hugyozzál Hölgyet hermelinnel a hóba, hülyegyerek!” – Így veti a képzőművészetbe magát Bödőcs

Bödőcs Tibor humoristának október elején jelent meg második könyve, a Meg se kínáltak. Korábban már elolvastuk, „megkritizáltuk, most pedig kiszemezgettük belőle a képzőművészethez – kulturális magazin lévén – kötődő legjobb idézeteket.

Így veti bele magát Bödőcs Tibor és Magyar Oszkár a képzőművészet világába

A Meg se kínáltak főszereplője Magyar Oszkár önéletrajzi monológja kis magyar történelmi összefoglaló, szociográfiai elemekkel felturbózott társadalomkritika, a magyar néplélek karikaturisztikus pszichoanalízise is egyben a ’80-as évektől napjainkig. Ahogy azt a stand-up előadásaiban megszokhattuk a szerzőtől, sűrű, poénban végződő mondatokkal, hasonlatokkal, popkulturális utalásokkal operál.

Ugyanez a recept működik a könyvben is: Oszkár, a wanna-be festőművész a főszereplő a legváratlanabb helyzetekben képzőművészeti szóképeket is belesző monológjába. Utánanéztünk a megemlített képek keletkezésének, a hozzájuk fűződő érdekességeknek, az alkotók életrajzának, hogy még árnyaltabbá tegyük a szöveg megértését.

Munkácsy Mihály: Ásító inas (1869, Magyar Nemzeti Galéria)

  Munkácsy Mihály Ásító Inas festménye a Zsolnay Negyed m21 Galériában / Fotó: Pécs Ma

„Csak ülnek szerencsétlen gyerekek, mint Munkácsy Ásító inasa. Évekig ülnek ott, mert nincs jobb ötletünk, hogy hova tegyük őket. És ki számít jó gyereknek? Amelyik kussol.” (149. o.)

Oszkár a magyar közoktatásról is kimondja, amit gondol: a gyerekek unatkoznak az iskolában, amely leginkább a megőrző funkciónak tesz eleget. A tanterv a Z-alfa generációk számára olyan őskorinak számító ismeretanyagot, eszközöket és módszereket ír elő, agyonhajszolt, nevetséges bérért dolgozó tanárokkal – már ha egyáltalán vannak –, hogy az iskolát leginkább csak túlélni lehet. Ahelyett, hogy felkeltenék a gyerekek eredendő kíváncsiságát, kiteljesítenék kreativitásukat.

Vagy az értelmetlen leterheltségtől fáradtak a tanulók? Nulladiktól végigülik a napot a hetedik, nyolcadik óráig, aztán jönnek még az egyéni különórák. Kérdezni, egyéni véleményt formálni, valamiben kiemelkedő tehetséggel vagy sajátos nevelési igénnyel bírni a megszorongatott alternatív iskolákon kívül nem tanácsos. Munkácsy Mihály 1869-ben készült olajfestménye egy őszinte, elkapott pillanatot ábrázol. A festő jól ismerte az inasokat, hiszen 11 évesen őt is beadták szülei egy asztalosműhelybe Békéscsabára, majd Aradra. Rettenetes körülmények között élt ekkor a kiskamasz Munkácsy: kizsákmányolták, éhezett, fizikailag belebetegedett ezekbe az évekbe. A tehetsége és a szerencse azonban megmentették az asztalos pályától: olyan pártfogókra talált, akik felismerték és jól gondozták tehetségét.

Tornyai János: Bús magyar sors (1910, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely)

Tornyai János: Bús magyar sors

„Akkor nem kell leveretlen cigihamuként állnunk a kórház folyosóján vérvételre várva, ahogy Tornyai képén a Bús magyar sorsot szimbolizáló lóalak.” (171. o.)

Kevesebb tömörebb és nyomasztóbb kép van Tornyai János éppen összecsuklani készülő gebéjének allegóriájánál. Pedig mi csillámpóniba oltott, táltos Pegazus vagyunk! Közel 110 évvel a festmény keletkezése után már nem a sötét magyar ugaron vánszorgó, a közelgő vihar szelétől mindjárt felboruló, de leszegett fejjel, farkát behúzva csak azért is továbbporoszkáló öszvér vagyunk, hanem Európa büszke és erős csődöre!

Vérvételre várni? A kórház folyosóján? A nyolc hónapos várólista után már fél lábbal is kibírjuk azt a hat órát, mire sorra kerülünk, már csak azért mormoljuk a Tízparancsolatot, hogy ne pont a mi sorszámunk előtt zárjon be az osztály személyzethiány miatt.

Ha már saját kémcsővel is készültünk.

Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora (1498, Milánó, Santa Maria delle Grazie kolostor)