He?

Bolondok hajóján : zene mellett, minden "behozott" és magánvélemény, esemény, történet, téma ütközhet az Életről. Szabadon. (Még!) :-DDD

sörcsap nagybaszónak

Miva'?

 

 

És a főd forog tovább!

 

Beszótak:

Esik-e wazze?


Számojjá csapos!

Az intellektuális és érzelmi hatás magját az érzékenységet, ma "elfelejti" az univerzális látásmód. Megszűnik a több nézőpont?

2019.12.12. 07:57 guma

Olga Tokarczuk

Olga Nawoja Tokarczuk lengyel regényíró, pszichológus, aki 2018-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat., 2019-ben pedig a 2018-as év irodalmi Nobel-díját. Mindeddig három regénye és egy elbeszéléskötete került kiadásra magyar nyelven. Wikipédia

Jellemző, hogy az elhangzott beszédet, hazájában sem közvetítette élőben a közszolgálat...

A 21. század uralkodó műfaja már a filmsorozat - mondta az irodalmi Nobel-díj átvételekor Tokarczu

Olga Tokarczuk előadása közben, az irodalmi Nobel-díj átvételekor.Fotó: JONAS EKSTROMER/AFP

Szürreálissá vált a világ - többek között erről beszélt szombat délután Olga Tokarczuk lengyel író, amikor átvette Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat (ő a 2018-as díjazott, de a zsűri elnökét érintő botrány miatt tavaly nem hirdettek győztest, így idén két irodalmi Nobelt is adtak, a 2019-es díjazott az osztrák Peter Handke lett, róla itt írtunk részletesen.

Olga Tokarczuk a díj átvételekor tartott előadásában szomorú látleletet adott a világ szellemi állapotáról. Azt mondta, hogy az emberi civilizáció sorvadóban van, és ez az irodalom jövőjét is veszélyezteti. 

Annak ellenére érzékel válságot, hogy első ránézésre az irodalom remekül van: soha ennyi könyv nem jelent meg, és soha ennyi író nem adhatott ki könyvet, óriási könyvfesztiválok és könyvvásárok követik egymást szerte a világon. Mégis úgy érzi, hogy valójában csak a zaj lett nagyobb, és az irodalom lényege elveszőben van. Előadása végén mondta csak ki, hogy mi tűnik el éppen az orrunk előtt: 

az érzékenység. 

Márpedig szerinte az érzékenység az irodalom kiindulópontja, nélküle nem érdemes történetet mesélni, és az érzékenység az olvasónak is kell, mert megértett történetek nélkül nem lehet a világot felfogni.

Csak az egyes szám első személy érvényes már

Tokarczuk abból indult ki, hogy két jelenség változtatja meg éppen alapjaiban a történetmesélés módját. Az egyik a szubjektivitás diadala. Elsősorban a közösségi oldalaknak köszönhetően soha ennyi ember nem mondta még el egyszerre, hogy mi történt vele, merre járt. Ez lett a fő írói szerep is, mert mostanra az emberek azt a mesélési alapállást értik és fogadják el leginkább, amikor valaki elmondja, hogy mi van vele. 

Ez egyfelől természetes következménye szerinte annak a nyugati kulturális hagyománynak, ami már évszázadok óta az egyén felfedezéséről szól. Ugyanakkor szerinte annyi párhuzamos, szubjektív narratíva érkezik most már az emberek felé, hogy kiveszőben van az univerzális látásmód, nincsenek közös metaforák, mítoszok, mesék, amelyeknek ismeretei érthetővé tették eddig a történeteket. Nincsenek érvényes hivatkozási pontok, példák, amelyek ugyanazt jelentik mindenkinek. Tokarczuk arra figyelmeztetett, hogy az élet események sorozatából áll össze, és ha ezeket az eseményeket nem lehet érvényesen elmesélni, akkor azokat megérteni sem lehet. 

Az irodalom lényege Tokarczuk szerint az az intellektuális és érzelmi hatás, amikor az olvasó a történet szereplőinek motivációit és kalandjait beépíti a saját tapasztalatai közé, és ettől jobban megérti a világot és önmagát. 

Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy aki a történetet mondja, az ne csak önmagát lássa, hanem minden szereplő motivációját átérezze. Ez a látásmód azonban kiveszőben van szerinte. "Ki a narrátor, aki a Biblia elején azt mondja, hogy kezdetben volt az ige?" - tette fel a kérdést, szigorúan nem teológiai szempontból, hanem azt jelezve, hogy ma már nem az a kérdés, hogy mit mondunk, hanem az, hogy ki mondja. És ez a mesélés érvényességét fenyegeti.

Tokarczuk emlékeztetett, hogy évszázadokig élt az a vélekedés, hogy minél többet tud egy ember a világról, azaz a tényekről és azok összefüggéseiről, annál boldogabb, egészségesebb és gazdagabb lesz, és ha a sok ember válik műveltté, akkor az egész társadalom jobbá válik. Tokarczuk szerint az internetről kezdetben azt lehetett hinni, hogy óriási lehetőséget ad ennek az álomnak a megvalósításához.

Csakhogy a rengeteg könnyen hozzáférhető információ inkább durvábbá, dühösebbé tette a világot, mert egymással összeegyeztethetetlen narratívákat erősített fel, és univerzális látásmód helyett a kiabáló őrjöngés jellemzi. A rengeteg információ elől pedig az emberek a leegyszerűsített kinyilatkoztatások mögé menekülnek. Illetve az egykor csak neurotikus költőkre jellemző teljes elbizonytalanodás mostanra általános közérzetté vált.

Ráadásul a sok információnak nem a felhasználók látják elsősorban hasznát, hanem azon kevesek, akik a felhasználókról szóló információkhoz férnek hozzá, és így üzleti vagy politikai érdekeik mentén manipulálják az embereket.

Írás helyett kép, regény helyett sorozat

A másik fontos új jelenség - az egyéni vélekedések dühös kakofóniája mellett - hogy az írás szerepét a 21. században átvette a kép. Levelek és naplók helyett képeket osztunk meg, ez viszont silányítja a szellemünket, mert sokkal kisebb erőfeszítésbe telik befogadni az információkat, és így elveszik az értelmezés közben kialakuló mélyebb, összetettebb megismerés. 

Az irodalom szerepét átvették a filmsorozatok, ez lett az uralkodó műfaj, ami Tokarczuk szerint szintén teljesen átalakította a történetmesélés szerkezetét. A sorozat lényege ugyanis a figyelem ébren tartása, mindenáron. Éppen ezért a mai történetekben a karakterek menet közben teljesen átalakulhatnak, a jellemfejlődést nem az író valóságot megmutatni akaró koncepciója, hanem a fordulatokra való igény határozza meg. Pont ezért visszatért a mai történetekbe "deus ex machina" alkalmazása is, amikor váratlanul, a történet belső logikájától függetlenül, minden a feje tetejére áll. Az új évad elkészítésének üzleti alapú reménye miatt lezáratlanság is jellemzi a mostani történetmesélést, ez viszont elveszi a befogadótól a katarzist, illetve a tanulság levonásának lehetőségét.

Igazi?

Az irodalmat a rengeteg álhír is veszélyezteti, mert a fikció rossz felhangot kapott. Tokarczuk felidézte, hogy mennyire idegesíti, amikor megkérdezik egy-egy regényéről, hogy az igazságot írta-e meg. Az irodalom ugyanis szerinte olyan fikció, ami az igazságot keresi, de nem szó szerint igaz. "Anna Karenina, Hans Castorp vagy Micimackó igaziak?" - tette fel a kérdést, mutatva, hogy miért abszurd a szó szerinti igazságot számon kérni az irodalmon. Ha az emberek alapélménye az, hogy nincs univerzális igazság, illetve csak az az igazság, amit szó szerint lehet érteni, akkor az irodalomnak vége van - figyelmeztetett. 

Az irodalom úgy keresi szerinte az igazságot, hogy a legfontosabb kérdése a "miért". Utalt előadásában Edward Morgan Forster angol író A regény aspektusai című művére (magyarul itt lehet egy kis összefoglalót olvasni róla), amiben a szerző a következő példát hozza fel: "A király meghalt és a királynő is meghalt" - ez csak egy történet. "A király meghalt, aztán bánatában a királynő is meghalt" - ez már cselekmény, itt kezdődik az irodalom, mert a miért-re is kapunk választ. Ami lehet, hogy nem tényszerűen igaz, de a történetet kontextusba helyezi, és a hétköznapi tapasztalatokkal hozza összefüggésbe, és így egyszerre kelt érzelmi hatást, és segíti a világ megértését. 

Az igazi író ugyanis összefüggéseket mutat meg, szintetizálja a világ jelenségeit, azzal, hogy párhuzamosan több nézőpontot is átél - jelentette ki Tokarczuk. Ha ennek a rendszerszintű gondolkodásnak a képessége elveszik, akkor mechanikussá és brutálissá válik az élet - figyelmeztetett.

Ezért van szükség érzékenységre. Az íróknak érzékenyeknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket ábrázolni tudják, és ezt az érzékenységet olvasókban feltámaszthassák. Érzékenység nélkül nincs lelkiismeret, nem vesszük észre, hogy a sorsunk közös, és érzékenység nélkül nincs megértés és empátia sem. Az irodalom ezt az érzékenységet erősíti az emberekben, és katasztrófához vezet, ha ez a képesség eltűnik a világból - üzente Tokarczuk.

A teljes beszéd eredeti lengyel nyelven itt nézhető meg, az angol fordítása pedig itt olvasható.

https://444.hu/2019/12/08/a-21-szazad-uralkodo-mufaja-mar-a-filmsorozat-mondta-az-irodalmi-nobel-dij-atvetelekor-tokarczuk

"Az internet világában az emberiség olyan lett, mint egy olyan kórus, ahol csak szólisták vannak" – erős beszédet mondott a Nobel-díjas Tokarczuk

A mohóság, a természet iránti tisztelet hiánya, az önzés, a képzelethiány, az állandó versengés és a felelősségvállalásra való képtelenség miatt széthullóban van a világ. Ezért hiszem azt, hogy olyan történeteket kell mesélnem, amelyekben a világ egyetlen olyan élő szervezet, amely a szemünk előtt formálódik, s amelynek mindannyian kicsi, de ugyanakkor fontos részei vagyunk” – mondta az irodalmi Nobel-díj átvétele alkalmából mondott beszédében Olga Tokarczuk lengyel írónő. Sokat mondó, hogy a beszédet nem közvetítették élőben a lengyel közszolgálati médiumok, valószínűleg attól tartottak, az írónő bírálni fogja a varsói kormányzatot.

Tokarczuk szerint az emberek egyre inkább a személyes narratíváknak hisznek, azokat keresik, és részben ez az oka annak, hogy a világ egyre inkább szétesik: nincs kapcsolatok a dolgok és az emberek között, minden és mindenki egy különálló, a többiekkel semmiféle kapcsolatban nem lévő galaxisban él. „Haldoklik a világ, s nem vesszük észre. Nem látjuk meg, hogy a világ különféle dolgok és események gyűjteményévé vált, egy olyan térré, amelyben elveszve és magányosan mozgunk, s mások akarata lök minket erre vagy arra. Követjük a különféle fizikai, társadalmi és gazdasági erők hatását és úgy mozgunk, mintha zombik lennénk. És ebben a világban valóban zombik vagyunk” – mondta Tokarczuk.   

Azt is hangsúlyozta, hogy nem az egyéni narratívákkal van baja, sőt, szerinte a személyes alapú beszámolók fontosságát nem lehet túlértékelni, hanem azzal, hogy az internet világában az emberiség olyan lett, mint egy olyan kórus, ahol csak szólisták vannak. Tokarczuk szerint manapság leginkább amiatt nem teljesek az irodalmi művek, hogy hiányzik belőlük az univerzialitásra való törekvés.   „Egy példabeszédben a hős egyszerre a személy, akivel történnek az események, de ugyanakkor a történet túlmeny a konkrét körülményeken, s mindenkikre és mindenre vonatkozhat” – vélekedett Tokarczuk, aki szerint most inkább az történik, hogy a különböző hangok egymással vetélkedve akarnak hallgatókra találni, s közben ezek a hangok kioltják egymást.

Szerinte az irodalom helyét a filmsorozatok foglalták el, ezeknek az a céljuk, hogy állandóan ébren tartsa a nézők figyelmét.  Ennek a célnak mindent alárendelnek a szerzők, aminek az az eredménye, hogy a szereplők személyisége gyakran gyökeresen átalakul, a történetek pedig lezáratlanok maradnak, így elvész a katarzisélmény, illetve a tanulság levonásának a lehetősége is.  

Az írónő szerint az írók feladata, hogy érzékenyek, gyengédek legyenek, mert csak így lehetnek képesek az összefüggéseket ábrázolására és az olvasókban élő gyengédség felélesztésére. Gyengédség nélkül nincs lelkiismeret, nem vesszük észre, hogy a sorsunk közös, és érzékenység nélkül nincs megértés és empátia sem. Az irodalom ezt az érzékenységet erősíti az emberekben, és katasztrófához vezet, ha ez a képesség eltűnik a világból – hangsúlyozta.

Beszélt az emberiség jövőjét veszélyeztető klímaválságról is. „Ez nem a semmiből jött, gyakran elfelejtjük, hogy a krízist nem a sor hozta ránk, hanem egy sor gazdasági és társadalmi döntés.

Idén egyébként - a tavalyi szexbotrány miatt - két irodalmi Nobel-díjat adtak ki. Tokarczuk mellett  az osztrák, s a Szlobodan Milosevics féle szerbiai rezsim iránt odaadása miatt igencsak megosztó személyiségnek számító Peter Handke kapta meg az elismerést.

https://hvg.hu/elet/20191208_Sulyos_valsagban_van_a_vilag_es_az_irodalom__veli_Olga_Tokarczuk_az_irodalmi_Nobeldij_kituntetettje

“Fikciót írok, de az sosem puszta kitaláció”

A fake news-ok világában a fikció elveszítette az olvasók bizalmát, pedig az irodalomnak komoly szerepe van a világ megismerésében – mutatott rá díja átvételekor az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje, Olga Tokarczuk.

A lengyel írónő szerint napjainkban – a közösségi oldalaknak is köszönhetően – annyi párhuzamos, szubjektív narratíva létezik, hogy kiveszőben van az univerzális látásmód. Hiányoznak a közös mítoszok és mesék, és nincsenek érvényes hivatkozási pontok sem, amelyek ugyanazt jelentik mindenkinek – idézi az írónő gondolatait a 444.hu.

Tokarczuk szerint bár az internetről sokáig azt hittük, hogy az általa közvetített tudás segít boldogabb hellyé tenni a világot, a könnyen hozzáférhető információk egymással összeegyeztethetetlen narratívákat erősítettek fel – és ezáltal dühösebbé tették világot. Az információs dömping elől az emberek a leegyszerűsített kinyilatkoztatások mögé menekülnek, a teljes elbizonytalanodás pedig általános közérzetté vált – idézi a 444.hu az írónőt.

Hogyan segíti az irodalom a valóság megértését?

Tokarczuk szerint az irodalom olyan fikció, amely az igazságot keresi, de nem szó szerint igaz. A legfontosabb kérdése a “miért”, ahogy arra Edward Morgan Forster angol író példameséje is rámutat: míg “A király meghalt, aztán a királynő is meghalt” mondat csak egy történet, “A király meghalt, aztán bánatában a királynő is meghalt” már egy cselekmény – itt kezdődik az irodalom, mert a “miért”-re is választ kapunk.

Az igazi író a történetet kontextusba helyezi, összefüggéseket mutat meg, szintetizálja a világ jelenségeit azzal, hogy párhuzamosan több nézőpontot is átél – véli Tokarczuk. Az irodalom lényege az az intellektuális és érzelmi hatás, amikor az olvasó a történet szereplőinek motivációit beépíti a saját tapasztalatai közé, és ettől jobban megérti a világot és önmagát.

Ha ennek a gondolkodásnak a képessége elveszik, akkor mechanikussá és brutálissá válik az élet – figyelmeztet Tokarczuk. Az íróknak érzékenyeknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket ábrázolni tudják, és ezt az érzékenységet az olvasókban is feltámaszthassák. Érzékenység nélkül nem vesszük észre, hogy a sorsunk közös, és érzékenység nélkül nincs megértés és empátia sem – idézi Tokarczukot a 444.hu.

Tokarczuk teljes beszédét itt olvashatjátok el angolul, a 444.hu oldalán pedig egy hosszabb magyar összefoglalót is találhattok.

http://www.urbanlegends.hu/2019/12/fikciot-irok-de-az-sosem-puszta-kitalacio/ 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr3315343554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása